Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-84
316 Az országgyűlés képviselőházának 8> Elnök: Szólásra következikf Patacsi Dénes jegyző: Andaházi-Kasnya Béla! Andaházi-Kasnya Béla: T. Képviselői)/- ' Az idő előrehaladott voltára való tekintettel tisztelettel kérem, hogy beszédemet a holnapi ülésnapon mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök: Mélóztatnak a kért engedélyt megadni 1 ? (Igen!) A Ház az engedélyt megadja. Minthogy a napirend tárgyalására szánt idő letelt, előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk s annak napirendjére tűzessék ki az 1932/33. évre szóló állami költségvetés általános vitájának folytatása. A napirendhez szót kér? Patacsi Dénes jegyző: Pakots József! Pakots József: T. Képviselőház! (ffß$$uM Halljuk!) Engedje meg nekem, a t. Ház, hogy néhány pillanatra kikapcsolódjam a napi politika sötét keretéből és a Ház figyelmét egy kíultúrmozzanatra irányítsam. Rendkívül örvendek, hogy a kultuszminiszter úr itt van, mert ő, mint^ a kultúra legfőbb őre figyelmét és érdeklődését kétségtelenül e kérdés és e gondolat felé fogja fordítani. A jövő hét egyik napján ugyanis országos könyvnapot rendeznek a kultúra mesterei. Ennek az országos könyvnapnak immár, azt hiszem, harmadik évfordulója lesz ez a nap, amelyen a magyar szellem arzenáljából az utcára, a nyilvánosság közterére vonulnak fel a szellemi kultúra ütegei, fényszórói és fegyverei, a könyvek. T. Ház! Szeretném, ha a magyar törvényhozás ebből az alkalomból a maga érdeklődésével és szeretetével fordulna a szellemi munkások e nagy napja felé, amikor kivonul a magyar könyv, a magyar szellemi fegyver a nagy nyilvánosság elé, hogy ismét meghódítsa a maga számára a magyar közvéleményt. (Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyon helyes!) Nem közömbös ez a mi nemzeti ügyünk szempontjából. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztatnak látni, hogy sokkal nagyobb nemzetek megteremtik ezt a könyvnapot, és egy tragikus, egy országot, sőt az egész világot megdöbbentő esemény a francia köztársaság elnökének meggyilkolása, sajnos, éppen a francia könyvnap megnyitási ünnepének alkalmából történt, amikor Franciaország nagy íróinak jelenlétében a francia köztársaság államfője nyitotta meg ezt az ünnepet, amivel dokumentálódott, hogy francia nemzeti ügynek minősítették azt. Nagyon szeretném, ha ez a felértékelése a könyvnapnak Magyarországon is bekövetkeznék. Szeretném, ha a törvényhozás és a nemzetnek minden faktora a maga jelentőségéhez mérten értékelné ezt a napot. Hiszen a könyvszeretet a nemzeti életben és a magánéletben sokkal nagyobb, mint ahogy felületes gondolkodó, aki csak futólagosan foglalkozik a dologgal, elgondolná. A könyv elkíséri az embert egész életén keresztül, beavatkozik szellemi irányába, lelki nevelésébe, hiszen az emberi kor feleszmélésének első korszakában, amikor az ábécé rejtelmes áibráin keresztül egy új világ nyílik ki az emberi élet előtt, már ott van a könyv nevelő hatása, szuggesztív ereje. Folytatódik az imakönyvön keresztül végig az olvasmányok egész sorozatán, a differenciált lelkű, élete delén vagy végén álló ember absztrakt olvasmányain keresztül megnyilatkozik az a szellemi szükséglet, amely minden ember tartozéka. Es az emberiség történetében az emberiség >. ülése 1932 mi jus 12-én, csütörtökön. feleszmélésének első korszakában már ott látjufk a könyvet; 2500 évvel Krisztus születése előtt Babilonban már agyagtáblákra ékírással rótt betűk formájában megszületett az első könyv és később, Krisztus születése előtt a VII. században, Ninivében már könyvtárak vannak. Látjuk a magyar történelemben is, hogy a könyvnek minő nagy szerepe volt a magyar kulturális élet fejlődésében. Szent István fiához, Imre herceghez írott «Intelmei»-ben lelkére köti fiának a könyv szeretetét. Mátyás király na'gy könyvszeretete idecsőditette a külföld tudósait és ő megteremtette Corvináiban örök emlékét a maga nagy, felsőbb szellemiségének. Később is látjuk, hogy a magyar szellemi élet történetében és a nagy magyar gondolkodók életében milyen nagy szerepet játszott a könyv. Nem beszélek most osaik arról, ami szimbolikus jelentőségű, hogy az erdélyi fejedelmek kezükben a karddal és a bibliával vívták meg függetlenségi harcu'kat és a bibliának, a szentírásnak szerepe végig megmutatkozik az egész magyar szellemiség területén. A könyvnek ez a rendkívül hatalmas jelentősége arra késztet engem, hogy rámutassak arra, hogy a mai szomorú trianoni Magyarországon a könyv mostoha szerepre jutott. Nincs meg a lehetősége annak, hogy olyan könyvhadsereggel vívjuk meg a magunk küzdelmét a nagy igazságtalansággal szemben, amellyel Trianon bennünket csonkaságra és meddőségre kárhoztatott, nincs módunk arra, hogy méltóan kifejezzük a magunk kuűtúrfölényét, ami nem frázis, ami lehet jelszó, de aminek a lényege az, hogy csakugyan megvan bennünk a kultúrfelettiség sok olyan országgal szemben, amelynek helyzete sokkal kedvezőbb, mint Magyarországé. Ez a kultúrfölény nem tud érvényesülni, mert íróinknak, akár szépírók, akár költők, akár tudományos írók, nem tudunk módot és alkalmat adni, hogy szellemi termékeiket és munkájuk eredményét a nyilvánossággal közölhessék és a nyilvánosság «számára odaajándékozhaissák. Az ilyen könyvnapok azt a célt szolgálják, hogy a könyv felé fordítsák a magyar nemzet, a nemzet tagjainak érdeklődését és kölcsönhatásképpen olyan szuggesztív, ösztönző erőt gyakoroljanak az irodalom munkásaira, legyenek azok írók, költők vagy tudósok, hölgy minél több produktív munkával álljanak oda a nemzet érdekeinek szolgálatába. Azt kell mondanom, hogy azt a fegyvert kiütötték a kezünkből, amely ezer esztendőn keresztül kemény és véres harcok árán védte Magyarországot, de arra, hogy ismét a fegyver acéljával tudjuk Magyarország jövőjét biztosítani, nekünk van egy ennél sokkal erősebb fegyverünk: a gondolatnak, az irodalomnak, a tudományos irodalomnak, a szellemi termelésnek aranyfémjelzésű fegyvere, amellyel egészen kétségtelenül a nyugati világ előtt több eredményt és több becsületet tudunk szerezni mindennél a világon. Most, miikor én szeretnék kikiáltója lenni a vasárnapnak, amely itt a könyvek eladása tekintetében rendeztetni fog, hogy e vásárnap ünnepi vasárnapja legyen a magyar irodalomnak, a magyar kultúrának, nagyon kérem a • ku'ltuszlkortaiány igen t. kép viselőjét, t. barátomat, a míinijsizter urat. atkinek fogékonyságát e kérdésben már tapasztaltam, hogy a maga lelki készségével, szeretetével hajoljon a magyar íróknak e nagy gondolata felé, hagoljon a könyv felé és tegye lehetővé ő is, hogy ennek az ünnepnek minél súlyosabb, minél jelentékenyebb
