Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

18 Az országgyűlés képviselőházam jobbfelol. — Lakatos Gyula: Ez nem a többség politikája! Tessék Walkó miniszter úr legutóbbi nyilatkozatát tanulmányozni! — Rassay Károly: Akkor ellentót van köztük! — Fábián Béla: A többség vezére mondta ezt! — Lakatos Gyula: Tessék elolvasni a külügyminiszter úr nyilatkozatát! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lakatos Gyula képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Lakatos Gyula: Tessék Walkó külügyminiszter úr nyilatkozatát elolvasni. — Zaj.) Csendet kérek, képviselő urak. (Ulain Ferenc: Szóval Walkó és Bethlen nincsenek egy véleményen!) Csendet kérek. Ulain képviselő úr is maradjon csendben. Őrgr. Pallavicini György: Azt hiszem, hogy helyes úton járok, amikor a Tardieuterv megjelenését ezen pszichológiai indokból bírálom el és hogy igazam van abban is, hogy ez hajnalhasadása annak a belátásnak, amely végeredményben a mi boldogulásunkra fog vezetni. (Lakatos Gyula: Ez a mi nézetünk is! — Zaj. -— Ulain Ferenc: Szóval a francia orientáció! — Felkiáltások a baloldalon: Ezt nem értjük! Akkor miért ünnepelték Bethlent! — Elnök csenget. — Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Akár többséget fog kapni az igen t. francia miniszterelnök úr, akár nem, azt hiszem, hogy egyetlen felelős francia államférfiú sem fogja ezt a tervet elejteni azért, hogy kellő jóakaratot és megértést találjon azoknál az államoknál, amelyeknek érdekében ő dolgozni akar. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon. — Rassay Károly: A mi érdekünk az, hogy ezt mutassuk meg!) 1916 novemberében még a Wilson-féle jegyzék előtt megjelent az egyik svájci lapban egy cikk a békekötésekről, amelyet lefordítva bátor vagyok felolvasni, mint alátámasztását annak, hogy igen sokan látták akkor is, hogy mi lesz a következménye egy erőszakos békének^ (Olvassa): «Ügy hiszem, hogy egy jövendő háború lehetőségének veszedelmét könnyebben védhetnők ki, ha már ma egyezkednénk, mintha megvárjuk az esetleges győzelmet, amely a. békét diktálná. Az antant államférfiai, ennek ellenkezőjét állítják. Tény, hogy vitatható a probléma — lehet, hogy legmélyebb meggyőződésem ellenére is tévedek, de ha az ellentábor okfejtése sem csalhatatlan, akkor ez elegendő felfogásom igazolására. Mindkét oldalról csak többé-kevésbbé megalapozott feltevésekről van szó, de igazi államférfiúhoz nem méltó, hogy Európa sorsát feltevések kockájára tegye, de vitán felül áll az, hogy nincs döntő érv annak a tételnek az elfogadására, amely szerint az antant győzelme az emberiség új aranykorának kezdetét jelentené, csak álmodozók, vagy kuruzslók azok, akik egy végleges megoldást Ígérnek, és akik állítani merik, hogy formuláik alapján a jog uralma fogja, felváltani az erőszak uralmát (Felkiáltások a baloldalon: Igaza volt!), de nem szabad egy államférfiúnak kitenni annyi millió ember életét a halálnak egy elméletéért, mely végül is csak nagyon kérdéses feltevés». Ezt a tanulmányt Andrássy Gyula gróf írta 1916-ban, mint mondom, a Wilson-féle jegyzék előtt és ez az az ember, akit elzártak a magyar külpolitikai vezetésétől. (Rassay Károly: örök szégyen! — Lázár Miklós: Sókorópátkai Szabó lett helyette tag! — Fábián Béla: Dehogy Szabó! — Ulain Ferenc: Mozer Ernő és Pékár Gyula! — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Klein Ferenc: Mózer Ernő! Hahaha! — Zaj.) 79. ülése május 6-án, pénteken. Visszatérve a Tardieu-tervre, amelyet Bethlen képviselő úr itt hangoztatott, nemcsak azért tartom veszedelmesnek ezt a kijelentését, mert látszólag ő diktál ma is a politikai életben, — remélem, hogy tévedek ebben — Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van! — Zaj.)+ hanem azért is, mert egy teljesen lehetetlen tervezetet dobott a közvélemény elé (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.). Mert ha ez a tervezet megalkotható volna (Ulain Ferenc: Ki van zárva!), és Magyarország gazdasági fellendülésére vezetne (Rassay Károly: Blöff és blöff mindig), akkor talán nagyon jó volna. De miért nem alkotható megt Egészen egyszerűen a francia ellenállás miatt. (Ulain Ferenc: Tiszta dolog! Franciaország ugyanis sohasem fogja megengedni, hogy Olaszország, vagy bármily nagyhatalomnak itt a Duna medencéjében döntő szava legyen. (Rassay Károly: Abszurd terv! — Ulain Ferenc: Tiszta dolog!) De ha vizsgáljuk azt, hogy vájjon kereskedelempolitikailag mi hasznunk lehet ebből (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) és hol látjuk a szavakon és a beszédeken kívül azt a nagy barátságot, amely minket Olaszországhoz fűz, (Zaj. — HálljuJi! Halljuk!) nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy az úgynevezett Brocchiféle egyezmény szerint két millió métermázsa búzára kaptunk preferenciát anélkül, hogy garanciát kaptunk volna arra, hogy tényleg át is veszik, de azzal a kikötéssel, hogy nekünk ezért bizonyos olasz árut kell behozni. Amennyire én tudom, ez a két millió métermázsa búza soha a maga egészében nem ment ki, de ugyanakkor állataink és állati termékeink kivitele teljesen lehetetlenné vált, mert a vámokat folyton emelték (Zaj. — Halljuk! Halljuk!), úgyhogy a helyzet ma sokkal roszszabb, mint márfél évvel ezelőtt volt. Mi történt most? Egyezkedési tárgyalások folynak és mint agrár részről, — azt hiszem jól informált részről, — értesültem, ismét egy még szerencsétlenebb - megegyezést voltunk kénytelenek elfogadni, mert lemondtunk a kétmillió métermázsa búzára szóló preferenciális szerződés kihasználásáról és ezért ; engedményeket kaptunk állatkivitelünk emelése tekintetében. Dacára azoknak az engedményeknek, amelyeket meg kellett tenniik, kivitelünk folytonosan csökkent és az árak még romlottak. Ennek effektusa, hatása egyáltalában nem érezhető a mi külkereskedelmi mérlegünkben azért, mert hiszen mi nem vagyunk r képesek a kikötött olasz iparcikkeket megvásárolni. így áll tulajdonképpen ez a kérdés Olaszországgal szemben. (Ulain Ferenc: A jóbaráttal szemben!) Egy másik része Bethlen képviselő úr beszédének, amelyre rá akarok térni és csak egészen röviden kívánok rámutatni, mert hiszen Ulain igen t. barátom is rámutatott erre, hogy most egyszerre :az irredenta és a revízió lovára ült a volt miniszterelnök, tíz éven keresztül pedig elnyomta az összes revíziós mozgalmakat, az egyesületeket (bezárta, a gyűléseket megtiltotta, (Berki Gyula: Frázis!) Győrben Wolff Károly t. barátom nem beszélhetett, Miskolcon Eckhardt Tibor t. barátom nem beszélhetett. (Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk!) Az is csodálatos, hogy amikor a kiváló angol ujságfejedelem, Lord Rothermere megkezdte akcióját, akkor a kormány ia leghidegebben viselkedett vele szemben. (Fábián Béla: Külön szürke ruhát vett! — Ulain Ferenc: Azután meg utána futkosott! — Mojzes János: A ked-