Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

288 Az országgyűlés képviselőházának í amelynek magának most már 10—12 millió munkanélkülije van, úgyhogy azt hiszen, nem túlozunk, amikor leszögezzük és megállapítjuk azt, hogy ma a világon a munkanélküliek száma több, mint százmillió. Ha kutatjuk ennek az okát, megállapíthatjuk, hogy a gép és a termelés szervezetlensége volt ennek oka és nálunk Magyarországon is a gép, a szervezetlenség és a politikai koncepció hiánya volt az, ami megengedte azt, hogy itt Magyarországon a munkanélküliek tömege olyan nagy mértékben megszaporodjék. Csak pár számadatot leszek bátor a t. Házzal megismertetni. Egészen egyszerű példával kezdem, a villamosváltók kérdésével Budapest városában. Itt Budapesten 800—1000 öreg vagy gyermek igazgatta a yillamosváltókat. Akkor jött egy zseniális találmány, amely ezeket a munkaerőket feleslegessé tette s mielőtt még annak a 800—1000 váltóőrnek elhelyezéséről gondoskodtunk volna, a BSzKRt eltette ezeket onnan és ma a helyzet az, hogy ez a 800—1000 ember munka nélkül van, felesleges. (Payr Hugó: Az is munkaalkalom volt! A 800-at különben sem bocsátották el, egyetlen egyet sem bocsátottak el!) örömmel veszem tudomásul azt, hogy nem bocsátották el őket. Ellenben legyen szabad azt mondanom, hogy ha az a 800—1000 ember, aki most mást csinál, mert a villamosváltókat nem kezeli senki, ott marad, akkor másik 800—1000 embert vehetett volna fel a BSzKRt azokra a helyekre, ahol most amazok vannak. Azt hiszem,, méltóztatnak tudni, hogy vannak számológépek, amelyek 10—15 munkaerőt is képesek helyettesíteni. Van itt a Wolframgyárban egy gép, amely villanykörtéket termel. Egy munkás termeli most azt, amit azelőtt 48 munkás tudott elvégezni. A gépek segítségével a termelés is megsokszorozódott. Visszatérve Payr igen t. képviselőtársam közbeszólására, itt van az aratógépek kérdése (Egy hang a jobboldalon: Nem arat senki aratógéppel!) Méltóztassék megvárni, igen t. képviselőtársam, míg befejezem. Amerikában és Európában, sőt Magyarországon is bizonyos mértékig az aratógépek működése engedélyhez van kötve. (Egy hang a jobboldalon: Nincs! A gazdák jó belátása \hozzu magával!) Engedélyhez van kötve, mert olyan vámtétellel sújtják, hogy lehetetlenség megvennie a gazdának a gépet, hogy vele dolgozzék. Amerikában is, ahol ma olyan gépek vannak, amely gépek segítségével már egyenesen liszt folyik a zsákokba, törvénnyel tiltották ezt be. (Zaj a jobboldalon) Ezek nem nevetni való dolgok! Méltóztassék csak utánagondolni a gondolatmenetnek. A szavakba talán bele lehet kapaszkodni, de a gondolatmenet és mindaz, amit én itt elmondottam, igenis helytálló. Az államkapitalizmus, különösen a magyar állam szervezése és termelési programja a költségvetés^ keretébén, mint a multakban láttuk, semmiféle támpontot és biztosítékot nem nyújt erre. Hogy mennyire nem volt program és hogy mennyire nem volt a termelés megszervezve, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy Czettler Jenő igen t. képviselőtársam maga is megmondotta ezelőtt 6—8 évvel, amikor a Képviselőházban beszélt, hogy ha tovább folytatjuk ezt a termelési rendszert és gazdálkodást, akkor el kell jutnunk abba a szomorú állapotba, amelyben most is vagyunk. Mert nem elég csak számadatokkal dolgozni, nem elég a költségvetést lefaragni 806 millióra, hanem a költ. ülése 1932 május 12-én, csütörtökön. ségvetés bevételi oldalát is meg kell nézni, hogy tulajdonképpen mit mírunk el, mennyi az az összeg, amelyre építenek a költségvetésnél. Állandóan szemünkre vetik, hogy mi osztálypárt vagyunk és ezért nézzük mindenkor elsősorban a magyar gazdatársadalmat, Magyarországnak ez a lét- vagy nemlét kérdése. Tekitve, hogy Magyarországnak kétharmadrésze közvetlenül a földből él, nagyon indokolt megvizsgálni, hogy ez a kétharmadrész milyen helyzetben van, mennyit bír el. Erre vonatkozólag vagyok bátor a keszthelyi gazdasági akadémia üzemtani tanszéke vezetőjének, Juhos Lajosnak egy statisztikáját ismertetni, aki a Dunántúlon 18 gazdaságot vizsgált meg. Ezek pontos statisztikai adatok. A vizsgált birtokok között kettő volt tízholdas, három húszholdas, nyolc harmineholdas, kettő negyvenholdas, kettő ötvenholdas és egy százholdas. Befolyásmentes pontos adatok alapján megállapította, hogy 1930-ban 199.67 pengő volt katasztrális holdanként átlagban a nyershozam, míg 1929-ben 235 pengő volt ugyanezeknek a birtokoknak nyershozama. A nyershozadék tehát csökkent 15%-kal, aminek következménye az lett, hogy az adósságok és terhek növekedése miatt extenzívebb lett az üzem, hogy a termelési költség kevesebb lehessen. 1930-ban a termelési költség 166 pengő volt, 1929-ben még 211 pengő. Ha most a termelési költségeket levonjuk a nyerhozamból, kapjuk a tiszta jövedelmet. (Csizmadia András: Mit termeltek ezek? Az lehetetlen, hogy ennyi legyen a termelési költség.) Nem akarom ezzel untatni a Házat, beszédem után a legnagyobb készséggel rendelkezésre bocsátom az adatokat. A termelési költség 1930-ban — ismétlem — 166 pengő volt, 1929-ben 211 pengő. Ezt adatokkal fogom bizonyítani. A tiszta jövedelem tehát 1929-ben 23, 1930-ban pedig 34 pengő volt. T. Képviselőház! Ezeknek az adatoknak valódiságáért minden téren 100%-ig helytállók, hiszen ezek egy füzetben meg is jelentek a földmívelésügyi miniszter úr jóváhagyásával és segítségével. Ezekből az elképesztő és szomorú adatokból azt látom, hogy nyereséges üzem 5%-on felüli tiszta jövedelemmel volt kettő, 0—5% kamatveszteséggel dolgozó volt 15 és 5 olyan volt, amely még azi üzemköltséget sem tudta behozni. Tehát 35%-nál mutatkozik az önemésztési folyamlat; ezek oly módon emésztik önmagukat, hogy a sajátmaguk felemésztésével veszik elő a termelési költséget, amellyel tovább tudnak termelni. Az üzemi nyereséget nézve, megállapíttatott ebből a kísérletből az, hogy egy katasztrális holdra eső üzemi nyereségnek akként kell alakulnia ahhoz, hogy rentábilissá váljék az üzem, hogy 25%-kai kellene emelni a terményárakat, vagy pedig a termelési költségeket 20.5%-kai kellene csökkenteni. Így jönne a 'kettő helyes arányba, akkor állana elő az 5%-os normális haszon, amelyet egy mezőgazdasági üzemnek a mai viszonyok mellett minden körülmények között ki kellene termelnie. Juhos Lajos akadémiai tanárnak ugyanez a kísérlete állapította meg, hogy ezek a kisgazdák mindenkor 25%-kai a napi áron felül vették az iparcikkeket, és 20%-kai a napi áron alud tudták értékesíteni a terményeket. Ez a 20'5%-os különbség, amelyet holdanként átlagban effektive ráfizettek a gazdaságok a termelésre, mutatja, hogy itt igenis súlyos bajok vannak, hogy olyan súlyos agrárválsággal állunk szemben» amelyen most, azonnal kell se-