Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-79
Az országgyűlés képviselőházának viselők, akiket nagyon sok hadirokkant keres fel, amikor ezek közül egy-egy hozzánk jön, lehetőség, szerint iparkodunk eleget tenni a kérésének. De kérjük és elvárjuk itt a kormány intézkedéseit is, — továbbá, hogy a hadirokkant-kérdéssel a főváros s a közületek és a nagyvállalatok is megfelelő formában foglalkozzanak — s azt is elvárjuk, hogy a hadirokkantak kérdésében jöjjön ide minél előbb olyan javaslattal a kormány, hogy törvényesen rendeződjék a kérdés. Ezt pártkülönbség nélkül mindnyájan meg fogjuk szavazni és ha a kormány ilyen intézkedésekkel jön, akkor csak a közmegbecsülést fogja a maga személyének kiérdemelni. (Helyeslés.) Mindezek előrebocsátásával legyen szabad a következő indítványt beterjesztenem. (Olvassa): «Határozati javaslat. Utasítsa a Ház a kormányt, hogy: 1. a rokkanttörvény-tervezetet mielőbb készítse el és terjessze a Ház elé; 2. a hadigondozási ügynek a miniszterelnökséghez való csatolása iránt a kormány sürgősen intézkedjék; 3. a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátását szolgáló költségvetési keret csökkentésétől a kormány tekintsen el.» A költségvetést Wolff Károly t. képviselőtársam kiegészítő indítványával fogadom el. (Éljenzés és taps a középen. — Kabók Lajos: Elfogadja-e vagy sem? — Felkiáltások jobbfelől: El-el! — Kabók Lajos: Ellene beszél, mellette szavaz!) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Igen t. képviselőtársam a legsúlyosabb vádat emelte ez ellen a tízesztendős rendszer ellen, amikor rámutatván a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák súlyos és szomorú sorsára, megvádolta ,ezt a rendszert azzal, hogy tíz esztendő alatt nem tudott a nemzeti becsület követelményeinek eleget tenni. Hogy képviselőtársam elfogadja-e a költségvetést, vagy nem fogadja el, az bizalom kérdése, (Buehinger Manó: Politikai immoralitás!) de én azt hiszem, hogy a parlamentben nem fog akadni egy magyar képviselő sem, aki akkor, amikor költségvetésen kívül 600 milli.t elköltöttek, belemenjen ,a!bba, hogy ezt a költekezést a rosszsodban lévő hadirokkantakkal fizettessék meg. (lqaz! Ügy van! a báloldalon. — Fábián Béla: Lerevizionálják őket!) Most pedig méltóztassék megengedni, hogy Bethlen István gróf tegnapelőtti beszédével foglalkozzam egy kicsit. Tíz esztendeje vagyok ebben a parlamentben és a volt miniszterelnök úrral nem csak itt e padsorokban, de éppen a városomban is folytatok egy becsületes politikai harcot. Nem volt a parlamentben becsületes politikai ellenzéki akció, amelyben én izig-vérig, szívvel-lélekkel részt ne vettem volna, de sohasem volt egyetlen eset sem, hogy én a miniszterelnök urat személyében támadtam volna. Feljogosítottnak érzem tehát magamat, hogy tegnapelőtti beszédéről tárgyilagos kritikát mondjak. Nem arról akarok beszélni, amit a sajtó mutatott be, amikor itt egy inkább sajnálatraméltó szereplést politikai sikernek tüntetett fel, azzal a részével sem foglalkozom, hogy a volt miniszterelnök úron cserdült először a házszabály ostora, (Zaj és mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) amikor a budgetvitában elvétette a szabadszólás jogát. 79. ülése május 6-án, pénteken. 7 Foglalkozom a volt miniszterelnök úr által előadottakkal, amelyekben ő, mint redivivus, nóvumokat kívánt hozni. Nem azzal a részével foglalkozom beszédjének, amely szimpatikus, mert ami szimpatikus, a kamatleszállítást és egyebeket, (Kun Béla: Régen követeljük!) azokat Eckhardt Tibor képviselőtársam egy félesztendővel ezelőtt előterjesztette már, (Ulain Ferenc: Gaal Gaston! — Gyömörey Sándor: Én is!) hanem foglalkozom azzal a két elgondolással, amivel idejött a volt miniszterelnök úr. Az egyik volt az; olasz-osztrákmagyar orientáció. En azt hittem egy hónappal ezelőtt, hogy a volt miniszterelnök úr, amikor újra bevonul, akkor a román personal unió elgondolását hozza ide. (Zaj balfelől.) Igen t. képviselőtársaim a túloldalról ezzel jelentették be a visszajövetelét, mint nagy sikert. Most azonban ez lezsugorodott egy olasz, osztrák és magyar gazdasági kapcsolatra, (Szűcs István: Ez nem lezsugorodás.) amelynek megalapozottságát én nem látom, mert tíz esztendő alatt a kivitelünk tekintetében egészen más, keserves tapasztalatokat tettünk, de látok ebben bizonyos vágást a Tardieu-féle terv felé, amely tekintetben a volt miniszterelnök urat a mai nehéz viszonyok között az ország érdekében nagyobb óvatosságra kérem, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.), még akkor is, ha az igen t. többség ennek a bejelentett orientációnak . olyan nagyon I'tapsolt. (Ulain Ferenc: Ugyan minek nem tapsolnak, amit ő bejelent 1 ? — Zaj balfelől.) Elnök: Kérem, képviselő urak, r maradjanak csendben, a szónok nem tud szóhoz jutni. Hegymegi Kiss Pál: A másik elgondolása az volt a volt miniszterelnök úrnak, hogy az egyes képviselőtársaim részéről, de nem a mi részünkről annyira portált nemzeti koncentráció tervét ledöfte a treugai dei elgondolásával. (Fábián Béla: Ebben nagy! A legnagyobb treuga dei-párti a világon!) Az én nézetem szerint a treuga dei sokkal nehezebb, mint a nemzeti koncentráció gondolata, mert a treuga dei azt jelenti, hogy mi ne legyünk becsületes emberek s akkor, amikor ebben az országban a panamák és visszaélések miatt elő kell venni a korbácsot, (Ügy van! Ügy van! —Taps a baloldalon.), azt félretegyük és ne kívánjuk ebben a tekintetben az intézkedés jogát. A treuga dei azt jelenti, hogy a mai kétségbeejtő viszonyok között a magyar föld népe, a magyar kisiparos, kiskereskedő és kistisztvi : selő nézze és lássa azt, hogy itt egy régi rendszer bizonyos újabb átfestéssel, de ugyanazon keretek között kívánja ennek az országnak sorsát intézni. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Méltóztassanak elhinni; teljes ,a meggyőződésem, hogy a treiga dei elgondolás nem olyan, mint amellyel a politikai porondon meg lehet állani. És engem, aki egyénileg mindig tisztelője voltam és vagyok a volt miniszterelnök úrnak, bánt valami, amit meg kell mondanom neki úgyis, mint debreceni képviselőtársamnak. Én azt vártam volna a volt miniszterelnök úrtól, aki valaha az alkotmánypárt tagja volt, (Ulain Ferenc: Az is volt?), hogy itt a parlamentben egyszer már nyiltan választ adjon arra, hogy hogyan mert és tudott kormánya költségvetésen kívül 600 milliót az ország pénzéből elkölteni. Erre kellett volna a t. volt miniszterelnök úrnak válaszolnia, mert azért, hogy ez megtörtént, az ő kormányzati rendszere feltétlenül felelős, (Ulain Ferenc: Ezt még majd! ezután
