Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

Az országgyűlés képviselőházának beszédében Széchenyi «Hitel» című munkájá­nak az elolvasását ajánlotta figyelmünkbe. Befejezésül én is e ragyogó költői és gazda­sági vizióra szeretnék hivatkozni, és. pedig an­nak egyetlenegy mondatára, amelyben Szé­chenyi figyelmezteti a nemzetet, hogy: az erős ellenáll, a gyenge pedig kétségbeesik. Egye­sek talán inkábh a kétségbeesés szerepét szán­iák ma a nemzetnek. Az én meggyőződésem szerint az ország óriási többsége az ellenállás álláspontja mellett van, és pedig azért, mert ez a nemzet mai elesett s égében is még mindig rendelkezik hatalmas erkölcsi erőtartalékokkal, amely erkölcsi erőtartalékokra igenis lehet és fel kell építeni magyar reményünket, magyar hitünket, álmainkat és vágyainkat. En ettől a hittől eltelve elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés és hosszantartó taps a jobboldalon. — Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Pakots József jegyző: őrgróf Pallavicini György! Örgr. Pallavicini György: T. Képviselő­ház! Nagy sajnálatomra, nem foglalkozhatom bővebben az előttem felszólalt igen t. lb aratom nagyon érdekes fejtegetéseivel. Fejtegetéseinek legnagyobb részéivel ugyanis teljesen egyet­értvén, nem 'szükséges, de nem is lehet velük polémiába bocsátkoznom. (Ügy van! Ügy van! Gr. Hunyady Ferenc: Csak ,a konklúzióban!) A konklúzióban iái egyetértek vele, mert igenis hiszem, (hogy dacára az elmúlt tíz esztendő pusztításainak, van annyi erkölcsi erő még az országiban, hogy a nemzet és ország ebből a rettenetes nyomorúságból fel fog tudni tápászkodni. T. Ház! Azt hiszem, szükséges, hogy Beth­len István t. képviselő úr minapi felszólalása következtében refleksziók hangozzanak el erről az oldalról. Különben nem lett volna szándé­kom, hogy a múlttal foglalkozzam, de a múlt megjelenése kötelességemmé tette, hogy ezzel is foglalkozzam. T. Ház! Ügy látszik, csodálatos különbség van a természet törvényei és a közélet szoká­sai között. A természetben ugyanis még a nagy ragadozók is csak akkor támadnak, ba meg­támadják őket. Afrikának legmérgesebb kí­gyója, a «black mámba», nem támad, csak ak­kor, ha nyugalmában megzavarják. Az ellen­zék kilenc hónapon keresztül, azért, hogy gróf Károlyi Gyula nehéz helyzetét ne súlyosbítsa, eltekintett attól, hogy tényleges és boncoló kri­tikát mondjon a múltról s csak akkor és any­nyiban beszélt a múltról, amikor és amennyi­ben ez szükséges volt a mai állapotokkal való szerves összefüggésükben. (Ulain Ferenc: Na­gyon helyes!) De tegnapelőtt Bethlen kép­viselő úr egy nagy beszédben kilenchónapi hallgatás után felszólalt és szükségesnek látta — hogy ismét egy képpel, hasonlattal illusz­tráljam — egy nem jól idomított póló-ponny módjára megrúgni a francia miniszterelnököt, a magyar miniszterelnököt és pénzügyminisz­tert, a szomszédos államokat és végül a ma­gyar ellenzéket is. CJánossy Gábor: Senkit sem rúgott meg!) En a beszéd legnagyobb részével nem kívá­nok foglalkozni, mert hiszen az előiadás és fel­olvasás volt, olyan doktrinák elmondása, iame­lyek Ut ia Házban már gyakran elhangzottak. De tény az, hogy megtámadta magát az utód­kormányt is, amidőn bevezető szavaiban zász­laját a pénzügyminiszter úr előtt hajtotta meg. Kérdem, honnan van az a zászló, vájjon a nép­jóléti minisztériumról szedte le, avagy Lilla­füredről'? (Derültség half elöl.) 79. ülése május 6-án, pénteken. 15 Nem tudom, Korányi pénzügyminiszter úr nagyon örült-e ennek a zászlómeghajtásnak, amikor beszéde további során megtámadta azt a pénzügyi politikát, amelyet Korányi pénz­ügyminiszter úr azon gazdálkodás miatt kény­telen folytatni, mely az elmúlt öt esztendő ered­ménye. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Hi­szen azt a nagyszerű közhelyt, amelyet hallot­tunk, hogy magas jövedelem mellett lehet ma­gas költségvetést csinálni és kis jövedelem mel­lett kis költségvetést, -azt hiszem, mindenki alá­írhatja, de hogy egy magasra feltornázott költ­ségvetést hogy lehessen annyira levágni, le­faragni, hogy az ország teherbíróképesisége azt elbírja, azt sajnos, az igen t. pénzügyminiszter úr sem tudta elérni, mert hiszen egészen vilá­gos, hogy bármennyire igyekszik is, az a 806 millió messze felülmúlja a mai Magyarország teherbíróképességét. (Ügy van! Ügy van! a bal­oldalon.) Kénytelen vagyok beszédem keretében visz­szatekinteni a múltra, éppen a t. képviselő úr beszéde következtében, és a múlt tízéves rend­szerének keletkezésére. Amikor itt az összeomlás után kaotikus álla­potok voltak, — és Friedrich igen t. barátomnak nagy érdeme, (Ügy van! a baloldalon. — Ras­say Károly: Ezt nem lehet letagadni!) hogy megmentette azt, amit pillanatnyilag meg tu­dott menteni, — akkor egy csodálatos! intrika indult meg nemcsak Friedrich igen t. barátom ellen, aki különben is szerényen félre akart vo­nulni, amikor kötelességét teljesítette és akit nem hevített ambíció, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) hanem intrika indult meg mind­azoknak az értékeknek a kikapcsolására, ame­lyek akkor is, azóta is Magyarországon értéket jelentenek, hogy egy kisded klikk vegye a maga kezébe Magyarországon az uralmat. Olyan em­berek, mint gróf Apponyi Albert, nem voltak akkor elég keresztények, olyan nagyságok, mint gróf Andrássy Gyula, nem voltak elég nemze­tiek, (Ha s say Károly: TTgy van!) nenn volt kül­politikai tudásuk ahhoz, hop""- az ország ügyeit azokban a nehéz időkben intézzék, és azok, akik sasszárnyaikon a magasba emelkedtek, azt a magasságot arra használták fel, hogy volt ve­zéreik ellen intrikáljanak. (Rassay Károly: Lásd a váci választást!) Ezt a rendszert, ezt a szisztémát folytatták mindvégig, behozták a magyar politikai életbe a bosszú és gyűlölet korszakát. (Igaz! Ügy van! öaí/ ! eZó7.)De,t.Ház, még ha eredményeket értek volna el, nem be­szélnék erről, mert az idő igazolta volna őket. (Ügy van! half elől.) Az eredmény itt van! Az akkori idők egyik első miniszterelnöke akkori­ban azt a nagyon helyes megállapítást tette itt a Házban, hogy a legjobb külpolitika a jó bel­politika. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ez olyan tétel, amelyet senki sem tagadhat. De vájjon milyen volt a belpolitika? Jó volt-e? Hiszen éppen annak a nagy férfiúnak, Appo­nyi Albertnek, soha egyetlen belpolitikai taná­csát ez a rendszer el nem fogadta, {Ügy van! Üay van! balfelől. — Rassay Károly: Csak külső használatra kellett!) csupán külső hasz­nálatra kérték (Ügy van! balfelől.) és ennek a férfiúnak nagyságára imutat, hogy amikor ő itt benn meghallgatásra sohasem talált, ami­kor intelmeit soha számba nem vették, akkor igenis, kiment külföldre képviselni azt a kor­mányt, amely sok éven át annyira lecsúszott Európa szeme előtt, hogy az akkori iminiszter­elnök ki sem mert menni Genfbe. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Rassay Károly: Az o elvi nagy küzdelmeit aprópénzre váltották feli)

Next

/
Thumbnails
Contents