Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

Az országgyűlés képviselőházának sét se az ellenzék, se semmiféle tényező ne akadályozhassa és amidőn most itt állunk egy költségvetési vitában, teljesen jogos az az állítás, hogy hiábavaló a vitatkozás, hiszen a felhatalmazási törvényben lefektetett rendelkezés akkor borítja fel az egész megszavazott költségvetést, amikor a kormány ezt jónak találja, a költségvetésnek akár kiadásai, akár bevételi tételeiben, akár részleteiben, akár egész összetételében. így tehát nem lehet az ellenzéket azzal a váddal illetni, hogy mi a kormányt működésében akadályozzuk, mert éppen ezek a megemlített tények bőségesen gondoskodnak arról, hogy a kormány zavartalanul végezhesse munkáját, hogy a kormány mindazt, amit magának célul kitűz, meg is valósíthassa. Mert egyrészt az ellenzék véleménynyilvánítása a házszabályokkal korlátoztatok, véleményét csak szűkreszabottan nyilváníthatja, meg, másrészt azok a rendelkezések, amelyek, mint említettem, a felhatalmazási törvényjavaslatban is benne vannak, a kormányt minden körülmények közt akadálytalanul juttatják el céljainak eléréséhez. Ezek előrebocsátása után, kijelentem, hogy a költség-vetéssel számszerűen és részletesen kívánok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk!) Sajnálom azonban, hogy ebben is akadályozva vagyok, mert a kormány olyan módon tárgyaltatja a költségvetést, amely nem. teszi lehetővé, hogy a képviselő alaposan, részletesen beletekinthessen a költségvetés minden részletébe, azt áttanulmányozhassa, mert az a mód. amiként a pénzügyi bizottságban is tárgyaltatott, az a tiílságosan rövid idő, amely idő rendelkezésére áll a képviselőnek a pénzügyi bizottság tárgyalása és a plénum tárgyalása között, semmi körülmények között sem ad alkalmat egyetlenegy képviselőnek sem arra, hogy azt a hatalmas anyagot, amelyet a költségvetés magában foglal, alaposan és részleteiben lehessen áttanulmányozni. Ha tehát a kormány, vagy a mögötte álló párt tagjai közül bárki azt mondja, hogy az ellenzék éljen a kritika jogával, akkor teljesen jogos az a követelés az ellenzék részéről, hogy tessék módot adni arra, hogy a kritika jogával élhessünk, egyrészt úgy, hogy itt az ellenzék véleményét a legteljesebb mértékben nyilváníthassa, másrészt úgy, hogy az idekerülő törvényjavaslatok, de legfőként az állami költségvetés olyan időben kerüljenek a képviselők kezei közé, hogy módot találjanak arra, hogy azt alaposan áttanulmányozhassák. Ezeket azért tartottam szükségesnek előrebocsátani, mert nekem sem adódott mód minden egyes tétel átvizsgálására, éppen ezért csak a főbb vonatkozásokat tudtam áttanulmányozni és erre vonatkozólag mondom el észrevételeimet. Az állami költségvetés 806,229.000 pengő kiadást és ugyanennyi bevételt irányoz elő. Ez olyan összeg, amely a mai viszonyok között kiadásnak rendkívül sok, mint bevételre pedig ilyen nagy összegre számítani nem lehet. Az ország, mai lerongyolódott helyzetében. ebben a kétségbeejtő gazdasági válságban nem tud ilyen összeget, a kormány rendelkezésére bocsátani. Ez nemcsak egyszerű állítás, ezt alá lehet támasztani azokkal a tényekkel, amelyek az állami adófizetések terén tapasztalhatók voltak, amidőn meg kellett győződnie a kormánynak arról, hogy hiába irányzott elő bizonyos összegeket adóbevételekre, azok be nem folytak, nem folytak be pedig azért, mert az ország lakosságának teher79. ülése május 6-án, pénteken. 23 viselőképessége sokkal lényegesebben szállott alá, mint amilyen mértékben ezt a kormány előirányozta. Miután a legutóbbi költségvetés óta eltelt idő alatt még nagyobb mértékben zsugorodott össze az ország lakosságának, adófizető közönségének teherviselőképessége, éppen ezért merem állítani a legnagyobb határozottsággal, hogy 806 millió pengő bevételre a kormány ne számítson." (Ügy van! Ügy van! a bál- és a ssélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Jó üzletet fog csinálni, ha 600 milliót kap! — Propper Sándor: Abba is belepusztul az ország!) Még akkor sem, ha ebből 743 millió az, ami a pénzügyminisztérium útján adók alakjában befolyik, a többi pedig az egyes tárcák bevételei között szerepel, mert 743 millió pengőt sem lehet a mai leromlott gazdasági viszonyok között kisajtolni az ország lakosságából. (Ügy van! Ügy van!^ balfelŐl.) De viszont amikor ez így van, — és^ ezt nemcsak én állítom, hanem velem együtt állították már többen itt bent a törvényhozás színe előtt, de á törvényhozás termén kívül is hozzáértő közgazdasági szakértők mondották ezt, mint véleményüket — akkor a kormánynak is elsőrendű kötelessége lett volna odatörekedni, hogy a kiadásokat lényegesen alacsonyabb összegben irányozza elő, mert ez a 806 millió pengős bevételre való előirányzás álmodozás, amely semmi körülmények között sem fog megvalósulni, az ugyancsak 806 millió pengőre beállított kiadási költségelőirányzat pedig túlerőltetése az ország adófizető közönségének. Itt nem sokat kell már hivatkozni arra, hogy az egész ország lakossága össze fog roppanni ezek alatt az elviselhetetlen súlyos terhek alatt. Még mielőtt ez bekövetkeznék, kellene a kormánynak meggondolnia, hogy ezt a pénzügyi gazdálkodást tovább folytatni nem lehet és olyan módon kell az egész költségvetést összeállítani, amely arányban áll az ország lakosságának teherviselőképességével. (Propper Sándor: Maga a miniszter is azt mondja, hogy vagy befolyik vagy nem! Maga sem számít rá!) Ki hiszi el, hogy a múlt évben egyenes adókra előirányzott 231 millió pengő helyett a mostani előirányzat szerint 249 millió folyik be? Hát lehet arra számítani, hogy a multévi teljesítésnél még ennyivel többet lehet elérni? Ez teljesen kizárt dolog, és éppen ezért elhibázott a kormánynak ezirányú számítása. (Buchinger Manó: Kapuszám, házszám! — Györki Imre: Majd kincstárjegyekkel pótolják! — Propper Sándor: És ha az is elfogy? — Farkas István: Van papiros, nyomnak többet!) Beszéltek itt a költségvetési vitában felszólalt egységespárti képviselő urak arról, hogy milyen bölcs és nagyszerű volt a kormány pénzügyi gazdálkodása, és különösen Berki képviselőtársam említette meg, hogy azok a sokat hánytorgatott beruházási kiadások milyen hasznos célokat szolgáltak. (Farkas István: Lillafüred mennyit hoz? — Esztergályos János: A tyúkok mennyit hoztak az államnak?) Amennyire időm megengedte, én is összeállítottam azokat az összegeket, amelyekkel be akarom bizonyítani, hogy a kormány az előirányzott beruházási összegeknek igen tekintélyes részét olyan célokra használta fel, amelyek hasznos beruházásoknak nem nevezhetők, s ezáltal igenis nagymértékben járult hozzá ahhoz a helyzethez, amely gazdaságilag ebben az országban kialakult. Kezeim között van az 1927/28. évi költségvetéshez adott melléklet, amely a beruházások