Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

276" Äz országgyűlés képviselőházának 84. ülése 1932 május 12-én, csütörtökön. programmât terjesztett Bethen István gróf t. képviselőtársunk az akkori kisgazda- és földművespárt elé, ennek a munkaprogrammnak bevezető szavaiban volt az, hogy a kormány tartózkodni fog működésében attól, hogy valamely osztálynak vagy felekezetnek érdekeit más osztályok vagy felekezetek fölé helyezze. Ezt az akkori kisgazda- és földművespárt Programm jaként elfogadta és ezzel meg is valósították 11 évvel ezelőtt azt a nemzeti összefogást, amely nemzeti összefogás megvalósítását most a túloldalról óhatják. És hogy valóban megvalósult, ezt mutatja az, hogy ennek a pártnak, ennek az egységespártnak tagjai a magyar életnek mindenféle rétegéből tevődtek és tevődnek össze. Ebben a pártban volt és van nagygazda és kisgazda^ volt és van honorácior, itt vannak a történeti középosztály képviselői és egyszerű földművesek, itt vannak minden felekezetnek a képviselői. Az egész magyar nemzet az, amelyből ez a párt megalakult, amelyből e párt tagjait a nemzet mindig választotta. (Helyeslés jobbfelől.) T. Képviselőházi Sokszor halljuk a túlsó oldalról azt is, hogy itt pártmonopólium volna. Erre pedig csak egy pár nagyon rövid megjegyzésem van. (Halljuk! Halljuk!) 1921 óta — nem számítva elhalt kedves képviselőtársainkat — több, mint 90 tagjában változott ez a párt. Egyharmadrésze is alig van itt azoknak a képviselőknek, akik az első és második nemzetgyűlésen ezekben a padokban ültek. (Berki Gyula: Nincs egyharmada!) Ez azt mutatja, hogy a választás esélyeinek ez a párt is épúgy ki volt téve, mint a nemzetgyűlés és a Képviselőház többi pártjai. De azután azok is, akik itt voltak, és azok is, akik a párt új tagjaiképpen jöttek be a törvényhozásba, becsületbeli kötelességüknek tartották, hogy kötelezettségeiket a lehetőség szerint mindig lelkiismerettel teljesítsék. Ha valamit nem érhetett el ez a párt, az nem ezen a párton múlt, mert hiszen most is sokszor el lehet mondani azt, amit a XVI. század történetírója, Bethlen János mondott: «Tudnók mi azt, mit kellene tennünk, de szokszor tesszük azt, amit lehet.» Sajnos, a mai magyar élet is gyakran olyan, hogy sokszor elmondhatjuk mi is azt, amit a XVI. századbeli Bethlen János mondott. (Élénk helyeslés jobbfelől.) T. Képviselőház! Felszólalásom befejezéseképpen az európai kérdésekkel óhajtok nagyon röviden, csak pár megjegyzésben foglalkozni. Evek óta látjuk és mentől jobban súlyosbodik az európai helyzet, annál inkább látjuk, hogy az államok összejönnek konferenciákra itt is, ott is, ezeken a konferenciákon megállapítják, hogy ez így tovább már nem lehet, a viszonyokon feltétlenül változtatni kell, mert ha a háborús mentalitást folytatják tovább, ez minden nemzetnek csak kárára lesz és talán elpusztítja az európai civilizációt is. Szép terveket is terjesztenek elő ezeken a konferenciákon s ezekkel a szép tervekkel azután • egymást le is szavazzák. Annyi a terv ma már Európában, mint amennyi a nyomorúság. Pedig közben megdöbbentő események figyelmeztetnek arra, hogy ez így tovább valóban nem mehet, mert minden nemzetnek és minden nagy etikai értéknek veszedelmévé válnék. Azt tartom, t. Ház, hogy ebből a nagy válságból nem lesz más kibontakozás, mint az hogy amit elrontott a gyűlölködés, azt tegye jóvá az - engesztelés. (Űgy van! jobbfelől.) Amit rosszá tett a tájékozatlanság vagy a rosszakaratú megtévesztés, azt csak a józan belátás és a méltányosság teheti jóvá. Egy szóval kifejezve, mindazt, ami rossz a magyar életben, mindazt, ami rossz Európában is, azt csakis a revivizó teheti jóvá. (Élénk helyeslés jobbfelől.) mert csak ez hozhat enyhülést erre a szenvedő világra s nekünk, akik segíteni akarunk ezen a mi gyötrődő nemzetünkön, arra kell törekednünk mindnyájunknak, hogy ezt a reviziót valóban el is érhessük. A költségvetést elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon. — Szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Báró Kray István. Br. Kray István: T. Képviselőház! Minden tekintetben egyetértek az előttem felszólalt igen t. képviselőtársam fejtegetéseivel, amelyekben a békerevizió szükségességét hangoztatta. Kétségtelen, hogy a trianoni béke kegyetlen rendelkezései járultak hozzá talán legnagyobb mértékben ahhoz, hogy ez a szerencsétlen, csonka ország ma ilyen súlyos viszonyok között kénytelen élni. Egyetértek t. képviselőtársamnak azzal a megállapításával is, hogy az adósságok kamatait le kell szállítani. Ezzel a kérdéssel igen sokan foglalkoztak már ebben a Házban. A mai napon is egy igen komoly, tárgyilagos beszédet hallottunk innen, ellenzéki oldalról, Sigray Antal gróf- t. képviselőtársam részéről, aki magasabb politikai és gazdasági szempontokból kiindulva fejtegette ezt a kérdést. En nem tehetek mást, mint hogy minden tekintetben csatlakozzam Sigray Antal gróf tisztelt képviselőtársam megállapításaihoz, mert hiszen kétségtelen, hogy annak a súlyos veszteségnek egy részét, amelyet a termény- és állatárak esése ebben az országban az egész vonalon okozott, a tőkének is viselnie kell. Nem igazságos az, hogy olyan adósság, amely 30—35 pengős búzaárak és magas állatárak mellett kontraháltatott, ma is teljes egészében fenntartassák és hogy azok a magas kamatok, amelyek teljesen indokolatlanok, továbbra is fennmaradjanak. T. Ház! Alig hiszem, hogy a magyar parlament nehezebb viszonyok között tárgyalt volna állami költségvetést a múltban, mint amilyenek a mai viszonyok. Nem akarok százszor elmondott közhelyeket megismételni, de azért mégis rá kell mutatnom arra, hogy ma ebben az országban nincs egyén, — talán néhány száz kiváltságostól eltekintve — amelyik ne érezné a legsúlyosabban ennek a rettenetes gazdasági válságnak a nyomását. Amikor Károlyi Gyula gróf kormánya kilenc hónappal ezelőtt megalakult, a helyzet már nagyon nehéz volt. Igazat adok Sigray Antal gróf t. képviselőtársamnak, amikor azt mondotta, hogy heroizmus kellett ahhoz, hogy Károlyi Gyula gróf ilyen nehéz viszonyok között, ilyen leromlott állapotban a kormányzást átvegye. Az ellenzék feladata kétségtelenül elsősorban a kormány tevékenységének kritizálása. Ha visszatekintünk az elmúlt kilenc hónapra, akkor kétféle irányban kell bírálnunk a kormány tevékenységét. Először pozitív irányban, értem ezalatt azt, hogy mik azok a pozitív eredmények, amelyeket ez a kormány elért. Az egyik a költségvetés egyensúlyának biztosítása. Koncedálni kívánom, hogy az az expozé, amelyet az igen t. pénzügyminiszter úr a költségvetés benyújtásakor elmondott, lényegesen eltérő volt azoktól, amelyeket hivatali elődjeitől itt ebben a Házban ismételten hallottunk.