Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

22 Az országgyűlés képviselőházának 79. ülése május 6-án, pénteken. ezt a kérdést is rövidesen meg kell oldani és ha más megoldás nem volna, talán elő lehetne venni azokat az életrevaló memorandumokat, amelyek ezt a kérdést az infláció elkerülésével óhajtják megoldani. A falu teherbíróképességét lényegesen emelné a terményáraknak és az állatáraknak emelkedése. Ez a rendezés jóformán leginkább rajtunk kívül álló körülményektől függ, mégis arra kell kérnem az igen t. földmívelésügyi kormányt, méltóztassék a boletta céljaira felemelt bevételeknek azt a részét, amely a földadó eltörlése után még fennmarad, kizárólag csak export céljaira fordítani, mert ezáltal a termény- és az állatárak biztosan emelkedni fognak. Súlyosan nehezíti a falu és a gazdaközönség helyzetét a hitel kérdése. (Ügy van! jobbfelől.) Ma hitelt, kölcsönt kapni még azoknak is, akiknek kellő fedezetük van, szinte lehetetlen. Nehezíti a helyzetet a legutóbb kiadott kamatrendezési rendelet is, amely a vidéki pénzintézetek helyzetét teszi jóformán problematikussá, holott a vidéki nénzintézetek fennmaradása elsőrendű szükségesség a gazdaközönség szempontjából, mert ott hiteligényeit jobban ki tudja elégíteni, kevesebb formasággal, s a helyi ismeretek alapján kevesebb utánjárással. (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) Ennek ellenére azt látjuk, hogy a rendeletben történt legutóbbi kamatrendezésnél a vidéki pénzintézetek kamatmarge-a igen szűk keretekre szoríttatott. Én feldolgoztattam az 1930. és 1931-i mérlegek alapján mintegy 30 vidéki és városi pénzintézetnek 1932. évi jövedelmezőségi lehetőségeit és ebből azt látom, hogy míg a nagybankok 1932-ben is meg fogják keresni az ez évben elért nyereségüket, addig a vidéki bankoknál ez a nyereség nullára redukálódik. De ezenkívül a vidéki bankok helyzete még egy másik szempontból is érdekli a falusi lakosságot. E vidéki pénzintézetek részvényeseinek nagyrésze magukból a gazdákból kerül ki. Ezek rentabilitásának tönkretételével a részvényekbe fektetett gazdatőkéknek egy része is elvész, (Ügy van! jobbfelől.) a kamatot pedig feltétlenül el fogják veszíteni. T. Képviselőház! Most még csak két kérdéssel óhajtok röviden foglalkozni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Az egyik a falu közegészségügyére vonatkozik. Felkérném az igen t. miniszterelnök urat, mint a népjóléti minisztéj rium vezetőjét, méltóztatnék kellő nagyösszegű támogatásban részesíteni az egyes községeket, ahol erre szükség van, fúrt kutak létesítése céljából, hogy ezek kellő ivóvízzel legyenek ellátva. (Helyeslés jobbfelől.) Végül a falu szellemi vezetőinek helyzetével óhajtok foglalkozni, mert hiszen, azt hiszem, elsőrendű közérdek, hogy ezek nyugodt és békés lelki életet éljenek és hogy az anyagi gondoktól mentesüljenek, hogy ezáltal népnevelő munkájukat folytathassák, nemzeti hivatásuknak megfelelhessenek. (Helyeslés jobbfelől.) A jegyzőkről kívánok beszélni, azonkívül a papokról és tanítókról, különösen a kántortanítókról. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Bizalommal nézek a belügyminiszter úr rendelete elé, amely újabban szabályozta a jegyzői fizetések kérdését, de azt hiszem, szegény vidékeken, ahol ősztől egészen az aratásig adók jóformán nem folynak be, mégis csak az lesz a helyzet, hogy a jegyzők ezalatt az idő alatt fizetés nélkül fognak maradni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Éppen azért arra kérem az igen t. belügyminiszter urat, hogy a-legnehezebb hónapokban méltóztassék — mint az elmúlt költségvetési évben is — bizonyos előlegekkel segélyezni a jegyzőket. (Helyeslés jobbfelől.) A nem állami tanítók értékegységes részét súlyosan érinti a 25.000/1926. V. K. M. számú rendelet, amely 21 pengőben állapította meg az értékegységet és ez a megállapítás ma is fenntartatik, holott vidéken a búza ára csak 10 vagy 12 pengő. A hivatkozott miniszteri rendelet kilátásba helyezte azt, hogy nagy árhullámzás esetében lehetővé válik ennek az értékegységnek megváltoztatása, arra kérném tehát az igen t. kultuszminiszter urat, méltóztatnék ezt az értékegységet revízió tárgyává tenni. (Helyeslés jobbfelől és középen.) A lelkészekre vonatkozólag egyedül az volna a tiszteletteljes kérésem a kormányhoz, méltóztatnának őket is bizonyos olyan benefíciumokban részesíteni, amilyeneket a köztisztviselők élveznek. Két dologra célzok itt. Az egyik a félárú jegyváltásra jogosító arcképes igazolvány, a másik pedig az a kedvezmény, amelyben más köztisztviselők részesülnek a jövedelem- és vagyonadónál, hogy a kivetés alapjául szolgáló összjövedelemből vonassék le a lelkészi javadalom. (Helyeslés jobbfelől.) Igen t. Ház! Azt hiszem, hogy az általam felvetett problémáknak ilyen értelmű megvalósítása, természetesen csak az adott keretek közt, nemcsak nagy megkönnyebbülést jelentene a gazdaközönség számára, hanem a falu teherbíró képességét is emelné és így jobban biztosítva volnának azok a bevételek, amelyekkel az igen t. kormány számol, ezenkívül pedig nagyban hozzájárulna^ a lelkek megnyugtatásához, ami egyik feltétele a konszolidációnak, a rendnek, a gazdasági talpraállításnak és mindezeken át a jobb és szebb jövőnek. (Élénk éljenzés jobbfelől. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következikl Pakots József jegyző: Kabók Lajosi Kabók Lajos: T. Képviselőház! Az előttem szólott képviselő úr, sajnos, nem mondott olyasmit, amelybe beszédem, a régi parlamenti szokásoknak megfelelően, belekapcsolódhatnék. Előre kijelentem, hogy azokat a bizalmi nyilatkozatokat, amelyeket a képviselő úr nyilvánított, nem szállíthatom a kormánynak és beszédéből legfeljebb azt a részt tudom kiemelni, amelyet ki is domborított, hogy az ellenzék éljen a kritika jogával, de ne akadályozza meg a kormány működését. Amidőn felszólalok, magam is a kritika jogával akarok élni, de meg kell jegyeznem, hogy a kormányzat és a mögötte álló többségi párt bőségesen gondoskodott arról, hogy az ellenzék minél szűkebbre szabottan élhessen a kritika jogával. Hisz az a házszabály, amelybe az elmúlt napokban még a volt miniszterelnök úr is beleütközött, (Györki Imre: És az elnök is beleütközött egy kicsit!) a legjobb bizonyíték arra, hogy az ellenzék csak nagyon korlátozott mértékben és formában élhet a kritika jogával. Ami pedig a kormány működésének akadályozását illeti, erről itt kár beszélni, valósággal nevetséges ilyesmit állítani. A kormánynak mindenkor, de legutóbb is. a legutóbb letárgyalt felhatalmazási törvényjavaslat elfogadtatásával igenis bőséges gondoskodása volt arról, hogy az ő működé-