Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az országgyűlés képviselőházának 8U* Nem duzzadt annyira az optimizmustól, mint különösen Wekerle Sándor volt pénzügyminiszter úr költségvetési beszédei. Kétségtelenül komoly és higgadt megállapításokkal is szolgált az ország gazdasági viszonyaira vonatkozólag. Papíron sikerült a pénzügyminiszter úrnak a költségvetés egyensúlyát biztosítania. Azt hiszem azonban, hogy a való élet sajnálatosan rá fog cáfolni erre a megállapításra, (Ügy van! a balközépen.) Hiszen a magyar adófizető polgárság fizetőképessége már a múltban nemcsak Ihogy teljesen ki volt merítve, hanem már a teljesítőképességen is túl vette igénybe az állam adófizető polgárainak erejét. El sem tudom ezért képzelni azt, hogy most, amikor egyes adónemeket még emeltek, azok a bevételek, amelyekre a kormány az adókból számít, teljes egészükben befolyjanak. Meg kell tehát állapítanom, hogy ezt a költségvetést reálisnak ebből a szempontból nem lehet tartani. A másik érdem, amelyre a kormány hivatkozik, a pengő stabilitásának megőrzése. Megengedem, hogy a pengő belső vásárlóereje a mai napig még lényegesen nem csökkent. Külföldi relációban azonban ez már nem áll s ha azokra a súlyos áldozatokra tekintek, amelyekbe a pengő értékének fenntartása került, akkor azt kell mondanom, hogy ezzel az eredménnyel az áldozatok nincsenek arányban. De negatív irányban is bírálnunk kell innen az ellenzéki oldalról a kormány tevékenységét. Bár koncedálom azt, hogy Károlyi Gyula gróf mindjárt kormányralépése után tett egynéhány olyan intézkedést, amelyek kétségtelenül megnyerték részére a közvélemény rokonszenvét, de azért még ma is rámutathatunk a be nem váltott ígéretek egész sorozatára. Az álláshalmozások megszüntetése ügyében kiadott ugyan a kormány egy rendeletet, de szerény nézetem szerint ezzel a rendelettel ezt a kérdést nem fogta meg helyesen. Nem pedig azért, mert ha az álláshalmozásokat meg akarjuk szüntetni, akkor elsősorban nem olyan rendelkezéseket kell tennünk, amelyek antiszociálisak, amelyek azoknak a kisembereknek érdekeibe ütköznek, akiknek abból az egyetlen, általuk betöltött állásukból nincs meg a családjuk fenntartásához szükséges létminimumuk sem és akik ezért talán kénytelenek itt vagy ott más javadalmazással járó foglalkozás után nézni. De nem fogták meg az álláshalmozásokat ott, ahol azok igazán kirívóan megvannak, mert hiszen tudjuk, hogy ma is vannak még számosan, közpénzekből utalványozott magas fizetéssel vagy nyugdíjjal rendelkező egyének ebben az országban, akik más, ugyancsak közpénzekből eredő forrásból tekintélyes mellékjövedelmet élveznek. Vájjon nem álláshalmozás-e az t. Képviselőház, ha a főváros magasrangú nyugdíjasai elnöki, vezérigazgatói és más magas fizetéssel járó állásokat töltenek be a székesfőváros üzemeinél? Vájjon nem álláshalmozás-e az, ha magasrangú nyugdíjas tábornokok, vagy azok özvegyei, akiknek nyugdíja messze túlhaladja az egy család fenntartásához szükséges létminimumot, trafikjogokat, sorsjegy árusítási jogokat és más jövedelmező állami jogokat nyernek? Én nem akarok ennél a kérdésnél neveket említeni, ámbár tekintélyes lista van a kezemben, amelyet itt felolvashatnék, de nem akarok senkit sem pellengére állítani, hiszen elvégre nem becsületbe vágó cselekmény ez. (Friedrich István: Ügy sem hallja senkii Itt magunk között ülése 1932 május 12-én, csütörtökön, 277 vagyunk!) Ellenben rá kell mutatnom arra a visszásságra, amely az említett tényben rejlik és a legkomolyabban kell kérnem a kormányt, hogy foglalkozzék ezzel a kérdéssel, vegye revízió alá ezeket a jövedelmező állami jogokat és csak olyanoknak jutassa azokat, akiknek megélhetésükhöz erre valóban szükségük van. (Egy hang a jobboldalon: Nagyon helyes! Helyeseljük mi is! — Turchányi Egon: Fogjuk meg egyszer már ezt a kormányt és valósítsuk meg közösen, amit ott is helyeselnek, itt is helyeselnek!) Folytonosan hangoztatott ígérete volt a kormánynak az új részvényjogi novella beterjesztése is. Az igazságügyminiszter úr, ha jól emlékszem, még az elmúlt év októberében ki is dolgoztatott egy törvényjavaslatot, amelynek tartalmát a pártokban annakidején ismertette és amely törvényjavaslat tárgyában nekem is volt szerencsém az igazságügyminiszter úr előadását meghallgatnom. Ez a javaslat a múlttal és a jelenlegi viszonyokkal szemben kétségtelenül igen erős haladást jelentett. (Turchányi Egon: A képviselő úr jól emlékszik, de a kormány nem emlékszik erre jól!) De ez a rész vény jogi reformtörvényjavaslat a mai napig nem került ide a Képviselőház elé, nem került ide pedig szerény nézetem szerint azért, mert olyan erők akadályozták meg annak letárgyalását, amely erők még ma is igen nagy befolyást gyakorolnak Magyarországon a kormányzatra. (Turchányi Egon: így van, sajnos!) S én nagyon félek, hogy az az összeférhetetlenségi törvényjavaslat, amely már be van nyújtva és amelyet a miniszterelnök úr kijelentése szerint a költségvetés letárgyalása után le fogunk tárgyalni, legalábbis abban a formában, ahogyan az benyujtatott és amely a múlttal szemben ugyancsak erős haladást jelent, nem fog törvényerőre emelkedni, mert ugyanazok az erők, amelyek meggátolták azt, hogy a részvényjogi reform törvényerőre emelkedjék, meg fogják gátolni ennek a törvényjavaslatnak változatlan alakban való törvényerőre emelkedését is. (Jánossy Gábor: Ezeket az erőket a nemzeti közvélemény vihara elsöpri!) Hogy némileg illusztráljam azt, hogy a nagytőke milyen befolyással rendelkezik nálunk, milyen befolyást gyakorol a kormányzatra, (Jánossy Gábor: Az egész világon!) rá akarok mutatni az adóemelés ügyére. Ezt a kérdést különben magával a költségvetéssel illusztrálom. Tudjuk nagyon jól, hogy részben a viszonyok kényszerítő hatása alatt a kormány, élve a neki adott felhatalmazással, emelte.az adókat. (Kun Béla: Ügy van!) Ha végignézek a költségvetésnek az adókra vonatkozó tételein, azt latom, hogy pl. a földadó változatlanul, 31 millióval van felvéve, a házadó a múlt évi 68 millióval szemben 85 millióra emeltetett, (Kun Béla: Ügy van! Szegény háziurak!) a jövedelem- és vagyonadó a tavalyi 51 millióval szemben ezidén 58 millióval van a költségvetésbe beállítva. (Kun Béla: Hol van a jövedelem? Sehol!) Ezzel szemben pedig a részvénytársaságok adója, (Kun Béla: Ügy van! Ez az!) tehát a nagytőke adója, amely szerintem ma is leginkább bírna el egy lényegesebb áldozatot az ország érdekében, (Ügy van! Ügy van!) a társulati adó a tavalyi 21 millióval szemben csak 18'5 millióval szerepel a költségvetésben. (Zaj.) Nagy hibának tartom azt is, hogy a kormány intézkedéseinél, úgymint a tisztviselői fizetéscsökkentésnél és az adóemeléseknél nem 38