Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

6 Az országgyűlés ké\ tését, de indokolihatatlannák tartom a mai súlyos r viszonyok között, hogy a rokkantaktól, hadiárfváktól és hadiözvegyektől hárommillió pengőt elvegyünk. (Jánossy Gábor: Ügy van! — Fábián Béla: Jánossy Gábor megszavazza a kormány elleni határozati javaslatot? — Esztergályos János: Szívtelenség, lelketlenség! Ugyanakkor Karácsonyi grófnak félmilliót adnak! Félmillió hadikárosult meg nem kap!) Elnök: A képviselő úr megint beszédeket tart, tessék csak leülni és csendben maradni. Müller Antal: A hadirokkantak gyógykezelése és gyógyszerellátása is teljesen rendezetlen. (Fábián Béla: A Rico nem rendezi?) A lehetetlenséggel határos az. hogy a nemzet védelmében elszenvedett törődöttségek és a harctéri katonai szolgálat következtében szerzett bántalmak gyógykezelését koldus jogon intézzék el. Mert ma igy van. (Ügy van! ügy van! a baloldalon.) Ha a kormány már nem tudott eddig gondoskodni a rokkantakról, (Zaj a baloldalon, — Elnök csenget-) jöjjön ide javaslattal, és bárhonnét is, de elő kell teremteni ezek részére azt a fedezetet, ami legalább a legminimálisabb, a legkisebb megélhetést biztosítja azpknak az embereknek, akik életük kockáztatásával, testi épségükkel álltak oda és védték meg azok vagyonát, akiktől legalább egy kis darab kenyeret kérnek. (Fábián Béla: Mit ígértek nekik? Dugsegély-alap lett a rokkantak pénze!) T. Ház! A temetkezési segély kérdése a következőképpen van rendezve. Egy 25%-os hadirokkant temetési segélye ezidőszerint 3 pengő. r Kivételt csak a 100% os hadirokkant tisztek képeznek. A kérdés rendezetlenségét talán^ az is igazolja, hogy amíg a temetkezési segély minimuma 3 pengő, addig a maximuma pedig 720 pengő. Itt valami közeledést kell teremteni, tessék talán a 25 és 50%-os rokkantnak a temetési járandóságát emelni, a 720 pengőből pedig tessék valamit elvenni. (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő ur,ak! Ne tessék zavarni a szónokot. Müller Antal: Erkölcsi és becsületbeli kérdés az, hogy ezt a nagy igazságtalanságot rendezzük. A kormánynak itt nem szabad szűkmarkúnak lennie. Szerintem a kormánynak más alkalmak és eszközök is állnak rendelkezésére. (Ügy van! Ügy van! bálfelöl.) Itt van például a kincstári jogosítványok kiadása, a trafik- és sorsjegyengedélyek kérdése. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Szerintem ezeket az engedélyeket revizió alá kellene venni. Tudomásom van róla, hogy ma trafikengedély olyanoknak is van a birtokában, akik egyébként tisztességgel megélhetnének, akiknek megvan a keresetük és jövedelmük, s ugyanakkor itt vannak a rokkantak, akik hiába jönnek hozzánk, képviselőkhöz, (Szűcs István: Ez igaz!) hogy támogassuk őket, hogy trafik- vagy egyéb engedélyt kapjanak, (Szűcs István: Elutasítják!) mindig elutasítják őket. (Fábián Béla: Vigyázzon a képviselő úr, mert megint egészséges tábornokok fognak kapni. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A hadigondozottadnak nem nyújtanak azonban kedvezményt az állami és törvényhatósági támogatásban részesülő vállalatok sem, pedig nemcsak ezeket, hanem az összes nagyvállalatokat erkölcsi kényszerrel a kormánynak arra kellene rászorítania, hogy minden vállalat tartozik bizonyos százalékú hadigondozottról gondoskdni. Utóvégre vannak a nagyvállalatoknál állások, ott vannak .a kapusi, 79. ülése május 6-án, pénteken. portási, a felügyelői és a könnyebb testi munkát igénylő állások, amelyeket kizárólag hadirokkantakkal kellene betölteni. Egy-két szóval meg kell említenem a közlekedési kedvezményeket is. Kimutatták és igazolták, hogy a hadirokkantak és hadiözvegyek részére minden államban bizonyos vasúti és egyéb közlekedési kedvezményt nyújtanak; például a legszegényebb Bulgáriában 75%-os vasúti kedvezményt kapnak a hadirokkantak kivétel nélkül, tiszt vagy közlegény, mindegy. Az erdélyi részeket megszálló oláhok is 50—75 százalékos kedvezményt r nyújtanak. (Esztergályos János: Németországban a hadirokkantat vezető kutya többet kap, mint nálunk egy 25%-os hadirokkant!) Nálunk a százszázalékos rokkant tisztek részesülnek 50%-os vasúti kedvezményben. Mi, akik utazunk a villamosokon, látjuk, hogy itt Budapesten legutóbb a vülamosok belsejében az egyik ülőhelyre egy táblát helyeztek el: hadirokkant részére fenntartott hely. Ez igen nemes cselekedet. De ha viteldíjban nincs semmi kedvezménye annak a hadirokkanta aik, csak az, hogy arra a helyre ő leülhet, ez ugyan szép dolog, de nem elégséges annak az embernek, aki testi épségét ott hagyta a harctéren. (Jánossy Gábor: Igaza van!) Gondoskodni kellene tehát, hogy a közlekedési eszközökön, vasúton, villamoson, hajón mindenütt bizonyos, mondjuk 50%-os kedvezmény illetné meg a hadirokkantat. (Helyeslés.) Minden hadirokkant el van látva arcképes igazolvánnyal, itt tehát visszaélések nem történhetnek és mindenesetre nagy előnyt nyújtana ez annak a szerencsétlennek és legalább^ itt látná a társadalomnaik és közületnek a támogatását. Végül meg kell még említenem, hogy a népjóléti minisztérium megszüntetésével teljesen bizonytalanná vált, hogy a hadigondozottak kérdését a miniszterelnökséghez, vagy r a honvédelmi minisztériumhoz osztják-e be. Bátran merem állítani, hogy az összes hadigondozottak kérését tolmácsolom, amikor kérem, hogy a miniszterelnökséghez osszák be őket, hiszen a hadirokkantak és hadiözvegyek igazán nem számíthatók katonasorba; sőt, maga a honvédelmi minisztérium, amikor a nevezettek 1918—1919-ben odatartoztak, kérte, hogy mielőbb vegyék el tőle, mert igen nagy a differencia a tényleges állományúak és a hadirokkantak között s ezáltal a minisztérium mindig összeütközéseknek volt a színhelye. Ugyanígy a 48-as honvédek is idetartoztak, vagy például a vitézi szék is költségvetésileg a miniszterelnökséghez tartozik, kérdem tehát, miért ne lehetne a. hadigondozottak ügyét is a miniszterelnökséghez beosztani; ezzel a hadigondozottak mindenesetre jobban volnának kielégítve és jobban volnának megelégedve. A kormányzó úr bölcsessége révén az utóbbi hetekben hadirokkant-jelvényt honosítottak meg és most ezerszámra osztják szét az országban ezeket a jelvényeket a hadirokkantak között. Minden ilyen jel vénykiosztásnál szép beszédek kíséretében azt mondják a rokkantaknak, hogy a jelvény arra való, hogy minden ember, aki látja, hogy egy-egy rokkantnak a mellét diszíti az az aranysárga hadi* rokkant érem, érezzen kötelességet azzal szemben; ne csak udvariasságot, hanem egyéb kötelezettséget is érezzen vele szemben, úgy nézzen arra a férfira, mint aki magasabb, több tiszteletet és megbecsülést érdemel a magánosok részéről, többet a társadalom és még többet a közületek részéről. Azt hiszem, hogy mi kép-