Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-82
Az országgyűlés képviselőházának 82. ülése 1932 május 10'én, kedden. 183 cserét kérünk Î) Csák azt óhajtom megemlíteni, hogy a mai gazdálkodásra világot vet a vetőmagakció, amelyet tavasszal bonyolítottak le. Méltóztatnak tndni, hogy árpavetőmagsegélyt adott a kormány. Ezt az árpavetőmaghitelt az Okh. útján bonyolították le, amely roppant rigorózusan bankszerűleg bírálta el a kérdést s miután a helyi vezetőséget is^ felelőssé tette a kiosztandó vetőmaghitelért, ígv azok még jobban megrostálták a dolgot. Előállott tehát az a kettős helyzet, ,hogy 18—20 pengőbe került a vetőmag métermázsája s nem lehetetlen, hogy az árpa az aratás után esetleg majd 10—12 pengőt fog érni annak a kisgazdának, tehát majdnem két métermázsát kell adni a vetőmagért 9%-os kamat mellett és be kellett lépni az Okh.-ba 5 pengős részjeggyel. Miután erre sem volt pénz, ez is hitelbe történt, itt is 9%-os kamatot fizet. Nyilvánvaló, hogy ezt ez a kisgazdaközönség ki nem bírja. S ennek a bankszerű elbírálásnak volt azután egy rettenetesen kellemetlen háttere, tudniillik ez a bankszerű elbírálás azt jelentette, hogy a gazdagabb közönség, helyesebben a jobbmódú kisgazdák hozzájutottak a vetőmaghitelhez, a legszegényebbekért, tehát a rászorultakért nem volt hajlandó a helyi Okh.-vezetőség jótállani, ezek vetőmag nélkül maradtak. T. Képviselőház! Ezek tények, amelyekről miután a gyakorlatban láttam, meggyőződtem. Az illetékes hivatallal is tárgyaltam ebben a kérdésben s azt hiszem, joggal kifogásolom ezeket s úgy gondolom, hogy mindaz a rettenetes sok furcsaság és az egész fejtetőre ejtett állapot, amely itt uralkodik, csak azért lehetséges, mert nincs meg a kellő ellenőrzés. A kellő ellenőrzést a nép, a magyar nemzet egyetemessége tudja csak elvégezni és ehhez szükséges az általános, egyenlő és titkos választójog bevezetése. A költségvetést nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 ?' Patacsi Dénes jegyző: Lányi Márton! Lányi Márton: T. Ház! A mai délután a költségvetési vita keretében bizonyos szempontból tulajdonképpen különös megemlítést érdemel. Különös megemlítést érdemel pedig azért, mert lehet mondani, hogy Urbán Gáspár báró képviselőtársam, mint az előttem szólott Reisinger Ferenc képviselőtársam a költségvetés keretébe tartozó kérdésekkel — ez utóbbi beszédnél bizonyos kivételekkel — politikamentesen, tisztán és kizáróan a költségvetésre tartozó egyes kérdéseket taglalva szakszerűen foglalkoztak. Ehhez azt a reményt kell fűznöm, hogy ez talán követendő példa lesz ezután is, talán nemcsák a költségvetési vitánál, hanem az ezután tárgyalás alá kerülő egyéb kérdéseknél is. Azt hiszem, ha mi az egyes kérdéseket kevesebb szenvedéllyel és több szaktudással tárgyalnék, ebből az, országnak is sokkal több haszna volna, mintha^ az egyes kérdésekheza szakkérdések mellőzésével, tisztán és kizáróan politikai szempontból szólunk hozzá. (Úgy van! a jobboldalon.) Hogyha a kormány által benyújtott költségvetést bármilyen szempontból bíráljuk el és hogyha figyelembe vesszük az országnak mai, valóban nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetét, akkor mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy egy igen nagy, heroikus erőfeszítés látszik ebben a költségvetésben, amely a pénzügyi egyensúly és az állami élet folytonosságának biztosítása jegyét hordja magán min- I denben, l A költségvetést különböző szempontokból vehetjük bírálat alá, mondhatjuk, hogy a megtakarításokat talán helytelenül alkalmazták, mert olyan téren végeztek megtakarításokat, ahol nem lett volna szabad, viszont másrészt tárgyalhatjuk a kérdést úgy, hogy le kell szállnunk arról a magas kulturális színvonalról, amelyről elmondhatjuk, hogy nemzeti életűn ket évszázadokon keresztül mindig jellemezte. Az én nézetem azonban az, hogv a költségvetés szempontjából abhól a tételből kell kiindulnunk, hogy vájjon azok a bevételek, melyek elő vannak irányozva, tényleg be fognak-e folyni és vájjon meg tudjuk-e tartani a kiadások terén azt a mértéket, amelyre biztos fedezetünk van. Bizionyos az, hogy minden olyan takarékosság, amely az állami élet folytonosságába belevág, fájdalmas, azonban az adott viszonyok között szükségszerűnek kell hogy elismerjükNem vonhatjuk kétségbe azt az erős akaratot, amely a költségvetésnek minden egyes tételénél érvényesül, amely az ország pénzügyi egyensúlyának biztosítására irányul. Í3poen ezért úgy a kormánynak, mint ppdig a pénzügyminiszternek elismerésemet kell hogy kifejezzem azért a nagy, hazafias munkáért, amelyet a költségvetés egybeállításával elvégeztél Ha lehetnek is aggályaim, t. Ház, abban a tekintetben, hogy vájjon he fognak-e folyni azok a bevételek, amelyeket a kormány 806*2 millió pengőben állapított meg és irányzott elő, kétségtelen az, hogy nem szabad engedni, hogy az a pesszimista hangulat kapjon lábra, amelyet az ellenzéki képviselő urak feiszólalásuaikban többször hangoztattak. Nekem laiz az álláspontom, hogy optimizmussal kell a jövő elé nézni, nemcsak azért, mert ez a magyar nép jellemének 'is megfelel és a magyar nép általános felfogását is visszatükrözteti, hanem azért is, mert úgy a pénzügyminiszternek, mint pedig Bethlen István grófnak felsizólalása^-i láthatjuk, hogy az európai helyzetben bekövetkezendő különböző változások a javulásnak olyan jeleit mutatják, amelyek igenis megalapozzák a jövőbe vetett bizalmunkat. Bármiként is álljon a helyzet, nekünk mindent meg kell tennünk, hogy ne veszítsük el lelki egyensúlyunkat, mert hiszen láttuk, hova vezetett az a lelki összeroppanást, amely 1918ban a polgári társadalmat elfogta. Ha vannak is gazdasági bajok és hogyha iái megélhetésnek nehézségétől visszhangzik is az egés,z ország, nekünk át kell küzdeni magunkat ezeken és hiszem, hogy a kormány, amely minden erejével iaz ország rendjének biztosítására és a helyzetnek javítására törekszik, meg fogja találni azt az utat, hogy mi legyünk azok, akik legtovább bírjuk ki a nehézségeket és ennek folytán mi legyünk azok, akik a gazdasági küzdelmek közepette a javulás előnyeit a magunk javára biztosítani tudjuk. Nem tudom tehát osztani azt a felfogást, amely különösen szocialista képviselőtársaim részéről nyilvánul meg, amely minden egyes költségvetési tételnél, még annak redukált formájában is azt az álláspontot foglalja el, hogy ezekre a kiadásokra még ilyen csökkent mertékben sincs szükség. De nem tudom osztani Rassay Károly t. képviselőtársamnak azt a nézetét sem, hogy az ország nem bírja el azokat a kiadásokat, amelyek a honvédelemre és a közrendészeti szervek fen tartására vannak előirányozva a költségvetésben. Mai megcsonkított állapotunkban és a mai gazdasági válságban a jövő szempontjából legelsőrangú kötelességünk
