Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-79
24 Az országgyűlés képviselőházának 79. ülése május 6-án, pénteken. összegeit sorolja fel, s amelyben megállapíttatott, hogy a kormány az 1924. évi népszövetségi kölcsön terhére 58 millió pengőt, az 1926/27. évi költségvetés bevételi többletére 103,549.000 pengőt s az 1925 : IX. te. 9. §-a alá tartozó bevételek terhére 4,330.000 pengőt vehet igénybe; összesen tehát 165,879.000 pengőt vehet igénybe beruházási célokra. Én Berki Gyula képviselő úrral szemben összeállítottam azokat a tételeket, amelyeket nem tartok hasznos beruházásoknak, mert kölcsönök, szövetkezeti részvényjegyzések, csendőrségi, katonai laktanyák, stb. hasznos beruházásoknak nem nevezhetők. (Esztergályos János: És a Karácsonyi grófnak adott összeg is hasznos beruházás?) Méltóztassanak megfigyelni a következő néhány tételt. Ármentesítő társulatoknak adandó kölcsönre 9,048.000 pengő, községeknek adandó kölcsönre 2,320.000 pengő, a FAKSz-nak adandó kölcsönre egyszer hétmillió, egyszer kétmillió, külképviseleti hatóságok berendezésére — tehát mint tudjuk, követségi paloták díszítésére — 195.000 pengő, a Dunavölgy lecsapoló társulatnak nyújtandó kölcsönre 1,480.000 pengő, ösztöndíjakra — ez is hasznos beruházás a kormány szerint — 1 millió pengő, mezőgazdasági termeivények értékesítésére, — amellyel a nagybirtokosokat jutalmazták meg — 5,800.000 pengő, csendőrségi laktanyákra 1 millió pengő, vidéki rendőrkapitányságokra 800.000 pengő, (Esztergályos János: Az egész egységespárton egy úr ül! Ezért kell nyolcórás ülés!) csendőrségi távbeszélők bekapcsolására 1,000.000 pengő, páncélgépkocsikra 232.000 pengő, folyamőrség felszerelésére 1,160.000 pengő, adóhivatali épületekre 780.000 pengő, pénzügyőri, vámőrségi laktanyákra 2 millió pengő, ugyanilyen épületek tatarozására 1,000.000 pengő, a nyírbátori laktanyára 1,160.000 pengő, egyéb más, a kereskedelmi tárca kötelékébe tartozó tatarozásokra 400.000 pengő, a légiforgalom fejlesztésére 2,743.000 pengő, a bortermelés értékesítésére — ebből létesítették a külföldi borházakat — 2 millió pengő, tejszövetkezeti üzletrészjegyzésre 500.000 pengő, (Farkas István: Ezért drágítják a tejet!) lakásépítési kölesönökre 500.000 pengő, tüzetesebben meg nem jelölt többtermelési célokra 5,000.000 pengő, igazságügyi intézmények épületeire — vagyis börtönökre és ehhez hasonlókra — és ezek tatarozására 4,990.000 pengő, hadianyaggyárra, lőporüzemre 3,016.000 pengő, (Farkas István: Felesleges pénzkidobálások!) gázálarcokra 2,300.000 pengő irányoztatott elő. Ez összesen 59,604.000 pengő. A 165 millióból tehát kereken 60 millió pengő volt olyan célokra elköltve, amelyek hasznos beruházásoknak egyáltalán nem nevezhetők, de minden körülmények között állíthatom, hogy ezzel az összeggel igen jelentős mértékben járult hozzá a kormány a gazdasági helyzet megrontásához. Ez azonban csak egy részlete annak a gazdálkodásnak, amelyet a kormány kifejtett. Ebben nincs benne Lillafüred, a halbiológiai intézet és egyéb hasonló nagyszerű alkotásai a kormánynak, mert akkor a kormány több ilyen beruházási tevékenységét kellett volna tanulmányoznom. Azt hiszem azonban, hogy egy részlet kiragadásával is bőségesen be lehet bizonyítani azt, hpgy ez a kormányzat nem folytatott olyan pénzügyi gazdálkodást, amely az ország előnyére és hasznára vált volna és miután én továbbra is azt állítom, hogy a 806 millió pengős bevételhez a kormány nem tud eljutni, minden körülmények között le kell szállítani az állami költségvetés tételeit olyan összegre, amely arányban áll az ország mai teherviselőképességével. Egy összeállítást csináltam arra vonatkozólag, hogy miképpen lehetne annyi összeget megtakarítani az állami költségvetésből, amely összeggel tényleg számolni lehet, amely összeget tényleg az ország lakossága, — habár nehezen is, — de mégis adók alakjában be tud fizetni. Kereken 200 millió pengő összeget fogok felsorakoztatni, mint olyan összeget, amelyet könnyen lehetne az állami költségvetésből törölni, csökkentéssel vagy teljes törléssel. Ha 200 millió pengővel lecsökkentjük az állami költségvetés összegét, ezzel ilyen nagyösszegű terhet veszünk le az adófizető polgárok vállairól, vagy pedig ha ezeket a terheket meghagyjuk, akkor ilyen összeg erejéig lehetséges hasznos gazdálkodást folytatni és egészen megfeneklett közgazdasági életünk vérkeringését valamelyes mértékben megindítani. Méltóztassanak meghallgatni, milyen módon látom a költségvetést 200 millió pengővel csökkenthetőnek. (Halljuk! Halljuk!) A kormányzó tiszteletdíjára elő van irányozva 120.000 pengő. Ennek a 120.000 pengőnek az előirányzására szükség nincs. Szerintem 100.000 pengő tökéletesen elegendő, mert még a költségvetés indokolásában is benne van, hogy a kormányzó úgy sem használta fel az előirányzott összeget, ha pedig nem használta fel, akkor minek azt előirányozni, minek megterhelni vele az ország lakosságát. És ez a 100.00Ö pengős előirányzás még mindig magasabb összeg lesz, mint amilyen összeg volt erre a célra 1927-ben előirányozva. 1927-ben ugyanis 92.800 pengő volt erre a célra előirányozva, amikor még nem volt feltornászva a költségvetés olyan magas összegre, mint amilyenre 1929/30-tól kezdve feltornászták, és amikor már kénytelenek voltak belátni, hogy tovább feltornászni már nem lehet és meg kell kezdeni a lebontás munkáját. Ilyen módon tehát 20.000 pengő megtakarítható. A második tétel a főudvarnagyi bíróság, amelyre 5890 pengő van előirányozva. Erre az intézményre semmi szükség nincs (Propper Sándor: Borravaló Wolff úrnak! — Zaj.) Ezt az összeget teljesen törölhetjük, és ilyen módon 5890 pengő megtakarítást érhetünk el. Ugyancsak a kormányzó rendelkezési alapjára elő van irányozva 52.000 pengő.Ez az összeg a mai gazdasági helyzetben túlzott és (Györki Imre: Felesleges!) felesleges. Nem akarok egészen szélső állításokba menni, éppen azért azt mondom, hogy 24.000 pengő, vagyis havi 2000 pengő teljesen elegendő volna a rendelkezési alapra, mert még ez is kétszerese annak az Összegnek, amely 1922-ben volt előirányozva. 1922-ben elegendőnek találtak 12.000 pengőt a kormányzó rendelkezési alapjára beállítani, és amikor szegényebbek lettünk, amikor egész gazdasági helyzetünket a teljes összeomlás fenyegeti, akkor ezt feltornásszák egy sokkal magasabb összegre. Ezt helytelenítem. Ilyen módon itt is meg lehetne 28.000 pengőt takarítani. A királyi kertgazdaság költségeire 28.520 pengő van előirányozva, a bevételeknél pedig 21.000 pengő. Ilyen gazdálkodást nem lehet tűrni. A királyi kertgazdaságnak is úgy kell gazdálkodnia, hogyha már hasznot kimutatni nem tud, akkor legalább a költségeit keresse meg, és éppen azért 28.520 pengő helyett csak
