Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-83
216 Az országgyűlés képviselőházának mi folyik a vidéken! — Téglássy Béla: Az természetes, nem is tagadom!) , Mint a politikai szabadságjogok visszaállítása, éppen olyan szükségesek a gazdaságpolitikai intézkedések is, amelyek között a legfontosabbnak tartom a mezőgazdasági export minden áron való előmozdítását és szabaddátételét. (Téglássy Béla: A külföldi kivitel a fontos!) A mezőgazdasági export teljes sza'baddátétele, amit én már eddigi beszédeim mindegyikében is hangsúlyoztam, a legelső lehetőség arra, hogy a mezőgazdaság valahogyan talpra tudjon állni. Mindenki, aki exportál, saját bőrén tapasztalja, mennyi munka és fáradságba kerül egy gazdának, mire valami kis árut külföldre bír exportálni. (Berki Gyula: Ez nemcsak tőlünk függ! A külföldi piac két tényezőtől függ!) Rá fogok térni arra is. En saját bőrömön tapasztaltam. (Téglássy Béla: A kereskedelmi szerződések a fontosak, hogy azokat megkössük!) Ugyanakkor ki van téve annak, hogy mint közönségéé bűnös a bíróság elé kerül; minden héten kap a Nemzeti Banktól felszólítást hogyha ennyi meg ennyi valutát a legközelebbi időn belül le nem szállít, annak ez meg ez lesz a következménye. A Nemzeti Bank azonban nem tudja azt, hogy az az exportőr külföldön milyen nehézségekkel küzd, milyen nehezen tud hozzájutni ahhoz a valutához, amelyet azután kénytelen beszolgáltatni és amelyért nem kapja meg azt a tényleges értéket, (Ügy van! balfelől) amit az ő szállított terményei után igényelhet. (Dinynyés Lajos: Megakadályozzák az exportot! —• Gr. Somssich Antal: Teljesen igaz!) Én ma is és máskor is folyton-folyvást követelni fogom, hogy az exportot tegyék szabaddá, mert a mezőgazdaság azonnali megsegítését jelentené az, ha az exportot teljesen szabaddá tennék. szóval ha pengő ellenében exportálhatnánk. (Berki Gyula: Ebben is egyetértünk!) Hiszen a pénzügyminiszter úr maga is hangsúlyozza, hogy mennyire jó a pengő és mennyire szükségünk van rá: akkor miért nem engedi meg azt, hogy^ kiszállított terményeink ellenértéke gyanánt jó pengőt hozhassunk be az országba, amelyre itt annyira szükségünk van? (Gr. Somssich Antal: Minden malac farkára három államtitkár csimpaszkodik, azért nem tudunk kivinni! — Téglássy Béla: Le kell csípni a malac farkát és leesik a három államtitkár. — Derültség.) Ezzel a bankpolitikával nem érthetek egyet. Ez a deflációs politika, amely ellen itt már a nagy pénzügyi szakértők egy része is állást foglalt, a^ mezőgazdaság teljes leromlását fogja előidézni. Éppen ezért szükséges volna, hogy^minden cikknél legalább ugyanezt írnák elő; de vannak egyes cikkek, amelyeknél megengedik azt, hogy pengő ellenében exportálhassanak és éppen csak a mezőgazdasági cikkekkel szemben ilyen szigorúak. Ez, a tőke- és iparpártolás a mezőgazdaságnak már eddig is tagadhatatlanul óriási károkat okozott. Mennyivel előnyösebb kereskedelmi szerződéseket köthettünk volna, ha iparunk érde : keit nem kellett volna elsősorban védelmezni. Itt különösen az utóbbi időkben mesterségesen kitenyésztett iparágakra akarok rámutatni, amelyekről itt legutóbb többször szó volt. Ide, az újabb iparágak közé tartozik többek között a filmgyártás, a traktor-, a rádió-, az automobilgyártás, stb ; . Igazán nem tudom megérteni, miért van nálunk szükség filmiparra, amelyen tudomásom szerint külföldiek keresnek és azok viszik ki a valutát az országból. Egyes helyeken azt hangoztat8 3. ülése 1932 május 11-én, szerdán. ják, hogy ezzel propagandát csinálnak a külföldön, de én azt hiszem, hogy sokkal jobb propaganda volna a külföld felé az, hogy itt az orsizáglban egymást imiegéTtsük, megbecsüljük, és megadjuk a népnek azokat a szabadságjogokat, amelyek minden kultúrállamban megvapnak és amelyek alapfeltételei a megbecsülésnek. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy a termelés folytonosságát okvetlenül biztosítani kell. Köztudomású, hogy különösen az utóbbi időben mennyire visszafejlődött már a mezőgazdasági termelés. A kisgazdák a kényszerhelyzet folytán kénytelenek állatállományukat elpocsékolni, aminek következménye az lett, hogy trágya hiányában a föld termőereje mindinkább visszaesik; e mellett pedig a műtrágyáról éppen a magas árak miatt már teljesen lemondott a mezőgazdaság. (Dinnyés Lajos: Nem lehet megfizteni!) Az állami műtrágyagyárak ahelyett, hogy az árakat leszorítanák, kartellbe léptek a többi műtrágyagyárakkal. A földmívelésügyi minisztérium számára elkészített jegyzékkel igazolták a magas előállítási árakat, amelyeket százalékként 55—56 fillérben állapítottak meg. A földmívelésügyi minisztérium nagy vívmánynak tekintette azt, hogy ezen az önköltségi áron adhatta a gazdáknak a műtrágyát — aminek következtében nagyon sokan megbuktak — és nem vette tudomásul azt, hogy annak előállítási ára nagyon, sok esetben nem tesz ki többet 35—36 fillérnél. Oda kellene hatni most állami támogatással, hogy ezek a műtrágyagyárak önköltségi áron, amely ma nem felel meg többnek, mint 30 fillérnek százalékként, a mezőgazdaságnak segítségére siessenek. A termelés folytonosságának biztosítása végett, amely kérdés ma tagadhatatlanul egyik legfontosabb kérdésünk, az államhatalomnak minden lehetőt meg kell tennie, mert ha a termelés még jobban visszaesik, a nemzet komoly bajba jut. Hogy a termelés fenntartható legyen, ahhoz okvetlenül szükséges, hogy a termelő kisexisztenciák terhei okvetlenül könnyíttessenek. (Berki Gyula: Igaza van!) Továbbá oda kell hatni, hogy a külföldi piacokat okvetlenül megszerezzük, de mivel ez ma igen nagy nehézséggel jár, a belföldi fogyasztást is okvetlenül fokozni kell. Ez pedig semmiképpen sem érhető el mással, mint hogy &/ külföldi cikkek behozatalát a legszigorúbban korlátozzuk, úgy, ahogyan azt a szomszéd államok jelenleg is teszik, továbbá, hogy az^ országban odahassunk, hogy minél több önálló kiisexisztenoia, vagyis fogyasztó lehessen, ami semmiképpen sem érhető el mással, mint azzal, hogy az álláshalmozásokat azonnal megszüntetjük, mert ahol egy családnál több állás van, ott mindig csak egy család jön mint fogyasztó számításba, de ha elosztva több r családra van több állás, annál több fogyasztó jut a mezőgazdaságra. (Dinnyés Lajos: A mammutjövédelmeket is meg kell nyirbálni!) A termelés folytonosságának, biztosításához okvetlenül szükséges, hogy a termelés jövedelmező is legyen. 'Senki sem fog termelni csak azért, mert ez országos érdek, hanem okvetlenül szükséges, hogy abból a termelésből neki jövedelem és haszna is lehessen. Nagyon sokhelyütt hangoztatták azit, hogy miután ma a termelés nem rentábilis, át kell szervezni. Igenis, egyetértünk ebben, de ez nagyobb mértékben csak a kisebb birtokoknál lehetséges 1 , miután csak a kisbirtok térhet át már ól-holnapra más termelési ágakra, ellen-
