Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-79
4 Àz országgyűlés kê\ 48 filléres ajánlatot beadott kartelltörőn megbosszulja magát, aláment a 72 fillérről 42 fillérre. (Ulain Ferenc: De vizet öntött bele!) Igen ám, de a kartellen kívüli cég viszont 38 fillérrel tette meg ajánlatát, sőt az utak portalanítására mostan megtartott versenytárgyaláson ezek a kartellbe tömörült gyárak nem 72 filléres ajánlatot tettek, hanem kénytelenek voltak megelégedni 22 fillérrel és 22 fii 1er mellett is tisztességes hasznot tudnak maguknak biztosítani. (Ulain Ferenc: Hiszen Rózsa Sándor gavallér volt ezekhez képest!) Ugyanazt az olajat kell használniok, ugyanazt a munkabért fizetik, kérdezem tehát, t. Ház, hogyan lehetséges az, hogy ennyire kiuzsorázhassanak Magyarországon közületeket, tehát az adófizető polgárságot, hogy 72 fillérről 22 fillérre tudnak leszállani 1 ?- (Ulain Ferenc: Az ármegállapító bizottság mit csinál? Ezek Rózsa Sándorok, kérem! — Zaj.) T. Ház! Egy pár kérdést szeretnék az építkező ipari kartellekkel kapcsolatban is előhozni. (Halljuk! Halljuk!) Például a közönséges kisméretű égetett falazótéglának kartellára ezer darabonként 46—53 pengő. A kartellen kívüli gyáraktól ma is 38—44 pengőért lehet ezt megszerezni. Természetesen ezek az árak Budapestre szállítva a helyszínen értendők. Már most a kartellen kívüli gyárak rendszerint ,a kisgyárak, amelyeknek talán nincs meg az a racionális termelési lehetőségük, fuvartételeik is drágábbak, úgyhogy amikor ezek cca 20%-kal alacsonyabb áron tudják adni a téglát, akkor kérdezem én, miért ne tudnák adni azok a kartellbe tömörült téglagyárak is, hogy az építkezést valamiképpen meg tudnók indítani?' (Úgy van! half elől.) De tovább megyek. Vidéken, pl. Békéscsabán 28 pengőt kérnek a kartellenldvüli gyárak ezer ilyen tégláért, amiért itt 46—53 pengőt kérnek. A tégla előállításához semmiféle külföldi anyag nem kell, a jó magyar földből csinálják azt. Igaz, azt mondják, hogy szén szükséges hozzá, de ugyanabba a bankérdekeltségbe tartoznak a téglagyárak is, ahova a szénkartell tartozik. (Esztergályos János: Es kik azok a képviselők, akik oda tartoznak?) Tehet kérdezem: Ha a szénárak megfelelőek voltak egy pár évvel ezelőtt, azon .az alacsony nívón, miért kellett most a szénárakat úgy felemelni? Mindig vissza tudunk tehát jutni ahhoz, hogy itt a kartell hatalmasságai diktálják az életet. (Ulain Ferenc: Es fizetnek érte a pártkasszának!) Elnök: Ulain képviselő urat rendreutasítom! Tessék csendben maradni. Müller Antal: A mész 1914-ben 2'80 pengő volt, ma 4 "42 pengő. A Portland cement 4'10 pengő helyett most 6*70 pengő. Azonkívül a cementnek van még egy kiváltságos előnye is a fuvartételek terén. Ügyszólván teljesen egyedül uralja az egész magyar fogyasztópiacot a Mák. cementvállalat azért, mert ott, ahol konkurrens gyár volt, például Villányban vagy Óbudán, egyszerűen megvette a részvények többségét, (Ulain Ferenc: Szóval Vida Jenőnél futnak össze a szálak! — Ügy van! — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) máról~holnapr.a leállította a gyárat, szélnek eresztette a munkások százait és most egyedül uralja a cement árával az egész piacot. De tovább megyek. A dunakavies 1914-ben 2*40 pengő volt, ma 3*96 pengő. Mindig a vámra és a fuvarköltségekre hivatkoznak. A mi jó öreg Dunánk teljesen vámmentesen sodorja le azt a kavicsot, amelyet itt kiemelnek I k 79. ülése május 6-án, pénteken. a Dunából, mégis majdnem száz százalékkal emelkedett ennek a kavicsnak az ára. A bányahomok ára 1*30 pengőről felemelkedett 3*29 pengőre. Nem akarok részletekbe menni. Itt van a vaskérdés. A vas Bécsben 17 schilling, nálunk 34—36 pengő. Feltűnő, hogy a társaság 1914-ben nem volt kartellben, ezért tudott ilyen jó árakat megállapítani. Most, hogy kartellben van, ennyivel felemelte az árakat. De tovább menve, most azokat a termelési cikkeket említem meg, amelyeket nem sikerült kartellbe tömöríteni. Két ilyen építőanyagunk van, amelyeknek termelőit nem sikerült eddig kartellbe tömöríteni, a válaszfallap és a pala. A válaszfallap négyzetméterenként 1914-ben 1*90 pengő volt, ma pedig 1*50 pengő; ma tehát alacsonyabb az ára, mint 1914Vben volt. Az azbesztpala 1914-ben 23 fillér volt, 1931^ben 25 fillér, tehát itt is alig valami az emelkedés. Talán a legérthetetlenebb valamennyi között a kátránylemezeket árusító kartell; legalább is az áremelkedések erre engednek következtetni. A 90. számú kátránylemez 1914-ben 4*42 pengő volt, most 9*01 pengő; a 120-as lemez 3*83 pengő volt, most 7*31 pengő, a 150-es lemez ára 3*06 pengőről 6*12 pengőre emelkedett, itt tehát pontosan százszázalékos az emelkedés. A cserépért 1914-ben 36 pengőt fizettek; ma ezért a cserépért 64 pengőt kér a kartell. A fenti számok tehát igazolják, milyen súlyos ma a kisiparosság helyzete, mert a kisiparosság kénytelen az ő nyersanyagait ezektől a kartellírozott nagyvállalatoktól és gyáraktól beszerezni. Hogyan tudjon versenyezni az a kisiparos például a közmunkáknál akkor, amikor az ő versenytársa az,aki neki diktálja a nyersanyagok vagy félkészáruk árát, hogyan vegye fel a versenyt a kartellírozott nagyvállalattal? Magától értetődik, hogy a kisiparos mindig alul marad, s azután a mai súlyos gazdasági helyzetben, sajnos, a kisiparosság napról-napra jobban a lejtőre kerül. Ezért a kormánynak bizonyos intézkedéseket kell tennie. Tudom, hogy nagyobb építkezést a mai viszonyok közt nem lehet tőle elvárni, itt van azonban például a tatarozások kérdése. Budaipesten van 20,000 ház. közöttük rengeteg sok olyan, amely a higiéniának legelemibb követelményeilvel sincs berendezve. Itt egy •egész csomó szakiparosnak lehetne munkát biztosítani, csak tessék tatarozásra szorítani a háztulajdonosokat. (Egy hang balfelől: Nincs pénz!) Mindjárt megmondom, miből. A kormány a külön jövedelmi adót kivetette a háziurakra is. Azt hiszem, ha itt bizonyos kedvezményt tudna nyújtani azoknak a háziuraknak, akik elvégeztetik a tatarozásokat, ezzel munkaalkalmat biztosítana; a dolgozó iparosok és munkások révén más címen megtérülne ez az elengedett adó s amellett munkalehetőségeket tudnánk biztosítani a kisiparosság részére. Azt szeretném, igen t. Ház, s ezt nem győzöm kinn is hangoztatni, hogy a nagyipar maradjon az ő terrénumán és engedje a kisiparnak azokat a munkákat, amelyeket kisiparilag el lehet végezni. A kereskedelemügyi miniszter urat megint üdvözlöm azért az álláspontjáért, amelyet az utóbbi időben hangoztatott és remélem, be fog váltani, hogy a postánál, az államvasutaknál és minden állami intézménynél azokat a munkákat, amelyeket kisiparilag lehet űzni, feltétlenül kisiparosoknak fogja juttatni. Egy-két mondattal meg kell emlékeznem a hitelkérdésről. Több képviselőtáirsammal he-
