Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

14 Az országgyűlés képviselőházam menni Ausztriába. Be volt jelentve 13.000 darab szarvasmarha és ebiből 110 darabot tudtunk kivinni. Azt hiszem, hogy ez nem az a preferencia, nem az a kontingens eljárás, amelyet mi annak idején elképzeltünk. T. Ház! Röviden összefoglalva, a magyar külkereskedelmi politika posztulátumait a következőkben jelölhetem meg: 1, komoly előnyökhöz kell jutnunk a dunai államok kooperációjában, de fenn kell tartanunk szabadságunkat más irányban; 2. a preferencia, melyet nyújtanak, nem állhat látszatengedményekben, hanem vitális életlehetőségeket kell hogy biztosítson mezőgazdasági exportunknak; 3. legszívesebben a kontingens-rendszer hozzákapcsolásának mellőzését látnám, de ha e nélkül nem menne, a kontingensek betartására olyan garanciákat kell kapnunk, amelyek a megállapodást nem devalválják értéktelen papirossá; (Helyeslés.) 4. mi nem viszünk bele politikumot ezekbe a kérdésekbe, de ragaszkodnunk kell ahhoz, hogy mások se vigyenek bele politikumot; 5. a deviza-restrinkieiókat kölcsönösen meg kell szüntetni.» (Helyeslés.) T. Ház! A devizakérdésnél tartva, sajnos, meg kell állapítanom, hogy a közgazdasági érdekeknek a valutaérdekekkel való paritásos érvényesülését még mindig nem látom eléggé biztosítva. Elismerem, hogy különösen a maihoz hasonló, nehéz időkben még mindig akadnak exisztenciák, akik a zavarosban halászni szeretnének, s akik a spekuláció mérhetetlen mohóságán keresztül akarnak illegális előnyökhöz jutni. Azonban én attól félek, hogy a policiális szempontok annyira túlsúlyba juthatnak devizagazdálkodásunkban, hogy komoly, nagy és fontos közgazdasági érdekeink nem fognak találni megértésre. Ebben a tekintetben biztató változásra lehet számítani azóta, hogy a jegybank kiváló elnöke érintkezésbe lépve .a közgazdasági élet tényezőivel, most már az egész devizakérdésnek mérhetetlen fontos közgazdasági hátterét a legilletékesebb tényezők által megvilágítva látja maga előtt Egy bizonyos: a nemzet véréből aranyat kisajtolni akaró spekuláció kezére rá kell ütni, (Helyeslés a Ház minden oldalán.) és a tisztességes exportkereskedelem, főleg a gazdaexport útját minden rendelkezésre álló eszközzel elő kell segíteni, mert semmi sem lehet biztosabb alapja egy pénzügyi és gazdasági kibontakozásnak, mint a jövedelmezőségében, vásárló- és fogyasztóképességében újból visszaállított magyar mezőgazdaság. Ez ma államháztartási érdek, ipari érdek és kereskedelmi érdek, sőt talán nem vagyok túl merész, ha azt mondom, hogy a Jegybank érdeke is, sőt a pengő stabilitásának is legerősebb biztosítéka. (Hunyady Ferenc: Engedélyezi ezt a pártvezetősége — Jánossy Gábor: Nem kell ,a meggyőződéshez engedély, képviselő úr! — Kun Béla: Vagy pedig le kell vonni a konzekvenciát. — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: A «csoport»-ban ez a rendszer? — Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! A pénzügyminiszter úr budgetbeszédében azt mondotta, a helyzet javulásának abban van a garanciája, hogy az tarthatatlanul rossz. Menteni kell a válságban vergődő államokat és szerinte menteni is fogják, mert ezt a nagyhatalmak kereskedelmi és hitelezői érdeke sürgetően követeli. En ezt aláírom, de emellett nyomatékosan szeretném hangsúlyozni, hogy addig is történnie kell valaminek. (Ügy van! bal felől.) A fülembe cseng a most annyiszor citált Széchenyi István Cassandra-szerű 79. ülése május 6-án, pénteken. jóslása, hogy «Magyarország pillanatai drágák». Történnie pedig kell valaminek és tétovázás nélkül a kamatkérdésben, még pedig úgy a külföldi, mint a belföldi viszonylatban, (Ügy van! Ügy van!) Történnie kell valaminek, főleg a földteherrendezés kérdésében. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Itt megint számokra hivatkozóin. ^ A mezőgazdaság eladósodottságának mértékére vonatkozó adatok szerint (

a terhek 1*5 milliárd összegéből katasztrális holdanként a teherálladék az összes földbirtokra vonatkoztatva 97 pengő, a megterhelt földbirtokokra pedig 237 pengő. A kamatok összege 218 millió pengőre tehető, amiből az összes földbirtokra vonatkoztatva 7'9 pengő, a megterhelt földbirtokra vonatkozólag 18 '9 pengő esik holdanként. Bizonyos körökben ma nagyon perhorreszkálják a szerintük túlhajtott adósvédelmet. (Zaj.) Azt hiszem, ezek a számok azt mutatják, hogy itt már nem adósvédelemről van szó, hanem országvédelemről, nemzetvédelemről. (Ügy van! Ügy van!) Utóvégre az országvédelemben benne van a hitelező érdeke is, mert ha nem lesz ország, nem lesz nemzet, nem lesz hitelező sem. Tárgyilagosan nézve nem gondolok hitelezői kapitulációra, hanem gondolok a mezőgazdaság mai csökkent rentabilitásának és a földvagyon értékcsökkenésének alapulvételével olyan likvidálási eljárásra, amelyben a hitelező és az adós nem állíttatik egymással szembe ellenségként, hanem megteremtődik annak lehetősége, hogy a hitelező és adós közösen dolgozhasson azoknak az értékeknek konzerválásán, amely értékekből később a hitelező visszakapja a maga tőkéjét, azonban az adós további megélhetése is biztosítható legyen. Ennek keretébe azután bele tudok illeszteni bizonyos földbirtokpolitikai elgondolásokat is, (Ügy van! Ügy van balfelől.) amelyekkel keresztülvihető az az átrétegeződés is, amelyről Fenyő t. barátom beszélt és amelyen fel lesz építhető az új termelési és új szociális gondolat. Ezt azonban — hangsúlyozom —• csak egy új nemzeti birtokpolitikai inaugurálástól várom és nem, ahogy Fenyő t. barátom mondotta, egy új földreformtól. (Mozgás és zaj. — Meskó Zoltán: Ugyanaz! — Ellenmondásak. — Meskó Zoltán: Ki mondja azt? — Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! jobb felől.) Nagy különbség van a kettő között. A földreform, akármilyen jól is sikerül, mindig improvizáció és a legtöbbször mechanikusan keresztülvitt eljárás, amelynél a szociális szempontok mellett a gazdasági szempontok paritásosán nem tudnak érvényesülni. A földbirtokpolitika pedig, amely számol a föltörekvő rétegek szükségleteivel és amely ezt a szükségletet össze tudja kapcsolni a gazdasági követelményekkel és be tudja illeszteni a nemzet nagy egyetemes érdekeinek szolgálatába, a történelmi és gazdasági evolúciónak az eredménye, es'Ziköze. (Tavs a Ház minden oldalán.) '•• à én ezt a birtokpolitikát követem, amelyet összekapcsolandónak tartok a földtehermentesítéssel, akkor igenis, lokalizálni tudom a nagy szociális bajokat s kenyeret és megélhetést tudok biztosítani, komoly reális életlehetőséget tudok biztosítani a földmunkások százezreinek, amellett, hogy a birtokosokon is segítek. (Buchinger Manó: Mi akadályozza a kormányt, hogy ezt megcsinálja! — Lukács Béla: Maga ehhez nem ért! — Zaj.) T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy a magam felifogását fejtsem ki. (Halljuk! Halljuk!) Korányi t. pénzügyminiszter úr budget-