Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-79
Az országgyűlés képviselőházának beszédében Széchenyi «Hitel» című munkájának az elolvasását ajánlotta figyelmünkbe. Befejezésül én is e ragyogó költői és gazdasági vizióra szeretnék hivatkozni, és. pedig annak egyetlenegy mondatára, amelyben Széchenyi figyelmezteti a nemzetet, hogy: az erős ellenáll, a gyenge pedig kétségbeesik. Egyesek talán inkábh a kétségbeesés szerepét szániák ma a nemzetnek. Az én meggyőződésem szerint az ország óriási többsége az ellenállás álláspontja mellett van, és pedig azért, mert ez a nemzet mai elesett s égében is még mindig rendelkezik hatalmas erkölcsi erőtartalékokkal, amely erkölcsi erőtartalékokra igenis lehet és fel kell építeni magyar reményünket, magyar hitünket, álmainkat és vágyainkat. En ettől a hittől eltelve elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés és hosszantartó taps a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: őrgróf Pallavicini György! Örgr. Pallavicini György: T. Képviselőház! Nagy sajnálatomra, nem foglalkozhatom bővebben az előttem felszólalt igen t. lb aratom nagyon érdekes fejtegetéseivel. Fejtegetéseinek legnagyobb részéivel ugyanis teljesen egyetértvén, nem 'szükséges, de nem is lehet velük polémiába bocsátkoznom. (Ügy van! Ügy van! Gr. Hunyady Ferenc: Csak ,a konklúzióban!) A konklúzióban iái egyetértek vele, mert igenis hiszem, (hogy dacára az elmúlt tíz esztendő pusztításainak, van annyi erkölcsi erő még az országiban, hogy a nemzet és ország ebből a rettenetes nyomorúságból fel fog tudni tápászkodni. T. Ház! Azt hiszem, szükséges, hogy Bethlen István t. képviselő úr minapi felszólalása következtében refleksziók hangozzanak el erről az oldalról. Különben nem lett volna szándékom, hogy a múlttal foglalkozzam, de a múlt megjelenése kötelességemmé tette, hogy ezzel is foglalkozzam. T. Ház! Ügy látszik, csodálatos különbség van a természet törvényei és a közélet szokásai között. A természetben ugyanis még a nagy ragadozók is csak akkor támadnak, ba megtámadják őket. Afrikának legmérgesebb kígyója, a «black mámba», nem támad, csak akkor, ha nyugalmában megzavarják. Az ellenzék kilenc hónapon keresztül, azért, hogy gróf Károlyi Gyula nehéz helyzetét ne súlyosbítsa, eltekintett attól, hogy tényleges és boncoló kritikát mondjon a múltról s csak akkor és anynyiban beszélt a múltról, amikor és amennyiben ez szükséges volt a mai állapotokkal való szerves összefüggésükben. (Ulain Ferenc: Nagyon helyes!) De tegnapelőtt Bethlen képviselő úr egy nagy beszédben kilenchónapi hallgatás után felszólalt és szükségesnek látta — hogy ismét egy képpel, hasonlattal illusztráljam — egy nem jól idomított póló-ponny módjára megrúgni a francia miniszterelnököt, a magyar miniszterelnököt és pénzügyminisztert, a szomszédos államokat és végül a magyar ellenzéket is. CJánossy Gábor: Senkit sem rúgott meg!) En a beszéd legnagyobb részével nem kívánok foglalkozni, mert hiszen az előiadás és felolvasás volt, olyan doktrinák elmondása, iamelyek Ut ia Házban már gyakran elhangzottak. De tény az, hogy megtámadta magát az utódkormányt is, amidőn bevezető szavaiban zászlaját a pénzügyminiszter úr előtt hajtotta meg. Kérdem, honnan van az a zászló, vájjon a népjóléti minisztériumról szedte le, avagy Lillafüredről'? (Derültség half elöl.) 79. ülése május 6-án, pénteken. 15 Nem tudom, Korányi pénzügyminiszter úr nagyon örült-e ennek a zászlómeghajtásnak, amikor beszéde további során megtámadta azt a pénzügyi politikát, amelyet Korányi pénzügyminiszter úr azon gazdálkodás miatt kénytelen folytatni, mely az elmúlt öt esztendő eredménye. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hiszen azt a nagyszerű közhelyt, amelyet hallottunk, hogy magas jövedelem mellett lehet magas költségvetést csinálni és kis jövedelem mellett kis költségvetést, -azt hiszem, mindenki aláírhatja, de hogy egy magasra feltornázott költségvetést hogy lehessen annyira levágni, lefaragni, hogy az ország teherbíróképesisége azt elbírja, azt sajnos, az igen t. pénzügyminiszter úr sem tudta elérni, mert hiszen egészen világos, hogy bármennyire igyekszik is, az a 806 millió messze felülmúlja a mai Magyarország teherbíróképességét. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Kénytelen vagyok beszédem keretében viszszatekinteni a múltra, éppen a t. képviselő úr beszéde következtében, és a múlt tízéves rendszerének keletkezésére. Amikor itt az összeomlás után kaotikus állapotok voltak, — és Friedrich igen t. barátomnak nagy érdeme, (Ügy van! a baloldalon. — Rassay Károly: Ezt nem lehet letagadni!) hogy megmentette azt, amit pillanatnyilag meg tudott menteni, — akkor egy csodálatos! intrika indult meg nemcsak Friedrich igen t. barátom ellen, aki különben is szerényen félre akart vonulni, amikor kötelességét teljesítette és akit nem hevített ambíció, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) hanem intrika indult meg mindazoknak az értékeknek a kikapcsolására, amelyek akkor is, azóta is Magyarországon értéket jelentenek, hogy egy kisded klikk vegye a maga kezébe Magyarországon az uralmat. Olyan emberek, mint gróf Apponyi Albert, nem voltak akkor elég keresztények, olyan nagyságok, mint gróf Andrássy Gyula, nem voltak elég nemzetiek, (Ha s say Károly: TTgy van!) nenn volt külpolitikai tudásuk ahhoz, hop""- az ország ügyeit azokban a nehéz időkben intézzék, és azok, akik sasszárnyaikon a magasba emelkedtek, azt a magasságot arra használták fel, hogy volt vezéreik ellen intrikáljanak. (Rassay Károly: Lásd a váci választást!) Ezt a rendszert, ezt a szisztémát folytatták mindvégig, behozták a magyar politikai életbe a bosszú és gyűlölet korszakát. (Igaz! Ügy van! öaí/ ! eZó7.)De,t.Ház, még ha eredményeket értek volna el, nem beszélnék erről, mert az idő igazolta volna őket. (Ügy van! half elől.) Az eredmény itt van! Az akkori idők egyik első miniszterelnöke akkoriban azt a nagyon helyes megállapítást tette itt a Házban, hogy a legjobb külpolitika a jó belpolitika. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez olyan tétel, amelyet senki sem tagadhat. De vájjon milyen volt a belpolitika? Jó volt-e? Hiszen éppen annak a nagy férfiúnak, Apponyi Albertnek, soha egyetlen belpolitikai tanácsát ez a rendszer el nem fogadta, {Ügy van! Üay van! balfelől. — Rassay Károly: Csak külső használatra kellett!) csupán külső használatra kérték (Ügy van! balfelől.) és ennek a férfiúnak nagyságára imutat, hogy amikor ő itt benn meghallgatásra sohasem talált, amikor intelmeit soha számba nem vették, akkor igenis, kiment külföldre képviselni azt a kormányt, amely sok éven át annyira lecsúszott Európa szeme előtt, hogy az akkori iminiszterelnök ki sem mert menni Genfbe. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Rassay Károly: Az o elvi nagy küzdelmeit aprópénzre váltották feli)
