Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

16 Az országgyűlés képviselőházának Ha nézem, hogy mi volt a múlt külpolitikája, esak egy pár incidensre, a múlt külpolitikának csak egy pár fázisára takarok rámutatni. A békekötés idején és azután — tudjuk nagyon jól, — teljes francia orientációban volt a mi kormányunk. (Friedrich István: Majdnem odaadtuk az államvasutakat! —'• Rassay Károly: Most jó lenne!) Nagyon kérdéses, hogy nem mulasztott-e el a kormány már akkor egy alkalmat, amivel úgy területileg, mint belső erőben nyert volna, ha azt a Millerand-féle ajánlatot, amely csak igen rövid ideig volt érvényben, elfogadta volna. Mert hiszen Paléologueo-t Berthelot váltván fel, elesett ez a kérdés, amelyre vonatkozó ajánlatot a magyar kormány nem fogadta el, amely abból állt, hogy igenis fegyvereket ajánlottak, a hadseregnek felfegyverzését ajánlották azért, hogy a bolseviki veszedelemmel szemben á Kárpátok megvédessenek. (Lakatos Gyula: Amig bajban voltak! Nyolc napon belül megszűnt ez a helyzet! — Meskó Zoltán: Ezt a nyolc napot kellett volna kihasználni!) Fennállott jó egynéhány hétig és a magyar kormány akkor nem tudott dönteni. En ezt csak megemlítem, mint egy fázist, anélkül, hogy kritikát, végleges ítéletet tudnék mondani, mert nagyon nehéz erről egy outsidernek beszélnie, aki az okokat nem tudja. De mindenesetre ez egy momentum volt, amelyet végül az egész közvélemény ismert. (Ügy van! balfelől.) Később, a szerencsétlen békekötés aláírása után voltak a hrueki tárgyalások. (Ügy van! balfelől.) A hrueki tárgyalés okkor — nagyon jól tudjuk már, — a csenek igenis tettek olyan ajánlatokat, amelyekről ma, amikor már, sajnos, ott konszolidáltabb állapotok vannak, már hallani sem akarnak. Az akkori külügyminiszter elvesztette az idegeit és nem történt semmi. Milyen szomorú a magyar sors! Ha véletlenül, mondjuk, egy magyar-román tárgyalás lett volna és ugyanaz a külügyminiszter (Ulain Ferenc: Ki volt az?) mint román külügyminiszter vesztette volna el idegeit, milyen előny származott volna belőle. (Ulain Ferenc: Hja, Bánffy gróf! Bethlen barátja!) Ezután következett Magyarországon a teljes külpolitikai izoláció korszaka. Fellobbant egy pillanatban a szerbek felé való közeledés gondolata. (Felkiáltások balfelől: Mohácsi beszéd! — Ulain Ferenc: Mohácsi m vész!) Ez azonban nem sokáig tartott. (Friedrich István: Hat hétig tartott! — Ulain Ferenc: Minden hat hétig tart! — Friedrich István: Azután leintették a sajtót, hogy ne merjen írni erről! — Elnök csenget. — Friedrich István: Ez így van, elnök úr!) Elnök: Képviselő úr, szíveskedjék most csendben lenni! (Jánossy Gábor: Az újságokat nem lehet leinteni. A sajtó szuverén!) Őrgr. Pallavicini György: Azután következett az a szomorú korszak, amikor a detronizációs törvénnyel Magyarország feladta nemzeti szuverenitásának azt a részét is, amelyet pedig a trianoni szerződés nem korlátozott és bekövetkezett az 1926-os évben az a sokáig tartó francia elhidegülési korszak, amikor ismét teljesen izolálva voltunk. (Halljuk! Halljuk!) Végre 1927-ben sikerült, nem a saját érdemünkből, hanem azért, mert az olaszoknak szükségük volt ránk (Ügy van! balfelől.), igen kitűnő és helyes megállapodást kötnünk 'Olaszországgal. T. Ház! Én erről az olasz kérdésről már több ízben beszéltem, és tanújelét adtam annak, hogy egyáltalában nem vagyok ellensége 79. ülése május 6-án, pénteken. az olaszokkal való barátságnak (Helyeslés balfelől.), sőt ellenkezőleg nagyon örvendek neki. Bámulom az ő nagy államférfiú jókat, Mussolinit, csak attól tartok, hogy a jövő végül nem függhet egy államférfiú lététől. Kérdés, mit hoz a jövő Olaszországnak, amikor ez a nagy államférfiú többé nem fogja az ügyeket vezetni. Egy nemzetnek sem szabad saját egyetlen államférfiára feltenni létének sorsát, de még kevésbbé egy idegen nemzet véletlen felvirágozása idejére. Semmi esetre sem lehetséges azonban, hogy Magyarország bármilyen nagyhatalom függvényévé váljék (Ügy van! Taps a baloldalon.) és ne tartsa fenn a mtaga függetlenségét csonka mivoltában is. (Úgy van! balfelől) Andrássy Gyula gróf 1927-ben a következőket írta az olasz barátságról. (Olvassa): «Az olasz barátságnál két kikötésem van. Az egyik az, hogy ne legyen aa esetleges megállapodás belügyeinkre alkalmazható.» Nem tudom pontosan, mire gondolt akkor, de a múlt kormány belügyeinkre nézve álfasizmust utánzott anélkül, hogy Mussolininagy kvalitásait akár <a kuli-, akár a belpolitikában utánozni tudta volna, (ügy van! balfelől. — Tovább olvassa:) «Ugyanez a tekintet mérvadó rámnézve második kikötésemnél is. Ha politikai természetű megállapodás jön létre Olaszország és Magyarország közt, az csak olyan kérdésekre vonatkozihatik, amelyek éppen auynyira magyar, mint olasz érdekek. Végzetes hibia volna ma a nagy európai imperializmusok küzdelmeiben, ha megengednénk, hogy beléjük rántsanak bennünket. Nem vagyunk eléggé erősek, hogy nagyhatalmi politikát folytassunk. (Úgy van! balfelől.) Ma nem Ausztria-Magyarországról van szó, hanem egy csonka, gyenge kis Magyarországról, amely csak olyan kérdésekben kötheti le magát, amelyek a legközvetlenebbül rá hatnak és amelyek az ő legegyénibb kérdései. Mélységes rokonszenvet, tiszteletet érzek a nagy olasz nemzet iránt, de teljes nyíltsággal kijelentem', hogy súlyos hibának tartanám, ha mi Olaszország kedvéért esetleg franciaellenes orientációt fogadnánk el.» (Ügy van! a baloldalon.) Ezt Andrássy még januárban írta. Február 16-án folytatólagosan a következőket írja (olvassa): «örvendek azoknak a híreknek, amelyek arról szólnak, hogy Olaszország és Franciaország közt a politikai viszony megjavulóbian van. Örvendek, mégpedig nem az európai béke szempontjából csupán, 'hanem azért, mert az a reményem, hogy Olaszország barátsága^ közelebb visz bennünket Franciaországhoz és ott szolgálatot tehet a mi nemzeti érdiekeinknek. Nemcsak nem tartóin tehát kedvezőtlen momentumnak az olasz-francia viszonyokban beállott fordulatot, hanem maigy reményt látok a mi céljaink szempontjából.» Azt hiszem, amit gróf Andrássy Gyula írt, az ma is teljes egészében fennáll. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Hogy Andrássy a magyar külpolitikában ennek az éleslátásának ellenére sem játszhatott szerepet, annak okait az előbb voltam bátor elmondani. (Ulain Ferenc: Vácon meg egyszerűen kidobták! — Lázár Miklós: Közigazgatási úton!) Most érkezünk tulajdonképpen e rövid áttekintés után az új helyzethez. Mi eddig azt 'hittük, hogy gróf Károlyi Gyula kormánya külügyi politikáját abban a szellemben kívánja vezetni, amelyet 1927-ben Andrássy olyan