Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az- országgyűlés képviselőházának, 8Usorban azzal a kritikával és azzal az észrevétellel, amely a lefolyt költségvetési vita folyamán talán a leggyakrabban hangoztattatott, és ez az, hogy: a kormánv által az 1932/33. évre beterjesztett állami költségvetés túl van méretezve Legyen szabad ezzel az állítással kissé részletesebben foglalkozni -és beszédem folyamán errevonatkozólag a magam álláspontját kifejteni. Azt hiszem, az a megállapítás, hogy a tárgyalás alatt álló költségvetés túl van dimenzionálva és, hogy itt további lényeges megtakarítások volnának elérhetők, kissé — enyhén fejezve ki magamat — túlzott, és ez a kritika talán kissé elhamarkodott. Azok, akik ezzel az állítással jönnek és pedig nemcsak a mostani költségvetési vita folyamán. — mert hiszen ez már eddig is éveken keresztül minden költségvetés tárgyalása során előadatott, főleg a mélyen t. ellenzék részéről — talán leggyakrabban azzal szokták állításaikat alátámasztani, hogy azt mondják : a kormány nem vonta le azokat a konzekvenciákat, amelyeket le kellett volna vonnia abból, hogy, sajnos, Trianon következtében elvesztettük nagyhatalmi állásunkat, elvesztettük területünk tekintélyes nagy részét és lakosságunknak is nagy hányadát. Ezekkel az állításokkal szemben mindenekelőtt arra hívom fel a t. Ház szíves figyelmét, hogy ezek az állítások csak abban a feltételezésben állhatnák meg helyüket, ha abból indulnánk ki, hogy a háború óta az állami és társadalmi berendezkedésben változás, eltolódás nem következett be. Pedig minden tárgyilagosan gondolkodónak el kell ismernie és be kell látnia azt, hogy a háború óta és a.háború következtében, az állam nyakába-temérdek új feladat szakadt. Magának a világháborúnak likvidálása, amelynek kérdéseiről éppen az előttem szólott t. képviselő úr beszélt, a, háború rokkantjainak, a hadiözvegyeknek, a hadiárváknak, a békeszerződési terheknek ügye mind^ olyan új feladatokat jelentenek az állam részére, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a múlttal szemben az ál-* lami költségvetésbe egészen új kiadási tételeket kell beállítani. De maga a technika haladása is számos olyan problémát vetett fel, amely a múltban nem volt. Talán elég. ha itt például>." az automobilizmus, a repülőtechnika^ fejlődésére utalok, amelyek ma itt vannak, és magukkal vonják azt, hogy ezeknek szabályozása az állam feladatát kell, hogy képezze. Azonfelül ne feledkezzünk meg arról sem, hogy maga a társadalom is állandóan számos új igénnyel dörömböl az államháztartás ajtaján, kulturális, szociális és gazdasági téren és ez igények közül épuen a gazdaságiak mind sügetőbben jelentkeznek, különösen akkor, amikpr a gazdasági válságnak olyan súlyos óráit éljük. Elismerem, hogy igen nehéz azt a kérdést eldönteni, mennyi volna a kiadásoknak az a főösszege mai körülményeink között, amely az állami háztartásba vitán felül beállítható. Kiindulni a békebeli költségvetésből és összehasonlítani azzal a jelenlegi költségvetést, ezt kétségkívül lehet, azonban ez sem dönti el kétségbevonhatatlanul a kérdést. Egyrészt éppen az előbb felsorakoztatott indokok és érvek következtében, másrészt azért is, mert az a költségvetés békében, kiegyensúlyozott gazdasági viszonyok közt állíttatott össze, tehát az esetleges túlméretezések nem Ötlenek annyira szembe. Ne méltóztassék 9ionban arról a hibáról sem megfeledkezni, amelybe beleestünk akkor, amikor a háborúelőtti időket, a békeKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. ülése 1932 május 12-én, csütörtökön, 299 éveket hajlandók vagyunk abszolút jónak és' abszolút tökéletesnek beállítani. Pedig természetesen abban az időben is voltak feladatok, amelyekre talán nem jutott elég fedezet és csak relative, mai nyomorúságunk szemszögéből vizsgálódva, látszik nekünk a békebeli állami és társadalmi berendezkedés abszolút jónak és tökéletesnek. •i Az állami kiadások mérvének illusztrálására legyen szabad egy érdekes megállapításra hivatkoznom, amely az 1921/22. évi állami költ-, ; ségvetésnek indokolásában található. Ezt a költségvetést annakidején Hegedűs Lóránt akkori pénzügyminiszter úr terjesztette elő. Ennek a költségvetésnek indokolása többek . közt a következőket mondja (olvassa): «Az összezsugorodott Csonka-Magyarország állami berendezéseit nem redukálhatja területi lecsökkentésének, avagy a népesség megfogyásának arányában, hanem legfeljebb előbbi berendezi kedésének 60%-áig.» Ebből a megállapításból semmi további következtetést nem akarok mo-mentán^ levonni. Csak mint érdekés és jellemző tényt óhajtom a t. Ház figyelmébe ajánlani, hogy egy oly kiváló észbeli tehetséggel megáldott szakember, mint Hegedűs Lóránt, a Csonka-ország költségvetését a békebeli költségvetés circa 60%-ában vélte megjelölhetni. Ha Hegedűs > Lorántnak ezt a megállapítását mégis rá akarom vetíteni a tárgyalás alatt lévő költségvetésre, akkor a következőket lá^ torn: Az 1914/15. évi utolsó békebeli költségvetésnek kiadási főösszege kereken 2264 millió koronát tett ki. Ennek 60%-a, mint a Csonkaország költségvetése, volna 1358 millió korona, azaz pengőre átszámítva 1575 millió pengő. Az 1575 millió pengőtől a jelenleg tárgyalás alatt lévő költségvetés, amelynek kiadási főösszege' — mint bölcsen méltóztatnak tudni — 1207 milliót tesz ki, mégis csak eléggé messze van. En tehát, bár nem óhajtok a túlméretezés kérdésében kétségbevonhatatlan álláspontot elfoglalni, mégis az előadottak alapján állítom, hogy a túldimenzionálásra vonatkozó kritikák erősen vitathatók. Fontosnak tartom ezzel kapcsolatban még megjegyezni és erre különösen a (mélyen t. túlodlal szíves figyelmét felhívni,- hogy ha valamennyien azt az álláspontot foglaljuk el, mint ahogyan azt hiszem, ebben a Házban, sőt talán az egész országban e tekintetben különbség közöttünk nincs, hogy mi külföldi tartozásainkat a jelenlegi kondíciók mellett 'megfizetni képtelenek vagyunk, (Ügy van! Ügy van!) akkor nem opportunus és nem praktikus (Ostor József: Es nem igaz!) az ország fórumán olyan látszatot kelteni, hogy a költségvetésben • talán még nagyobb redukciókat is lehetne keresztülvinni és ezzel többé-kevésbbé hitelezőinknek a figyelmét felhívni arra, hogy tudnánk mi fizetni, csak összébb kellene húzódzkodnunk. Nagyon kérem, méltóztassanak erre a fontos szempontra ezeknél a kritikáknál lehetőleg tekintettel lenni. (Herczegh Béla: Nagyszámú trianoni nyugdíj terhel bennünket! Csak ez micsoda hallatlan összeg! — Ügy van! Ügy van!) Mindenesetre szükségesnek tartom az előbb elmondottak alapján és a jövőre is .gondolva, hogy a pénzügyminiszter úr összehasonlító' % szakszerű kimutatást készíttessen ia békebeli és a jelenlegi költségvetés között, feltüntetve a szaporodásokat és csökkenéseket pengőértékben, feltüntetve azokat az új állami feladatokat, amelyek a háború és a békekötés óta reánk hárultak. Ezzel egyszer smindenkorr a 41