Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-85
334 Az országgyűlés képviselőházának TTristen verni akar, annak a látását elhomályosítja, önök nem látták, hogy gróf Bethlennek, mint annak a régi Duodec grófnak, alapelve volt: je veux, ou je ne veux pas, c'est ma politique, akarom vagy nem akarom, ez az én politikám. Ez volt Bethlen István politi» kaja. Önök — megvallom, van benne bizonyos melegség, — híven és vakon követték őt (Jánossy Gábor: Az ország követte, nem mi! — Felkiáltások a szélsőbalolaalon: Nyílt szavazással!) és nem vették észre, hogy gróf Bethlen hazardőr volt és hogy a játék nem sikerült. Az ország sínylette ezt meg. Berki t. képviselőtársam majdnem! érdemként állította oda Bethlen István tízévi uralkodását. A mai helyzetben újdonság, hogy valaki érdemként meri felemlíteni a legutóbbi tíz év politikáját. (Ügy van! a baloldalon.) Mi itt az ellenzéken kulánsabbak voltunk, mint önök. Elismertük — úgy Rassay Károly vezérem, mint mi mindnyájan, — hogy Bethlennek voltak érdemei. Elismertük, hogy a társadalmi rend helyreállítását diplomatikusan, szépen erélyesen vitte véghez. Elismertük, hogy véghezvitte a pénz értékének helyreállítását, ami, sajnos, efemer maradt; ezt ismét tönkretette. Még az ellen sem volt kifogásunk, (Halljuk! Halljuk!) azt is bizonyos tekintetben megdicsértük, hogy az Olaszországgal való összeköttetést szorgalmazta. Ebből a barátságból ugyan semmi hasznunk nem volt, de legnagyobb érdennie volt Bethlennek az, hogy odaállította az internacionális világ elé gróf Apponyi Albertet, hogy megnyerte őt arra, hogy képviselje Magyarországot. Mi elismertük folyton ezeket az érdemeket, de viszont nem voltunk hajlandóik őt másban támogatni. Legérdekesebb, hogy Bethlent nem a pártja buktatta meg. Bethlen önmagát buktatta meg. (Ügy van! a baloldalon.) De ha önmaga buktatta meg magát, akkor be kellett látnia, hogy olyan hibákat követett el, amelyeket sem itt a Házban, sem saját pártja előtt nem képviselhet. Meg vagyok győződve róla t. Képviselőház, hogy mindamellett, hogy ma Károlyi ;a miniszterelnök, az nem Károlyi pártja. Ez továbbra is gróf Bethlen István pártja. (Rassay Károly: Van-e házfeloszlató kézirat? Nem olyan egyszerű kérdés!) Láttuk ezt akkor, amikor gróf Bethlen István itt legutóbb felállott és argumentált. Akkor láttuk, hogy ez az ő pártja. Károlyi miniszterelnököt önök csa'k tűrik, ő egy tűrt miniszterelnök. Ezt meg kell mondani, úgy a hogy van. (Zaj a jobboldalon. — Kállay Miklós: Tisztelve és szeretve! — Fáy István: Ez tendenciózus beállítás!) Én azt lantom, 'hogy önök úgy támogatják őt, mint ahogy annak idején Tisza István, akinek többsége révén a hatalom a kezében volt, támogatta Wekerlét. (Szilágyi Lajos: Tisza támogatta Esterházy Móricot is! — Bródy Ernő: Ahogy az 'kinézett ! — Ügy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon. — Szilágyi Lajos: Legmegbízhatóbb támasza volt! — Fábián Béla: Szegény abba bukott hele! — Jánossy Gábor: Az események forgatagába bukott bele! — Halljuk! Halljuk!) Bethlen István nem tudott felemelkedni arra a magaslatra, amelyre tehetsége éls abszolút autoritása révén predesztinálva volt. ö erre képtelen volt. A viszonyok nagyban hozzájárultak ehhez, azt megengedem, — erre méf: vissza fogok térni, — de igenis merem állítani, hogy Bethlen István gróf az ország kárára uralkodott. Ha azt mondja az előttem szóló 8 5. ülése 1932 május 13-án, pénteken. Csizmadia t. képviselőtársam, hogy más sem csinálhatta volna jobban, talán meglehet, hogy ez úgy van, (Rassay Károly: Talán nem!) ezt bizonyítani nem lehet, ide neimi hiszem, hogy valaki rosszahbul csinálhatta volna, mint Bethlen István. (Zaj a jobboldalon. — Zsindely Ferenc: Dehogy nem, nézzünk csak, vissza. Simonyi-Semadam és mások!) Nyíltan megvallom, hogy én Bethlent mint a múltban, ma is az ország nagy férfiának tekintem. Azt mondom, hogy óriási hibákat követett el, de ma is annak tartom. Tetőtől talpig tisztességes embernek tartom, azonban éppen úgy, mint annak idején Lueger, Bécs városának polgármestere, ő is maga teljesen tisztán állt, de elnézte, engedte azt, hogy azok között, akik őt támogatták, sokan találkoztak, akiknek piszkosságait .ebben az országban eltűrik. Elnök: A képviselő urat figyelmeztetnem kell, hogy ilyen sértő kifejezéseket ne használjon. (Kabók Lajos: Igaz, vagy nem igazi — Rassay Károly: Hát van valami benne. Elég lojálisán mondotta! — Zaj. Elnök csenget.) Sándor Pál: Ezt úgy értem, hogy ő koncokat adott jobbra-balra azért, hogy hatalmát fenntarthassa. (Jánossy Gábor: Semmit sem adott senkinek! Az országnak oda adta a tehetségét, az éjszakai álmát, nyugalmát, egészségét, de koncot nem adott senkinek! — Zaj és ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon. — Bródy Ernő: A szövetkezeteknek segélyt! — Jánossy Gábor: Az közintézmény! — Elnök csenget.) Amit személyesen sohasem tett volna meg, eltűrte azoktól, — mondjuk így — akik az ö* politikáját tűzön-vizen keresztül követték. Mondjuk így, nekem mindegy, talán az előbb rosszul fejeztem ki magam, de tény az, hogy csak így tudta hatalmát fenntartani. Valószínűleg nem volt lehetséges másképpen, de hogy ezt a módszert a tíz év alatt igen szorgalmasan alkalmazta, erre azok a felszólalók mutatnak rá, amelyek erről az oldalról ezt a kérdést talán túlon-túl bőven fejtegették. (Zaj a jobboldalon. — Lukács Béla: Tessék tudomásul venni már egyszer, hogy mi közérdekből dolgozunk és nem koncért!) Bízott az ő szerencsés kezében, a fátumban és bízott — hogy szalonképesen fejezzem ki magamat és az elnök úrtól ne kapjak megrovást — a múutakon megszerzett többségében. Ezt talán szabad mondani, ez elég finom? (Felkiáltások a jobboldalon: Mi az, hogy műút?- — Jánossy Gábor: Nagyon finom kifejezés!) Ezt a kifejezést nem akarom magyarázni, mert ismét elnöki megrovásban fogok részesülni. (Jánossy Gábor: Mondjuk: bízott az egyenes úton megszerzett többségében. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kabó)k Lajos: Csendőrszuronnyal, puskával megszerzett többsége! — Lukács Béla: A titkos szavazással választó kerületben is kerültek be egységespártiak!) Tévednek, akik azt hiszik, í hogy én Bethlen István grófot okozom az öszszes hibákért. Nem ő a hibás, a hibásak önök voltak, hogy ezt eltűrték, (Zaj.) akik az egész vonalon elnézőek voltak. (Hajós Kálmán: Mindjárt gondoltuk! — Jánossy Gábor: Hibás a nemzet, amiért támogatta! — Zaj és ellenmondások a, bal- és a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Nem a nemzet támogatta, hanem a ouskaszurony és a pénz! — Hajós Kálmán: Ilyen vicceket!) Én csak azt állítom, hogy nem Bethlen István, hanem pártja volt a hibás, amelyben egy őszinte szó sem hangozhatott el, [ pedig egy őszinte szó valószínűleg megtette