Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-79
Az országgyűlés képviselőházának tári haszonrészesedéséből bizonyos megtérítésben részesülnek. Ezt a minisztérium kilátásba is helyezte és már 1929-ben 184.000 pengőt fizetett ki a kartell tagjainak cukorvisszatérítés címén. (Esztergályos János: Szegény kartellek!) 1930-ban ez a visszatérítés már 360.000 pengőre rúgott. (Zaj.) Több konzerviparos vonakodott azonban a kartellbe belépni, mert sajátszerű, hogy a kartelleknek nem az a természetrajza, hogy a termelést biztosítsák és irányítsák és a piacokat felosszák maguk között, hanem minden kartellnél az árak megállapítása kerül rögtön előtérbe, tehát árdiktatúrát alkalmaznak rögtön az egész vonalon, így volt ez ennél a kartellnél is, rögtön amint a kartell megalakult. így például a gyümölcsíz árát, amely akkor 1 pengő 24 fillér volt, rögtön 1 pengő 36 fillérre emelték. Természetsen, amit a kartell nyer, azt a fogyasztó kénytelen fizetni. Sőt tovább megyek: a kisebb vállalatokat évente bizonyos összeggel dotálták azért, hogy ne gyártsák a gyümölcsízt, hogy így a kartellnek módjában legyen az árakat ezen a magaslaton tartani. (Zaj.) Több üzem ezáltal kénytelen volt leállni. Tehát megint csak a munkanélküliség fokozódott. Hogy lehetséges az, hogy ahelyett, hogy a földmívelésügyi miniszter úr felemelte volna szavát a kartell ellen, azokat az iparosokat, akik vonakodtak a kartellbe belépni és nem is léptek be, megfenyegette azzal, hogy amennyiben nem lépnek be a kartellbe, ez esetben el fogják veszíteni a cukor után járó kincstári haszonrészesedés visszatérítését"? (Esztergályos János: Akkor mi itt hiába beszélünk a kartellek ellen, ha a kormány tagjai így támogatják őket! Kész komédia! Ugyanezt csinálták a tejkartellnél is!) Kezemben van a minisztériumnak egy levele, amelyet vitéz dr. Tóth Aladár budapesti közjegyző hitelesített, ez tehát az eredeti levéllel teljesen azonos szövegű. (Esztergályos János: Legalább itt a Házban őszintén színt vallanának!) A cégnek szóló levél így hangzik (olvassa): «A konzervipar támogatására engedélyezett hitel terhére a vezetésem alatt álló minisztérium házipénztára útján egyidejűleg kelt rendeletemmel 4246 pengőt, azaz négyezerkettőszáznegyvenhat pengőt utaltam ki a t. cím részére. Egyúttal értesítem a t. Címet, hogy a Magyar Konzervgyárosok Országos Szövetségét felhívtam arra, hogy a konzervipari koncentrációban való részvétel kérdésében a t. Címmel azonnal vegye fel a tárgyalásokat, hogy amennyiben ezek a tárgyalások folyó évi augusztus 15-éig sikerrel nem fejeződnek le* a t. Cím jövőbeni támogatását be fogom szüntetni.» (Esztergályos János: Az ilyen minisztert a vádlottak padjára kellene ültetni! Hallatlan!) Elnök: Esztergályos képviselő úr túlsókat szól közbe. Tessék csendben maradni. (Esztergályos János: Mi itt hadakozunk a kartellek ellen, a miniszter pedig így támogatja őket! Hallatlan! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Hadakoznak szájjal!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Müller Antal: Ez a cég a Kereskedelmi és Iparkamarához fodult és kérdezte, mitévő legyen most. A Kereskedelmi és Iparkamara levélben közölte, hogy részesülnie kell aránylagosan az adómentes cukor kiutalásának kedvezményében akkor is, ha a koncentrációnak nem is tagja, tehát a Kereskedelmi és Iparkamara arra az álláspontra helyezkedett, hogy ha a cég egyébként mindennek eleget tesz, ak79. ülése május 6-án, pénteken. 3 kor kell hogy részesüljön mindenben, éppúgy, mint a kartellben tömörült tagok. (Szűcs István: Ez nem kartell, ez koncentráció!) Igen, koncentráció, így nevezték el finoman a kartellt. (Szűcs István: Ez a divatos szó!) Ujabban kapott a cég egy levelet, amelyben tudatták vele, hogy a földmívelésügyi minisztérium a pestkörnyéki paradicsomtermelőket olyképpen támogatja, hogy a konzervgyárak által feldolgozott és az ország területéről kivitt minden kiló nyersparadicsom után 2—2 fillért térít vissza a konzervgyárosoknak, ha azok kötelezik magukat arra, hogy a termelőknek legalább 6 fillért fizetnek kilógrammonként a nyersparadicsomért. Ez a, cég a földmívelésügyi minisztériumhoz, Bárányossy titkár úrhoz fordult, megkérdezvén, vájjon szintén visszakapja-e a 2 fillért a feldolgozott anyagért az országból kivitt nyersparadicsom kilója után. Néhány heti várakozás után Bárányossy titkár úr telefonon közölte vele, hogy csak abban az esetben kaphat 2 filléres visszatérítést, ha belép a kartellbe. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Lehetetlenségnek tartom, hogy kormánytámogatással, minisztériumi asszisztenciával kényszeríttessenek az iparosok arra, hogy ők a kartellbe belépjenek. (Ulain Ferenc: Mikor kelt ez a levél?) Április 30-án kapta. (Ulain Ferenc: Ebben az évben?) Igen. (Ulain Ferenc: Szóval a kartelltörvény után! — Esztergályos János: Látja, képviselő úr, ezért nem érdemes támogatni a kormányt! — Zaj.) En elmondottam bírálatomat, tessék rámbízni. Kérdem tehát, miért^ kényszerítik ezt az iparost a kartellbe? Azért, hogy amióta a kartell megalakult, ennek fényesen megy, minthogy sokkal olcsóbban adja az árukat, sőt hozzám intézett levelében ez a cég azt mondja, hogy a konzervgyártó iparosok nincsenek is abban a szorult helyzetben, hogy a kincstári cukorhaszonrészesedési visszatérítésre igényt kellene tartaniok, az államnak pedig a mai súlyos gazdasági viszonyok között sokkal fontosabb dolgokra kellene a pénzt adnia, mint százezreket a cukorvisszatérítésre. (Zaj.) En mint iparosember, kénytelen vagyok a tárgyilagosság szempontjából ezt lerögzíteni. (Ulain Ferenc: Ez a kartelltörvény után van így! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Tessék élni vele! Mindenkinek módjában áll! — Ulain Ferenc: Elsősorban a kormánynak kell vele élni! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter: Megtörténik minden! — Ulain Ferenc: Látjuk! — Zaj.) Most egy másik kartellről akarok beszélni. Az olajkartell nagyon erős. Méltóztatnak tudni, hogy a székesfőváros éveken keresztül a makadám-utak portalanításaira olajat használt. 1,500.000 négyzetméternyi területet olajoztatott éveken keresztül. De nemcsak a főváros, hanem a vidéki városok, sőt a nyaralóhelységek, községek is forszírozzák és csinálják most ezt. Az olajkartell éveken keresztül négyzetméterenként pontosan 72 fillérrel pályázott, úgyhogy két évvel ezelőtt a polgármester úr kijelentette, 'hogy amennyiben megint kartellszeruleg jönnek, akkor locsoltatni fogja az utakat és nem fogja azokat olajoztatni. (Ulain Ferenc: Bár megtenné!) Erre egy-két cég félelmében kiugrott a kartellből és rögtön 65 filléres árral pályázott. Minthogy ezt nem vették figyelembe, beadtak egy ajánlatot 48 filléres árral. (Ulain Ferenc: Kolosszális!) A polgármester úr ezt látva, megsemmisítette a versenytárgyalást és a kartell most, hogy a
