Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

312 Az országgyűlés képviselőházának 84 hogy azokat az intézkedéseket, amelyek a magyar föld terheinek rendezéséhez szükségesek, minél előbb tegye meg, nehogy itt is késedelem álljon elő. (Kun Béla: TTgy vian! Lehessen kötvényekkel is fizetni) Amennyire egyetértek azonban Sigray képviselőtársamnak ezzel a megállapításával, annyira nem tudok egyetérteni ama nézetével, amikor azt szögezte le, hogy optimizmusra szükség nincs. Azt hiszem, hogy optimuzmusra igenis szükség van, (Ügy van! . Ügy van! a jobboldalon.) optimizmusi nélkül élni nem lehet és optimizmusra a nemzet vezető férfiáinak minden körülmények között szükségük van. (Zaj. — Sándor István: Az optimizmus tüzére is rakjanak már valamit.) A most tárgyalás alatt álló költségvetés megszavazása, vagy meg nem szavazása szerény nézetem szerint nemcsak a kormány iránti bizalom, vagy bizalmatlanság kérdése, hanem egyben a nemzet jobb jövőjébe, sorsunk jobbrafordulásába vetett hitnek, vagy e hit hiányának a kérdése is. Ez a 806 millió pengős költségvetés igen gondos és körültekintő, de egyben szigorú és következetes munka eredménye is. Ha figyelembe vesszük a rendkívül nyomott gazdasági helyzetet, kükülönösen ha figyelembe vesszük a magyar mezőgazdaság szörnyű elesettségét és szinte teljesítői képtelenségét, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) akkor meg kell állapítanunk azt, hogy a 806 milliós szám közel sem az a mély szám, ameddig a költségvetés végösszegének megállapításánál el kellett volna menni. De amikor ezt, mint az agrártársadalom egyik szerény tagja szükségesnek tartottam leszögezni, viszont azt is készséggel koncedálom, hogy a költségvetés végösszegének további leszorítása olyan mélyen nyúlt volna bele más társadalmi osztály életérdekeibe, közelebbről meghatározva a tényleges és nyugdíjas tisztviselőtar s adalom életérdekeibe, hogy ez a belenyúlás egyéb káros következményei miatt minden körülmények között mellőzendő volt. Ezenkívül intézményeinknek olyan : átváltoztatását követelte volna, ami bizonyára mellőzendő volt és ez csak folytatólagosan, fokozatosan, valósítható meg. A költségvetés végső összegét tehát kompromisszumnak tekintem és a kérdés súlypontját abban látom, vájjon az ország gazdasági helyzete javul-e, vagy nem. Ha az ország gazdasági helyzete — amit ne adjon Isten — tovább romlik, vagy csak stagnál is, meg vagyok róla győződve, hogy ezt a 806 milliós költségvetést nem bírhatjuk el, sőt ennél kisebbmértékű költségvetést sem. Ha azonban — amint remélem, hogy úgy lesz — gazdasági helyzetünk javul, világviszonylatban is, de benti relációban is könnyítések jönnek, ha különösen a magyar gazdának terheit a kormány igyekszik minél előbb, eredményesen és előnyösen konvertáltatni, főleg pedig, ha exportunk is megindulhat, akkor bízva abban, hogy ezt a 806 millió pengőst költségvetési terhet el fogjuk bírni. En a költségvetést ebből a szempontból is optimizmussal nézem és bízom abban, hogy a mélyen t. kormány, amely teljesen tisztában van a bajokkal és tudja azt is. hogy mit kell tenni a bajok eliminálására, — amit eddig még nem tett meg, az semmiíképpen sem múlott a kormány hanyagságán, vagy pláne rosszakaratán — meg fogja tenni mindazokat az intézkedéseket, amelyek a magyar agrártársadalom talpraállítása érdekében szükségesek é§ ezáltal hatékonyabban fogja szol. ülése 1932 május 12-én, csütörtökön, gálni magyar sorsunk jobbrafordulását. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A magyar agrártársadalom súlyos helyzetén segíteni nemcsak a magyar agrártársadalomnak érdeke, hanem egyben nemzeti érdek is, mert ha el is fogadom azt az 56%-os agrárarányszámot, amelyet a pénzügyminiszter úr expozéjában említett, még akkor is meg kell állapítanom azt, hogy ez az 56% -os arányszám lényegesen megnövekszik azok által, akik. ha nem is közvetlenül, de közvetve a magyar mezőgazdaságból élnek. Hivatkozom a nagytőke és a nagyipar parlamenti képviselőinek itt elmondott beszédeire, akik maguk is leszögezték azt, hogy az ország egyetemes érdekei és a magyar mezőgazdaság érdekei egymástól teljesen elválaszthatatlanok és a magyar mezőgazdaság talpraálUtása, érdeke, nemcsak a magyar mezőgazdaságnak, hanem az iparnak, sőt a nagytőkének is. Ezekből az elgondolásokból kiindulva, elsőrangú követelménynek tartom, hogy a magyar föld terhei minél előbb rendeztessenek és ezzel kapcsolatban az adóssági kamatok jelentős mértékben csökkentessenek. A pénzügyminiszter úr expozéjában megállapította azt, hogy a magyar agrártársadalom 40%-ÍP' van eladósodva. Én ezt a megállapítást szívesen fogadom el, hiszen mindnyájunknak csak örömére szolgálhat az, hogy a magyar földnek hatvan százaléka még tehermentes. Mert igaza van a pénzügyminiszter úrnak abban, hogy ez a hatvan százalék még tehermentes ingatlan a nemzet erőtartaléka. De annál szomorúbban kell leszögeznem itt azt, hogy az én vidékemen, az én kerületemben, általában az én megyémben ez az eladósodás sokkal nagyobb mértékű és ma a kerületembeli gazdák bizony ott tartanak, hogy kamatfizetési kötelezettségeiknek abszolúte nem tudnak eleget tenni. A magyar föld terheinek rendezése tehát elválaszthatatlanul szükséges. Itt hivatkozom Krüger Aladár t. képviselőtársamnak e tárgyban kidolgozott, igen értékes elaborátumára, amelynek keresztülvitelével nézetem szerint is megnyugtató módon lehetne rendezni a magyar föld teriheit. Egyben örömmel állapítom meg azt, hogy Bethlen István gróf t. képviselőtársam parlamenti felszólalásának, mondhatnám, tengelyéül szintén ezt a kérdést tette, azonkívül Lázár Andor és Marschall Ferenc t. képviselőtársaim is, de általában a felszólalók egész tekintélyes serege, a parlament igen értékes tagjai ezt a kérdést bőven kifejtették. Addig, amíg ebben a, kérdésben eredményt lehet produkálni, mindenesetre kívánatosnak tartanám, ha a kormány intézkednék aziránt, hogy a földteherrendezőbizottságnál a jelentkezés lehetősége, az azóta önhibájukon kívül eladósodott gazdákra nézve, ismét megnyílna és rendkívül fontosnak tartanám azt is, hogy ez a bizottság felruháztassák azzal a joggal, hogy az állami kötvényeknek elfogadását kötelezővé tegye. (Kun Béla: Helyes! Ebben egyetértünk! Meg kell szorítani egy kicsit a nagybankokat!) A pénzügyminiszter expozéjában maga is megállapította azt, hogy 3—4%-os kamat az, amellyel a betevőnek normális körülmények között meg kell elégednie. Azonban különböző gazdasági elvek, meggátolják a Nemzeti Bank főtanácsát abban, hogy a bankrátát leszállítsa. En úgy látom, hogy a Nemzeti Bank főtanácsa és általában pénzügyi vezető szaktekintélyünk túlságos nagy tiszteletben részesíte-