Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-84

Az országgyűlés képviselőházának 84tolta ki; de sajnos, ez intézkedések sem jelenthettek a teherrendezés lényegét is érintő intézkedéseket. Azóta a mezőgazdaság helyzete ismét romlott és ha a gazdasági politikában változás nem történik és így a magyar gazdasági életben sem állhat be enyhülés, úgy a magyar gazdáknak újabb ezrei zuhannak az anyagi romlás örvényébe, amely felé, sajnos, a válság árja már hosszú évek óta viszi őket, mert hiszen az eladósodás 1924 óta keletkezett és a konjunkturális évek legfeljebb csökkentették a gazdaközönség veszteségeit. Elismerem, hogy a kamatok terén a gazdaközönség kedvezőbb helyzetbe jutott, hiszen félévvel ezelőtt még 16—20 százalékos kamatok voltak. Ehhez képest felére szálltak le már a kamatok és kétségtelen, hogy ennek a ténynek enyhítenie kellett volna a magyar gazdasági életet s a mezőgazdák helyzetét. Nem enyhíthette azonban ténylegesen, az állatáraknak azóta bekövetkezett katasztrofális áresése miatt (Ügy van! Úgy van!) és a helyzet ma az, amint mindannyian jól tudjuk, a vidéki viszonyok ismerői, hogy ma a 95 százalékos kamatot sem bírhatja el a magyar mezőgazdasági élet. (Ügy van! Ügy van!) Ezzel a kérdéssel nem akarok hosszasabban és bővebben foglalkozni. Felfogásom az, hogy mielőbb sürgősen kell olyan intézkedés, amely a földek terheit, tehát a kamatokat is, arányba hozza a magyar föld jövedelmezőségével, mert máskülönben egészen természetes az, hogy lassanként automatikusan el kell senyvedniök azoknak a gazdaságoknak is, amelyek a mostani nehéz gazdasági viszonyokat még el tudják viselni. (Scheuer Róbert: Ez létkérdési) Ez áll természetesen a külföldi kölcsönökre is. Magam is azon állásponton vagyok, amelyet már itt olyan sokan kifejtettek a vita folyamán. Annál is inkább ez álláspontra helyezkedhetek, mert a külföldi hitelezők és a külföldi pénzügyi szakértők nagyon jól tudják azt, hogy ma egészen más értékesítési viszonyok között élünk, mint éltünk akkor, amikor ezeket a kölcsönöket a magyar mezőgazda felvette és mert ők is nagyon jól tudják azt, hogy a viszonyok e változásának nem a magyar gazda és nem a magyar állam volt az oka. Jól tudhatják, hogy mi örülnénk annak, ha ezek a viszonyok nem állanának fenn és ha a magyar tartozások kamatait és törlesztési részleteit a magyar közönség fizetni tudná olyan mértékben és úgy, amint remélte, hogy fizetni fogja, amikor azokat a kölcsönöket teljes jóhiszeműséggel felvette. De ki kell fejeznem azt a meggyőződésemet is, hogy a belföldi tőkének is érdeke, hogy önmagáért is áldozva, részt vállaljon a nemzeti vagyon más javainak veszteségében, (Berki Gyula: Ez így van!) kamatengedményekkel. Bizonyára naivság volna, sőt talán bűn is volna egy kapitalista berendezésű államban izgatni a mobil tőke ellen, különösen egy oly országban, amely mobil tőkében szegény, de másfelől azután tragikus volna és talán éppen olyan bűn is volna, ha a mobil tőke is^ elutasítaná a tőle is megkívánható áldozatkészséget akkor, amikor a legszélesebb körű mezőgazdasági ág, amely nemzeti jövedelmünknek legnagyobb részét szolgáltatja normális körülmények között és amely a természet veszélyeinek is ki van téve, a legtöbb esetben most még a rezsi költségeket sem hozza meg. (Úgy van! Ügy van!) Egyáltalán nem tartom antikapitalista felKEPVISELÖHAZI NAPLÓ VIL ülése 1932 május 12-én, csütörtökön. 275 fogásnak azt, hogy valamit vállaljon a mobiltőke is a nemzeti munka és más nemzeti vagyon sorsából. Nemcsak a méltányosság kívánja ezt, hanem a gazdasági tényezők szükségszerű egymásrautaltsága és az a szolidaritás is, amelynek a gazdasági élet minden vonatkozásában meg kell nyilvánulnia és különösen súlyos gazdasági viszonyok között. Szerintem ez előmozdítaná magát a tőkeképződést is, mert újabb tőkeképződés itt csak úgy remélhető, ha a legszélesebbkörű és a legnagyobb nemzeti jövedelem legnagyobb részét szolgáltató mezőgazdaságot életképessé tesszük, mert hiszen a mezőgazdaság fogja produkálni a magyar gazdasági életben annyira szükséges magántőkéket. (Ugy van! jobb felől) Természetes, hogy ez momentán áldozatot kívánna a mobiltőkétől is, de ugyanaz a Széchenyi István — akire mi annyira szeretünk és annyit szoktunk hivatkozni, aki a magyar hitelt megteremtette és aki a hitel, a gazdasági élet e nélkülözhetetlen elementuma érdekében és annak megvédésére is annyit tett —mondta azt is, hogy «nagy és tiszta öröm a hon előmenetele végett érzékeny áldozatokat is hozni». T. Ház! Nem kívánhatja senki józanul a belföldi tőke tönkretételét, hiszen ez botorság volna, ezzel egy kapitalista gazdasági élet nyilvánvalóan a saját sírját ásná meg. De maga a tőke is a saját sírját ásná meg, ha csak a mát nézné és nem gondolna a jövőre is, amikor a merev kapitalizmus ma kritikus napjait éli, amikor a kapitalizmus kinövései ellen nem demagógok, hanem a keresztény egyházak legkiválóbb reprezentánsai is kifogásokat tesznek és amikor elsősorban magán a mobiltőkén áll az, hogy ne idézze fel a máglyára vitt Savonarola utolsó próféciájának szavait: «ennek a századnak bölcsesége esztelenség Isten előtt». Mert a gazdasági életnek állandó érvényű törvényei vannak, de súlyos időkben ezeknél a gazdasági törvényeknél egy még erősebb törvény is van: az élet törvénye, (Ugy van! Ügy van! a jobboldalon.) mely méltányosságot és megértést követel a maga részére mindentől és mindenkitől. T. Ház! Azt mondják, hogy ma páratlanul súlyos gazdasági viszonyok között élünk; a válság kiterjedése olyan, aminő széles kiterjedésű gazdasági válság soha azelőtt nem volt. Minél inkább így van ez, annál inkább kell, hogy az élet szükségessége megértésre találjon minden részről, a mobiltőke részéről is. E, nem is politikai kérdéseken túl, méltóztassék megengedni, hogy egyetlen politikai kérdéssel is foglalkozzam, ez pedig a magyar erők összefogásának a kérdése. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Egyáltalában nem akarom megismételni azt, amit a koncentrációról Bethlen István gróf t. képviselőtársunk a múlt hét folyamán felhozott, de emlékeztetni akarok arra, hogy az egységespárt elgondolása, elhatározása és megvalósítása éppen a magyar nemzeti erők összefogásának érdekében történt. Éppen a magyar társadalmi erőket akarta annak idejében, 1921-ben, e pártnak megalapítása összefogni. (Ügy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! Emlékeztetek arra, hogy 1921. év októberében egy nagygyűlésen gróf Bethlen István azt a kijelentést tette, hogy egy egységes világnézet alapján alapult pártra van szüksége a nemzetnek, amelyben helyet kell foglalnia a kisgazdának is, helyet kell foglalnia a magyar intelligenciának is. 1921 novemberében pedig, amikor egy munka38