Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-84
298 Az országgyűlés képviselőházának i. követelő rendkívüli nehéz világhelyzet főkép két gyökérre vezethető vissza. A'z egyik, amelyet sokszor hangsúlyozunk, az egyes államoknak a békeszerződéseken és azok féltésén alapuló el'zárkózási politikája a kereskedelem és a forgalota terén. Ez az elzárkózási politika azután természetesen megzavarta a termelés rendjét, de alaposan megzavarta a fogyasztás rendjét is és >a fogyasztás megcsappanásával még az előállítású, költségéket is szükségképpen emelte. A másik osk szerintem az, hogy az arany egyre kevésbhé szerepel úgy, — 'ami eredeti rendeltetése volt — mint értékmérő, hanem már régóta olyan harci eszköz, amelyet más államok a legnagyobb kapzsisággal és fortéllyal igyekeznek egymástól elhalászni, hogy annak segítségével hatalmukat más államokra rá tudják erőszakolni. így azután az arany a helyett, hogy termékenyítené a gazdasági életet, penészedik a bankrekes'zekben és 1 megfosztja a gazdasági életet a maga éltető elemétől. így állott be a gazdasági élet mezejének az a kisaikkadása, amelyhez hasonlót sokszor látunk egy száraz, nedvnéllküli esztendő alkalmával, amely kiszikkadás abban az évben a mezőket rendesen terméketlenné teszi; ha pedig következetesen és állandóan tart, akkor a területeket telíjesen kopárrá és sivataggá változtatja. Mi ezt a helyzetet magunk kétségkívül nem tudjuk megváltoztatni. Helyes célkitűzésekkel, megfelelő következetes munkával azonban enyhíthetünk rajta. Tisztában kell lennünk azzah hogy a föld jövedelme a megmívelési költségekre, közterhekre és a földet mi velők megélhetésére sem elegendő, holott ezek elsőrendű fogyasztói egyéb cikkeknek és a közterheknek alapvető viselőiA magánjövedelemnek, különösen a föld jü védelmének emelése nélkül, tehát a keresni és fizetni nem tudók folytonos szaporodása mellett nem lehet reális a közgazdasági élet. Ha a vízpárák nem szállnak fel és nem alkotnak — mint máskor — áldásos esőt fakasztó felhőt, ha a vizek folyását felülről elzárják tőlünk, még mindi gmó dunk van kutakat fúrni és ezeknek a. kutaknak a vizével ideig-óráig ezieket a kiszikkadt mezőket öntözni és termékennyé tenni. Ez az öntözővíz itt — ugyebár — nem lehet más, mint a tőke és a hitel. De ma úgy vagyunk, hogy a külföldtől először is nem kapunk, sőt belátható időn belül nem is várhatunk hitelt, vagy ha kapunk, az olyan drág\a rendszerint kamatban is, de esetleg politikai következményekben is, hogy még azt is csak aggodalommal vehetjük igénybe. Tőke hiányában tehát az arany körül és az aranyért folyó harcba fegyvertelenül nem mehetünk bele. Nekünk magunknak kell valamit csinálnunk, mert arannyal nem tudunk fizetni, hiszen nincs. Nem tudunk annyi kamatot fizetni, amennyit tőlünk követelnek, mert nincs hozzávaló pénzünk, sem belföldön, sem külföldön. Kíméleti időre van tehát szükségünk, hogy majd azután a rendes kamatokat fizethessük és később a tőketörlesztést is megkezdhessük. E mellett egyre fogyó és gyengülő adózó rétegünk kétségtelenül képtelen eltartani az egyre szaporodó munkátlanok tömegét. Nincs tehát más orvosság, núnt újra csak pénz és hitel segítségével visszavezetni ezeket a munkátlanokat a termelő munkához, ahol újra saját verejtékükkel kereshetik meg kenyerüket. Ugyanígy szükséges a föld meglévő terheinek elviselhetővé tétele is és a munkábaállításnak igen hasznos és jelentős tétele az eladósodott nagybirtokok egy rés zenék .megvásárlása ál4. ülése 1932 május 12-én, csütörtökön. . lami kötvények segítségével és olyanok között való kiosztása, akik legalább is a szükséges gazdasági felszereléssel rendelkeznek, akik tehát azt a földet megmunkálni mindjárt az első időkben képesek lesznek. De hogy ez lehetségessé váljak, nyomban meg kell kezdeni a gazdasági szakoktatás kiépítését és nemcsak az iskolásgyermekek szakoktatását, hanem a most gazdálkodó kis- és törpebirtokosok rendszeres kioktatását is, hogy a mai nehéz viszonyokhoz hozzáigazodni és termelésüket rentábilissá tenni, beható és a mellett gyakorlati oktatás segítségével képesekké váljanak. Itt és az alapítandó termelőszövetkezetekben azután alkalom lesz az intelligens osztályok számára is bizonyos számú helyet adni, ahol hasznos termelő munkának lehetnek a részesei. De viszont az iparcikkek fogyasztási árának csökkentése is szükséges, mert ha ezt nem csökkentjük, akkor egyrészt a gazdaság rentabilitása ezen a ponton még mindig szenved, másrészt szenvedni fog maga a termelés is es szaporodik ezen a vonalon is a munkátlanok száma. Termelésünk már a kisbirtok szaporítása folytán is jobban fog alkalmazkodni tudni a külföldi piacok szükségleteihez, de hogy ahhoz alkalmazkodhasson, szükség van gondos, kellő előrelátással, jól megszerkesztett kereskedelmi szerződésekre is, hogy ne lehessen gümőkórgyanus a külföldnek r minden szarvasmarha, amely a magyar határon átkerül, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) hogy ne legyen férges minden meggy és cseresznye, amely Magyarországból származik, hogy egy ország piacát, például Németországét, ne lehessen es:y városával. Drezdáéval helyettesíteni és a szerződések erejét és tartósságát biztosítsa a közös, kiegyenlített érdek, mert csak ez az állandó, tartós és teljes biztosíték Miután pedig a tárgyalás alatt álló költségelőirányzat nem ilyen szellemben készült, miután az államháztartás egyensúlyát nem a kereseti lehetőségek, nem a teljesítőképesség növelésében keresi, sőt annak terhét az egyre roskadozó, számban is folyton fogyatkozó adózó vállára helyezi, mintha ingoványosodó talajra, akarna kőénületet emelni, a költségvetést az általános tárgyalás alapjául sem fogadhatom eh hanem csatlakozom Hegymegi Kis>s Pál igen t. képviselőtársamnak a független kisgazdapárt nevében beterjesztett határozati javaslatához. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Szinyei Merse «Teno! Szinyei Merse Jenő: (Halljuk! Halljuk!) Előttem szólott t. képviselőtársam beszédében sok olyan kérdést . vetett fel, amelyeknek megvalósítása kétségkívül nagy megnyugvást és megkönnyebbülést jelentene ebben az országban. Felemlítette többek között a háború károsultjainak, a hadigondozottaknak, a hadiárváknak. a hadirokantaknak a kérdését, úgyszintén felemlítette a hadikölcsön jegyzők kérdésének elintézését is. A részletekbe nem megyek tovább. Elég, ha ezt a pár óhaját kiragadom beszédebői és ennek kanosán megállapítom, hogy bármennyire is aláírom, hogy mindezeknek a kérdéseknek kielégítő rendezése okvetlenül szükséges volna, sainos. jelenlegi gazdasági nyomorúságunkban erről, legalább is egyelőre, beszélnünk nem lehet Mindenesetre t. képviselőtársamnak ezek az óhajai igen jó alkalmat szolgáltatnak nekem arra, hogy beszédemben foglalkozhassam első-