Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-82

186 Az országgyűlés képviselőházának 8 mert nem szaíbad elfeledniük azt, hogy az állami élet biztonsága az ő nagyobb vagyonuknak nagyobb biztonságát is jelenti. A kis vagyonnal t rendelkezők a terheket nem tudják senkire áthárítani, — láttuk ezt a Oiadikölesönöknél, a zálogleveleknél — míg ezzel szemben a tőkeerős egyének, a bankok, a vállalatok stb._ legnagyobb része kellő időben túladott a tárcájában lévő hadikölesönökön és zálogleveleken. Tisztában vagyok azzal, hogy a mai nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetben nem olyan nagy azoknak a száma, akiktől ezt a — hogy úgy mondjam — plusz-áldozatot meg lehetne követelni, ez azonban tényleg már anynyira átment a köztudatba, hogy már akkor is bizonyos megnyugvását eredményezi a lelkeknek, ha pénzügyi hatásában kisebb arányú is. mint ahogy azt esetleg elgondoltuk. Ehhez a kérdéshez tartozik bizonyos; mértékben az álláshalmozás kérdése is. Az álláshalmozás lényegileg két csoportra oszlik: az egyik csoportba tartoznak KJ, állami és törvényhatósági, a másik csoportba pedig a magánvállalkozások keretében lévő álláshalmozások. En azt hiszem, nem oldjuk meg a kérdést közmegnyugvásra akkor, ha a kérdésnek csak egyik oldalát fogjuk meg és nem mind a kettőt. Az állami álláshalmozás megoldása lényegileg igen egyszerű. mert ha megállarjítjuk, mi legyen az egyes csoportokban az a legmagasabb összeg, amely javadalmazás lehet, ezzel elintézést nyert úgy a tisztviselőnek, mint az egy családban élő tisztviselőnek, tisztviselő-feleségnek és gyermekeknek álláshalmozási kérdése is. Kétségtelen, hogy ma, amikor ezrek és ezrek vannak állás nélkül és amikor az egyetemi ifjúság elhelyezésének problémája a legnagyobb problémák egyikévé nőtte ki magát, ehhez a kérdéshez is méltányosan bár. de teljes szigorral kell hozzányúlni. Ugyanez a szabály a magánálláshalmozások terén is. Nem lehet például az, hogy egy orvos magángyakorlatot folytasson és egyszersmind orvosa legyen a városnak vagy községnek, a vasútnak, a postának, az OtL-nak. a Mábi.-nak. Mert tűrhetetlen állapot az, hogy valaki mindezeket az állásokat betöltse, legtöbbnyire azonban nem a maga személyében. hanem ú?:j, hogy pár pengőért állás nélküli helyetteseket fogad fel az illető állásokban elvégzendő munkák folytatására és ezen pár pengő lefizetése után a neki jutott fizetés és a helyettesítési díj közötti különbözetet minden munka nélkül kapja meg. Idáig az a kérdés is, hogy meddig mehetünk el a különböző magánválallatoknál levő áüáshalmozási kérdésben. Ebben a kérdésben kétségtelenül a szakszerűségnek kell szerepet játszania. Nekem az az álláspontom, hogy a tekintetben, hogy valaki saját szakmájában a maga tehetségét, munkáját és képességét ki tudja fejteni, korlátozásnak nem igen lenne helye. Ellenben korlátozásnak kell lenni akkor ... (Berki Gyula: Baross Gábor jó főszolgabíró volt és jó kereskedelemügyi miniszter lett! Sok kivétel van!) Kivétel mindig van, természetesen; azért van á szabály, hogy kivétel legyen. Mondom, korlátozásnak kell lenni akkor, ha olyan emberek, akik a szakmához nem értenek, vannak ilyen szakmabeli állásban, amikor közelfekvő az a kérdés, hogy vájjon minek köszönhetik az állást és az abból folyó jövedelmet. Különösen fontos ennek a kérdésnek tisztázása akkor, ha ezek az álláshalmozások odavezetnek, ho^y a különböző magasabb jöveael2. ülése 1932 május 10-én, kedden. mek a kisrészvényesek megkárosításával, a kisrészvényesek részvényei osztalékának megsemmisítésével járnak, esetleg az egész vállalat prosperitását veszélyeztetik. Ilyen esetekben tehát szükségesnek mutatkozik^ hogy a magasabb jövedelmek magasabb adóval legyenek megróva, még pedig olyan módon, hogy az a magasabb adó és a különböző tantiémek, borítékpénzek, tiszteletdíjak, készkiadásmeg-térítések és más egyéb díjak után iáró adó ne legyen áthárítható a vállalatokra, hanem azt az illető jövedelemben részesülő viselje. Az iparcikkek áralakulásának szabályozását a kormány már folyamatba tette, nem vitás azonban, hosry ezen a téren még számtalan elvégeznivaló munka van. Különösen fel kell hívnom a kormány nscyelmét a kartellek működésére, mert úgylátszik, a kartelltörvény üdvös hatása az árak alakulásában eddig még nem mutatkozik kellőképpen. Hogy például csak egy esetet említsek, a talpbőr ára nyersen ma kilónkint 28 fillér, ezzel szemben a kiskereskedelemben kikészítve kilónkint 2*90 P. Tisztában vagyunk azzal t. Ház, hogy az ország gazdasági talpraállítása lényegileg > a mezőgazdaság talpraállítását kell, hogy jelentse. Hogy ez a tétel mennyire átment a köztudatba, az kiderül abból, hogy a Ház különböző csoportjaiból a nagyiparhoz, a kartellekhez, a bankokhoz tartozó tagok is felszólaltak és felszólalásukban mind egyöntetűen arra helyezték a fősúlyt, hogy az ország mezőgazdasági talpraállítása a legsürgősebb feladatok közé tartozik. Amidőn tehát én örömmel állapítom meg ebben a kérdésben az összhangot és az egységes állásfoglalást, akkor nem mondhatok le arról, hogy ebből azt a konzekvenciát ne vonjam le, hogy a mezőgazdaság megsegítése érdekében az ipari vállalatok és különösen azok, amelyek mezőgazdasági ipari cikkek előállításával foglalkoznak, ne csak az elméletben, de gyakorlatban is járuljanak hozzá ehhez a segítéshez és pedig azzal, hogy a mezőgazdasági iparcikkek árának megfelelő csökkentésével kisebbítsék azt az agrárollót, amely a mezőgazdaság: megsegítésének egyik legnagyobb akadálya. (Helyeslés.) Ezt annál könynyebben megtehetik, mert hiszen amint ez a mai különböző felszólalásokból is kiderülj a mai devizarendszer és a devizarendeletek értelmében körülbelül 30% pluszt kapnak azáltal, hogy a valutát a Nemzeti Bank nekik a megszabott árfolyamon bocsátja rendelkezésükre. , f A mezőgazdaság talpraállításának kérdése a kormány egyik legfőbb gondja. Ennek keretébe belevág az eladósodott gazdákon való segítés kérdése. Itt utalnom kell arra, hogy csakis olyan intézkedésekkel tudunk célt érni, amelyek valóságos segítséget jelentenek; nem félintézkedésekkel és nem olyanokkal^ amelyek csak látszólag nyújtanak könnyítést, valójában azonban az eladósodott mezőgazdák helyzetének csak súlyosbítását eredményezik. A kormány a földteherrendezési eljárás folyamatba tételével meg is indította j&zt & munkát, ámde ez a segítés csak az első lépés és annak sokkal hatályosabbnak kell lennie, mint ahoary az ma törvényekkel, illetőleg rendeletekkel szabályozva van., Igen nyomatékosan kell tehát felhívnom a kormány figyelmét arra, hogy a mezőgazdák szanálását sürgős, elhatározó intézkedésekkel vigye előbbre, (Helyeslés.) Nem lehet e kérdés felett elsiklani azzal,