Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az országgyűlés képviselőházának 8A. a költségvetés kereteit túllépni a kormányzatnak csak külön felhatalmazás alapján lehet. Most előállott az a helyzet, hogy amidőn a költségvetést tárgyaljuk, a kormánynak már kezében van az egyszakaszos felhatalmazási törvény, (Ügy van! balfelől.) amelynek értelmében a gazdasági hitelélet megóvása és biztosítása érdekében nemcsak erre az 1932/33. költségvetési évre, hanem azon túlmenően is különböző rendelkezéseket, utasításokat, rendszabályokat léptethet életbe. így tehát a számokkal vitába szállni nem lehet, illuzóriussá válik itt adatokra hivatkozni, adatokat bírálni. Itt csupán csak lefektetett elvekről, irányokról van szó, amelyeket a számsorok közt ki lehet olvasni. A túloldalról Lányi igen t. képviselőtársam azzal vádolta meg az ellenzéket, hogy mi itt pesszimista hangokat ütöttünk meg és nagyon sötéten, pesszimisztikusan látjuk a világot, a magyar jövőt és kvázi olyan színben tüntetett fel bennünket, hogy mi ebből a peszszimizmusból mintegy demagógiát űzünk. Mi egyáltalában nem vindikáljuk magunknak és nem magunk kezdtük ezt a pesszimista hangot. Maga az előadó úr is elismerte, hogy súlyos lefaragásokra és súlyos csökkentésekre van és lehet esetleg szükség. Sőt a pénzügyminiszter úr maga óvatosságra intett bennünket a bevételeket illetően, mert azt mondotta, hogy talán befolyik az előirányzott bevétel, talán nem. így tehát azt, hogy mi pesszimisztikusan látjuk a helyzetet és r ebből kvázi demagógiát csinálunk, a leghatározottabban vissza kell utasítanom. Mi igenis a reális életből kiindulva azt látjuk, hogy t ez a költségvetés irreális, mert ebbe olyan tételek vannak beállítva, amelyekről tudjuk, hogy azok befolyni nem fognak. Maga az előadó úr is a tavalyi, az 1931/32-es költségvetést úgy állította be, hogy 1 millió pengő feleslegünk lesz és rá egypár hónapra a Népszövetség pénzügyi bizottsága azt állapította meg, hogy ha nem bocsát ki a kormány különleges rendszabályokat, akkor 175 millió pengő deficit lesz. Amikor mi a főelőadó úr és a pénzügyminiszter úr szavait nem hisszük el és a költségvetésre azt mondjuk, hogy irreális és a magyar jövőt pesszimisztikusnak látjuk, akkor mi az ellenzék padjaiból az élet szavát hangoztatjuk és azt mondjuk, hogy igenis a költségvetés után ítélve a magyar jövőt peszszimisztikusnak, súlyosnak, sőt reménytelennek látjuk. A pénzügyminiszter úr maga is megemlítette expozéjában, hogy lehetnek itt esetleges rendkívüli kiadások. r Normális költségvetési esztendőben és normális viszonyok között az ilyen pénzügyminiszteri bejelentés elfogadható lett volna minden téren, nekünk azonban a szomorú múlt után bizonyos mértékben kételyeink vannak és bizonyos szempontból aggályosnak tartjuk az ilyen kijelentéseket. Mik lehetnek azok a rendkívüli kiadások? Rassay Károly t. képviselőtársam a 33-as bizottságban kérdést intézett a pénzügyi kormányzatihoz a rendkívüli kiadások tekintetében és ugyancsak felvilágosítást kértek az ellenzéknek akkor a bizottságban lévő többi tagjai is abban a tekintetben, hogy melyek azok a rendkívüli kiadások, amelyeket várni lehet. A felelet, amelyet az akkor megtartott pártközi értekezleten és később itt a Házban is kaptunk a pénzügyminiszter úrtól, mindenkor változó volt. Tyler biztos úr azonban célzott arra, hogy különösen két dolog az, aminek következtében előállhatnak ezek a rendkívüli kiülése 1932 május 12-én, csütörtökön, 285 adások. Àz egyik az állami vasgyárak, a másik az államvasutak kérdése. Békében az államvasutak rentábilisak voltak minden téren, sőt szolgálatuk kapcsán a precíz^ pontos menetrend mellett s a kifogástalan üzletvezetés következtében a magyar államvasutak világhírre tettek szert. Ma pedig az a helyzet, hogy az államvasút a legnagyobb gonddal küzd, a legnagyobb deficittel küzködik, csupán csak azért, mert az állam vasútnak amellett, hogy van egy külön ügyosztálya a minisztériumban erre a célra, van egy külön igazgatósága is, amelynek azonban végeredményben hatalma nincsen, a bevételek és kiadások tekintetében. Beleszól ebbe a pénzügyminisztérium, a kereskedelemügyi minisztérium, a szabadjegyek özönét bocsátják rá a Mávra; mindenkinek, boldog-boldogtalannak szabadjegye van. Ezzel szemben azt látjuk, hogy például a kereskedelemügyi minisztériumból, amely alá a m. kir. posta is, mint szakosztály alá tartozik, ha küldenek egy levelet valamely községbe, ezt az állami levelet a posta ingyen nem kézbesíti. Viszont az államvasutaknál az állami alkalmazottak, a vasúti alkalmazottak, tisztviselők ezrei, százezrei ingyen utazhatnak. Ennek azután az az eredménye, hogy nem tudjuk soha, hogy mennyivel kell az államnak az államvasutak segítségére sietnie, előre nem látott rendkívüli kiadások fedezete címén. Az állomásfőnökök nagyrészének és más ilyen vasúti tisztviselőknek a Máv. esak 6—7 utazást engedélyez. Ezzel szemben az ilyen helytelen politika következtében teljesen irreális és lehetetlen a drága tarifa. Ezt egyszerűen meg lehetne oldani úgy, hogy a Máv.-ot meg kellene szabadítani a bürokráciától, vissza kellene neki adni az autonómiát és annak birtokában teljesen reális, teljesen olcsó, az életnek megfelelő tarifával a Máv. üzemmenete rentábilis volna. A filléres kirándulóvonatok mintájára filléres gazdavonatokat, marhavonatokát, teherszállító vonatokat kellene indítani és így ugyanazt a szempontot tartva szem előtt, amit a filléres kirándulóvonatoknál szem előtt tartottunk, még azt is elérnénk, hogy amíg a termelőtől felkerül az áru a fogyasztóhoz, nem drágulna meg olyan horribilis mértékben, mint ahogyan ma megdrágul. Amikor itt ezt a kérdést tárgyaljuk és a költségvetés kereteit bírálat tárgyává tesszük, indokolt lenne szembenézni azzal a kérdéssel is, hogy tulajdonképpen mennyi a nemzeti jövedelem, mennyit tesz ki a nemzeti termelés összege pénzértékben kifejezve, amivel a magyar állam, a magyar nemzet ma rendelkezik. Smith Jeremiás idejében az akkori araknak megfelelő nemzeti jövedelem 4.5 milliárd pengőt tett ki, 1928-ban Fellner 4 milliárdra teszi, 1930-ban a Vágó-féle adatok szerint a nemzeti jövedelem már csak 3 milliárd pengőt tesz ki. Ezek természetesen csak illuzórikus számok, a nemzeti jövedelmet pontosan kiszámítani nem lehet. Azt hiszem azonban, a realitáshoz tartozik, hogy a 3 milliárdot fogadjuk el, és vizsgálat tárgyává tegyük, hogy a 3 milliárd pengő nemzeti jövedelem mellett miképpen oszlanak meg azok a terhek, amelyeket az állam az egyénekre, állampolgáraira ró és mit költhet el egy magyar ember ebben az országban? E 3 milliárd pengő nemzeti jövedelmet a költségvetés 806 millió pengővel terheli meg és ha ehhez még hozzávesszük a többi terhet, az Önkormányzati testületek és más testületek adóterheit, az egyházi adókta stb., ha az összes 39*