Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-79
Az országgyűlés képviselőházának helyesen leírt, mert hiszen minden nyilatkozatból, amelyet a miniszterelnök úr tett, én legalább mindig ezt értettem meg. (Ulain Ferenc: Keveset tett, ia.z igaz!) Én már tavaly az Anschluss-ról, a Zoliunióról beszélve, kifogásoltam azt, hogy a magyar külpolitika azt a helyzetet, amelyet a Zoliunió kérdésének felvetésekor adódott, nem aktívabb külpolitikával honorálta, hanem csupán passzivitásban maradt, desinteressement-ját jelentette ki. Márpedig reánk, magyarokra a német-osztrák Zoliunió kérdése határozott veszedelmet jelent, (Ügy van! Ügy van! balfelől) mert jelentené azt, hogy elrabolt Nyugat-Magyarországunk határán a néimiet Pickelhaube jelennék meg, (Úgy van! Ügy van! balfelől.) ami pedig annyit jelentene, hogy Magyarország német gyarmattá süllyedne. (Úgy van! Ügy van! balfelől. — Rassay Károly: Semmi érdekünk!) A külpolitikában nincs helye semmi szentimentalizmusnak. (Rassay Károly: Tehát francia orientáció.) Hiszen mit látunk ma? Látjuk azt, hogy az ellenséges Olaszországgal a legjobb viszonyban vagyunk annak ellenére, hogy éveken át verekedtünk vele. (Közbeszólások a baloldalon.) Arra rá fogok térni később, amennyiben az idő engedi. (Felkiáltások balfelől: Másfél órád van!) Látjuk, hogy különös szentimentalizmus folytán itt még mindig a német irányzat virul akkor, amikor Németországtól ez alatt a tizenhárom esztendő alatt nem kaptunk semmit, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) sőt ellenkezőleg elzárkózott minden jogos kívánságunktól, teljesen megfeledkezve arról a Schulter am Schulter-fegyverbarátságról, amelynek mi vagyunk az áldozatai. (Ugy van! Ügy van! balfelől.) Mert ha az osztrák-magyar monarchiának és boldogult Károly királynak békepolitikája keresztül tudott volna törni a német nagyvezérkar esztelen imperializmusán, akkor ma nem állnánk így. (Ügy van! Ügy van! Taps balfelől. —- Báró Kray István: Ez igaz!) Hallom, hogy a pénzügyi bizottságban Bethlen volt miniszterelnök úr azt mondotta, hogy két hatalom van, amelyekre támaszkodhatunk: Olaszország és Németország. (Kun Béla: Franciaországnak fügét mutat! — Jánossy Gábor: Nem mutatott fügét!) Itt állunk a Tardieu-terv előtt, amelyet Bethlen képviselő úr egy nagy gesztussal elvet, mint elfogadhatatlan és lehetetlen gondolatot. Én a Tardieutervet más szemmel nézem, t, Ház. Én azt hiszem, hogy a Tardieu-terv első nyilt beismerése annak, hogy a békeszerződések tarthatatlanok. (Felkiáltások jobbfelől: Ezt mondta Bethlen is! — Rassay Károly: Akkor is igaz! — Jánossy Gábor: Igaz! Igaz! — Friedrich István: Azért igaz lehet! — Györki Imre: Annak dacára! — Jánossy Gábor: Értjük, hogy «annak dacára!» — Ulain Ferenc: Schandl is mondta!) Belátása, beismerése annak, hogy teljes képtelenség a dunai államok mai gazdasági állapota, amely a békeszerződések következménye, és kísérlet arra, hogy üljenek öszsze ezek az államok és beszéljék meg, mikép volna ez megoldható. En, igen t. Ház, az általam különben nagyon tisztelt külügyminiszter úr politikájában itt egy kis késedelmezést látok, amikor ismét nem ragadta meg az alkalmat, hogy amint a Tardieu-terv kipattant, rögtön akcióba lépjen. Ezt én egy cikkemben meg is írtam és úgy képzeltem, hogy igenis, ennek visszhangot kellett volna adni a magyar kormánynak, kijelentve, hogy igenis, ëzt a tervet elKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. 79. ülése május 6-án, pénteken. 17 fogadja és minden nagyhatalmi beavatkozás nélkül felszólítja a szomszéd államokat, hogy mivel mi hajlandók vagyunk erről beszélni, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) tessék, üljünk össze itt Budapesten, mint a Dunamedence centrumában és beszéljük meg a kérdést. (Élénk helyeslés balfelől.) Vagy eljöttek volna, vagy nem. (Rassay Károly: Nagyon helyes! Nyitott helyzet lett volna!) Ha nem jöttek volna el, bebizonyították volna rosszhiszeműségüket; ha pedig eljöttek volna, kiderült volna, vájjon lehet-e ezen az alapon velük beszelni. (Igaz! Ügy van! balfelől.) Mert én azt állítom, hogy velünk igenis lehet beszélni és ők félnek ezektől a tárgyalásoktól, (Fábián Béla: Így van!) mert tudják, hogy ha velünk gazdasági megegyezésekre kényszerülnének, ez annyit jelentene, hogy az ő mesterséges államalkotásaik lassan, de biztosan összeroppannának; mert abban a percben, amikor a gazdasági határok felszabadulnak, lehetetlen, hogy a magyar gondolat vissza ne ragadja azokat az erőszakosan elrablott területeket. (Úgy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) Ezt meg is írtam egy cikkben. Sajnos, a kormány ezt nem tette meg és sajnos, azóta bizonyos fokig kátyúba került az egész Tardieu-terv, mert a nagyhatalmak vették a kezükbe (Rassay Károly: Most mi besszereljük!) és mert éppen az a két nagyhatalom, amelyre Bethlen István gróf képviselő úr támaszkodni akar: Olaszország és Németország gáncsolták el a tervet azáltal, (Lázár Miklós: Nem is mi! Hogy volna nekünk hatalmunk arra, hogy Londonban elgáncsoljunk valamit?) hogy ők kijelentették, hogy nekik itt a Dunamedencében politikai befolyásuk van. Elgáncsolta egyrészt Olaszország azért, mert ő bizonyos fokig utódállamnak tartja magát; Németország pedig azért, mert neki igenis, politikai igényei, hatalmi törekvései vannak a Keleten. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Már pedig ma Európában számolni kell a hatalmi tényezőkkel. Lehetséges, hogy a jövőben más politikai csoportosulások lesznek, — hiszen ez nagyon valószínű — belátható időn belül azonban Franciaország nélkül és Franciaország ellenére lehetetlen külpolitikát folytatni. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Azért tartottam borzasztó veszedelmesnek Bethlen István grófnak azt a kijelentését, amelyet tegnapelőtt tett ugyanakkor, (Rassay Károly: A kormány némasága mellett ünnepelte a többség!) amikor az van a köztudatban, hogy a kormány nem ezt a politikát folytatja. Magyarországnak az elmúlt években semmi nem ártott annyira, mint az a téves tudat, mondjuk az a hibás beállítás, — amely főleg Franciaországban ártott nekünk — hogy mi igenis Németország felé akarunk orientálódni. (Lázár Miklós: Szterényiádák ! Német ágens.) Most, amikor kilenc hónapos pihenés után a volt miniszterelnök úr megjelent s ezt a gondolatot belevetette a közvéleménybe (Rassay Károly: Az egységespárt ünnepelte!) s amikor, sajnos, Károlyi Gyula gróf igen t. miniszterelnök: úr kormánya kénytelen erre a többségre támaszkodni, amely Bethlen Istvánnak olyan nagyi tapsot rendezett, akkor ismét meg fog erősödni külföldön az a tévhit, hogy Magyarország és a magyar nemzet kívánja az akár a németekkel, akár más állammal való nagyhatalmi függő viszonyt. (Ügy van! Ugy van! a baloldalon. — Zaj és ellentmondások 3
