Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-84
Az országgyűlés képviselőházának SU. ülése 1932 május 12-én, csütörtökön, 315 állapították, hogy ezekben a veszélyeztetett borsodvárinegyei községekben részint a vagyon, legtöbb helyen azonban maga az élet is veszélyben forog. Az inségakciónak sikeres, eredményes lebonyolításáért elismerés illeti a földmívelésügyi miniszter urat. Válóban úgy volt, mint ahogy a miniszterelnök úr ősszel mondta, hogy éhező ember nem maradhat, mert hiszen nem mondom, hogy nagyon bőségesen volt rendelkezésükre ez a bizonyos inségliszt és búza, de azért szerényen kielégítette a szükségleteket. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) A lehetőség szerint tényleg beváltották azt az ígéretet, amelyet a kormány és a miniszterelnök úr tett. (Dinnyés Lajos: Ez kötelessége volt a kormánynak! Ez nem érdem!) Amikor azonban én ezt megállapítom, mégis arra kérem a t. kormányt, hogy a jövőben más alapon igyekezzék segíteni a gazdaközönségen és az elesetteken, (Helyeslés balfelől.) mert ;az a munka, amelyet most inségbúza és inségliszt ellenében végeztek, semmi körülmények között meg sem közelíti értékben azt, amit az állam liszt és búza formájában kiadott. (Szabóky JenŐ: Pénzpoesékolás!) Már most kérem a kormányt, méltóztassék terveket kidolgozni, amely tervek nem feltétlenül azonnal és egyszerre hajtandók keresztül, hanem amelyeket szakaszonként, részletekben is meg lehet csinálni. Mindjárt felvetem a kérdést, vájjon a t. kereskedelemügyi miniszter úr nem tartaná-e szükségesnek meggondolni, hogy azt a 20 éves tervet, amely szerint Miskolcról Tiszapolgáron át Debrecenbe vasútvonalat épít az állam, nem kellene-e tapétára hozni, mert Borsod vármegyében a munkanélküliek foglalkoztatása ezen az egy helyen is elintézhető lenne. Hogy ez az elgondolás nem valami utópia, hivatkozom adatokra, amelyek szerint ennek a vasútvonalnak megépítése, a kisajátítással, földmunkával, műtárgyakkal, egy Tisza-híddal és az összes felépítményekkel együtt kilométerenként 170.000 pengőbe kerülnek. Ha meggondolom azt, hogy milyen összeget kapott például Borsod vármegye inségakció címén az elmúlt év folyamán, meg kell állapítanom, hogy 5—6 kilométer vasútvonalat fel lehetett volna építeni ebből az összegből, ha azonban a felépítményeket, amelyekre momentán nem is lett volna szükség, nem számítom, akkor nyugodtan állíthatom, hogy ennek az egész vonalnak a földmunkája már készen állhatna. Kapcsolatos ezzel a kérdéssel a Tiszahíd építése is. Borsod vármegyének régi és nagyon jogos kívánsága ez.^ A volt kereskedelemügyi miniszter úr tud róla, mert sok deputáció kereste fel annakidején. Borsod megye egész területén nincs egyetlenegy Tisza-híd sem, pedig aki ránéz a térképre, megállapíthatja, hogy Miskolcról Debrecenbe az egyenes út Tiszapolgáron keresztül vezet, nyilvánvaló tehát, hogyha a Tisza-híd megépítésére sor kerül, akkor tárgyilagos megítélés szerint ennek a hídnak Tiszapolgárnál kell felépülnie. Tisztelettel kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy e kérdés megoldását vegye előjegyzésbe. Szólni kívánok még az álláshalmozás kérdéséről is. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Nagyon helyeslem az összeférhetlenségi törvény revízióját. Ezt a törvényt újra kell alkotni és lehetőleg minél szigorúbb intézkedéseket kell abba felvenni. (Helyeslés a baloldalon.) Éppoly fontosnak tartom az álláshalmozások kérdésének megoldását is, nemcsak azért, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VIL mert megnyugvást keltene kifelé, hanem azért is, mert az álláshalmozások megszüntetésével ifjúságunk hozzájuthatna némi elhelyezkedéshez. A magyar fiatalság elhelyezése nézetem szerint különben is .a nemzeti becsület kérdése és én csak nagy elismeréssel és mély tisztelettel adózom Illés József t. képviselőtársamnak, aki e kérdés megoldását élete feladatává tette. (Éljenzés jobbfelől) De ugyanilyen fontos kérdés és ugyancsak a nemzeti becsület kérdése a rokkantak ügyével való intenzív foglalkozás. Minthogy iaz állam nehéz pénzügyi helyzetben van, arra kérem a t. kormányt, legalább azt tegye lehetővé, hogy a természetes apadás folytan fennmaradó pénzösszegek hagyassanak vissza ia rokkantak javára és ezen visszamaradó Összegekből a leginkább rászoruló rokkantakat segítsék meg. Nem volnék tárgyilagos, !ha el nem ismerném, hogy a miniszterelnök úr és a kormány összes szakminiszterei igyekeztek mindent elkövetni, hogy az állam nehéz r pénzügyi helyzete dacára bizonyos könnyítéseket hozzanak az agrártársadalom javára. Ezek között említem meg elsősorban a földhöz juttatottak váltságterheinek tekintélyes megkönnyítését. Itt említem meg a közmunkaváltság lényeges leszorítását, ami különösen a legszegényebb földmívelőrétegeknek jelent igen nagy megkönnyítést. De elismerés .illeti a kormányt azért is, mert a földadót a gazdák részére jóváírják. Nem lekicsinylendő az inségakoió sem, amelyről az imént volt szerencsém pár szót szólni, és az őszi és a tavaszi vetőmagakció, amellyel a kormány szintén a gazdák segítségére sietett. Magam is elismerem, hogy a tavaszi vetőmagakció nem mondható a legsikerültebb akciónak, az őszi vetőmagakció azonban annál szerencsésebb volt és simán bonyolíttatott le. Ugyancsak elismerés illeti a kormányt a gazdatársadalom részéről az adósvédelmi intézkedések megtétele, az árverések felfüggesztése és az árverési minimum megállapítása miatt. Ezekért különösen az igazságügyi miniszter urat illeti meg az elismerés. T. Ház! A polgári lakosságot igen nagy megnyugvással tölti el az a határozott álláspont és az a határozott eljárás, amelyet a miniszterelnök úr és a belügyminiszter úr a felforgató törekvésekkel szemben eddig is tanúsított. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A belügyminiszter úr és a honvédelmi miniszter úr erős magyar karaktere és önzetlen hazafisága biztosítéka annak, hogy a nemzet dédelgetett kedvence, a nemzeti hadsereg, valamint a karhatalom ugyanilyen leifogással és ugyanilyen gondolkodással van telítve, mint vezetői s így a polgári társadalmi rend biztos őrei. Beszédem befejezéséül kérem a t. kormányt, hogy minden ténykedésével szolgáljon kitartóan egy nagy és szent célt, amely cél a legszentebb és legnagyobb minden magyar ember előtt — Trianon revízióját. (Élénk helyeslés és taps.) Ezt én nemcsak mint magyar képviselő, nemcsak mint a Rákócziról híres ónodi választókerület ezidőszerinti szerény képviselője kérem, hanem kérem mint megszállott területről származó, elszakított véreinkért aggódó magyar ember is, akinek szülőföldjét 13 év óta cseh legionáriusok bakancsa tapossa. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon. —? Szónokot többen üdvözlik.) 43
