Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-83

Az országgyűlés képviselőházának 83. ülése 1932 május 11-én, szerdán. 215 rok hosszasabban az eddig elhangzott nagy beszédekkel foglalkozni, csak néhány rövid megjegyzést kívánok ezekre vonatkozólag tenni. Gróf Bethlen István volt miniszterelnök úr többek között hangoztatta, hogy a mezőgazdaság válsága s ezzel kapcsolatosan az egész ország válsága a mezőgazdasági termények árcsökkenése folytán következett be, de nem mondotta meg azt, hogy éppen az ő kormánya volt az, amely elmulasztotta, hogy ugyanolyan arányban, mint amilyen arányiban' a mezőgazdasági termények ára csökkent, csökkentse a közterheket, a kamatterheket, az iparcikkek árait, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) ami által el lehetett volna érni azt, hogy a válság nem mélyült volna ki ilyen nagyon. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter úr, akinek nagy pénzügyi tudása előtt meghajlok, egy ártatlan közbeszólásomra hangsúlyozta, hogy a mezőgazdaság önhibáján kívül való eladósodásáról lehetne vitatkozni. (Klein Antal: Sajnos, ezt mondta! — Kun Béla: Megvédte a naigyibankárokat!) En, igenis, ma is fenntartom azt az álláspontomat, hogy a mezőgazdaság tényleg önhibáján kívül adósodott el, mert egész biztosan nem költötte el a felvett kölcsönöket külföldi utazásokra, autókra, fürdőzésekre, vagy hasonló luxuskiadásokra, hanem ezeknek a kölesönöknek egy kisebbik részét beruházásokra költötte, legnagyobb részét pedig, sajnos, kénytelen volt ráfizetni az elviselhetetlen magas közterhekre, és az ezáltal keletkezett kölcsönök nagy^ kamatainak fizetésére, továbbá a magas illetékek, örökösödési díjak, stb., stb. megfizetésére. Vegyünk például csak egyetlenegy halálesetet. Egyetlenegy haláleset elegendő arra, hogy egy kisexisztenciát tönkretegyen, hogy egy kisbirtokosnak jövedelmét hosszú évek sorára lekösse, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon) Berki Gyula igen t. képviselőtársam beszédének egyik részében ostromolta a jelenlegi bankpolitikát. (Klein Antal: Jól tette!) Ezzel mi is egyetértünk, de nem érthetjük meg azt, hogy ugyanaz a kisgazdacsoport támogatja azt a pénzügyminiisiztert, aki a bankpolitikaostromlásról azt mondotta, hogy ez szennyes, aljas hajlamra mutat. (Kun Béla: Ilyenformán mondotta: — Berki Gyula: Ez egy elszólás! — Kun Béla: Elég kár, hogy egy pénzügyminiszter generális kérdésben elszólja magát! Változtassunk pénzügyminisztert! — Malasits Géza: Ha moratóriumról tudi írni, gondolkodni is tudjon! — Berki Gyula: Sömani sem örök! — Zaj.) Rátérve a költségvetésre, csak általánosságban kívánok a költségvetéssel foglalkozni. A költségvetést természetesen nem fogadhatom el, mert bizalmatlan vagyok a kormány ténykedéseivel szemben. (Klein Antal: Különösen a pénzügyminiszter úrral szemben!) Különösen azért, mert a többség által megszavazott meghatalmazás birtokában bárimikor módjában van az, hogy a költségvetés kereteit túlléphesse. Láttam már a múltban is, amikor nem volt ilyen nagyarányú felhatalmazás és mégis lényegesen túllépte a kormány a költségvetés kereteit. De 'ha még a jelenlegi helyzetben nem is" akarná túllépni, nem lesz képes a költségvetés kereteit betartani, mert az előirányzott bevételek seimtmi körülmények közt befolyni nem tudnak. (Ügy van! balfelől.) A jelenlegi költségvetést a tavalyihoz képest csökkentették ugyan, de sokkal nagyobb arányban csökkent a magángazdaság teherbíró képessége, amely egyáltalán nincs arányban a költségvetés jelenlegi kiadási tételeinek csökkenésével. Be vannak itt állítva tételek, amelyek, sajnos, nagyrészt nem fognak befolyni. (Ügy van! balfelől.) A teljesen lerongyolódott, elszegényedett falusi nép képtelen ma 30%-kai felemelt jövedelmi adót fizetni, de ugyanaz a lerongyolódott nép képtelen 100%-kai felemelt vagyonadót fizetni és a felemelt örökösödési és egyéb illetékek, díjak, amelyek a kisbirtokoknak szintén nagy terhei és ezeknek felgyülemlett hátralékai, legalább nagyrészben, soha befolyni nem fognak, mert hiszen azok, akiknek terhére vannak írva, nagyrészben már teljesen tönkrementek, náluk már behajtani semmit sem lehet. (Za,j balfelől.) Ugyancsak így áll a helyzet az adóhátralékoknál is, amelyek eddig még nyilván vannak tartva, de amelyeknél az illető már lényeges részt kamat fejében fizetett be, amit szükség esetén, mint adófizetést kellene elismernünk. Bizalmatlan vagyok a kormány ténykedéseivel szemben, főleg két okból. Először azért, mert még mindig nem adta meg a népnek, különösen a falusi népnek azokat a szabadságjogokat, (Ügy van! a baloldalon.) amelyek minden kultúráilamban megvannak (Dinnyés Lajos: Elkonfiskálták!) és amelyek a kultúrállam alapfeltételei. Továbbá bizalmatlan vagyok a kormánnyal szemben azért, mert gazdaságpolitikailag még mindig^ nem tette meg azokat a szükséges intézkedéseket, amelyek az állampolgárok, a magángazdaság exisztenciájának fenntartása érdekében elkerülhetetlenek. A politikai jogok közt legelsőnek és legszükségesebbnek tartom az általános, titkos választói jog törvénybe iktatását, továbbá a szabad gyülekezési jog visszaadását és M szabad szervezkedési jog tiszteletben tartását. Ma az általános, titkos választói jog bent van ugyan a többségi párt programmjában is, de szerény véleményem szerint... (Berki Gyula: Meg fogjuk csinálni! — Kun Béla: Miért nem csinálták meg! — Berki Gyula: Többet ezzel a választójogi törvénnyel nem választunk! — Malasits Géza: Majd megint valami csalafintaságot találnak ki ennek denaturálására! — Kun Béla: Szavazzunk! — Téglássy Béla: En azon vagyok! Minden szavazás nélkül azon vagyok! — Malasits Géza: Ha Bethlen István mondja, akkor az ér valamit! — Berki Gyula: Neki is az a nézete, hogy a régi törvény alapján nem lehet választani!) ősszel, amikor egy vasúti merénylet kapcsán az általános gyűléstilalmat elrendelték, minden alkalommal megígérték azt, hogy a tél elmúlta után azt okvetlenül vissza fogják vonni. Hála Istennek, a tél elmúlt, a falu népe elég nyugodtan viselkedett, ma pedig el van foglalva már munkával, nem is politizál már, (Berki Gyula: Nagyon helyes!) jelenleg nem is remél sokat, tehát már joga volna arra, hogy a szabad gyülekezési jog visszaadassék neki, továbbá a szabad szervezkedés joga, amely papiron megvan ugyan, de amelyet — amint mi elég gyakran tapasztaljuk a vidéken — egyáltalában nem respektálnak, amivel, úgy látszik, csak^ a mi pártunk előretörését akarják megakadályozni. {Ellenmondások jobb felől, — Téglássy Béla: Dehogy, szó sincs róla! — Berki Gyula: Olyan közel vagyunk egymáshoz, hogy ilyesmire nem vállalkozunk] — Dinnyés Lajos: A tények nem azt mutatják!) Éppen az a baj, hogy a Házban az egységespárt f egyetért velünk, kint viszont ugyanez a párt és a kormány emberei éppen az ellenkezőjét csinálják annak, amit itt a hatalom emberei megígérnek. (Dinnyés Lajos: Téglássy képviselő úr is panaszkodott, hogy