Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-81
Az országgyűlés képviselőházának t. Ház. Lábrakapott a háború éveiben és azután egyre jolbiban egész Európában. A liberális gazdasági politika, s az arra épült politikai rendszer szigorúan megszabta az állam feladatait. Ezzel szemben a szociális agitáció tágította az állam feladatait. De míg Európa legtöbb államában taz állam valóságos szociálpolitikai feladatokat vett fel a maga keretébe és például a moinkanélkülisegélyékkel duzzasztotta fel költségvetését, úgyhogy terheit a magángazdaság el nem bírta, például Németországban, ahol a múlt esztendőben 3 milliárd márkát ' fordítottak munkanélküli segélyekre, addig nálunk az állam ilyen feladatkört nem vállalt magára. (Berki Gyula: 75 milliót szavaztunk meg táppénzekre!) Nem i&zociális intézkedés ékkel növelte nagyra az állam a költségvetést, hanem azzal a sajátságos felfogással, amelyet Bethlen István és pártja követett, hogy a forradalmak által megbontott külső rendet csak úgy lehet helyreállítani, ha az ellenforradalomnak híveit, amint egykor a forradalomnak híveit — és sajnos, ez az egyik rákfenéje a magyar közéletnek nagyon régi idő óta — állami ellátáshoz, kenyérhez és jövedelemhez juttatják. (Berki Gyula: Ott ülnek az 'ellenforradalom barátai a szomszédjában! — Meskó Zoltán; Sokan voltunk a másik oldalról is az ellenforradalmakban! Az egész pártnak négyötöd része velünk együtt ellenforradalmár volt! — Berki Gyula-: Ugyan kérem! — Meskó Zoltán: Megtagadja már az egykori keresztény kisgazdapártot 1 ? — Kun Béla: Mind ott voltunk Szegeden a kezdet kezdetén! — Berki Gyula: A szatymázi kabinetben mi nem vettünk részt! — Meskó Zoltán: Maga még abba sem került bele! — Zaj a baloldalon. — Esztergályos János: Képviselő úr ne hagyja magát! — Berki Gyula: Ne izgassák magukat!) Elnök: Minden oldalról csendet kérek. Vázsonyi képviselő urat illeti a szó, nem az urakat, (Buchinger Manó: Szóval ellenforradalmat szabad csinálni, de forradalmat nem!) Ez a figyelmeztetés Buchinger képviselő úrnak is szól- Tessék csendben maradni. (Buchinger Manó; Szóval aszerint, hogy kinek mi a jó!) Közbeszóláshoz joguk nincs az uraknak. (Zaj. — Meskó Zoltán közbeszól. — Berki Gyula: Nekem nem kell sem a jobb. sem a haloldali forradalom, nekem rend kell és törvénytisztelet! — Zaj. — Berki Gyula: Hiába integetnek nekem!) A képviselő urak ise ne integessenek, se ne méltóztassanak közbeszólni. Maradjanak csendben a képviselő urak, mert különben kénytelen leszek a képviselő urakkal szemben szigorúbban eljárni. (Berki Gyula: Kend kell ide és törvénytisztelet!) Csendet kérek. Vázsonyi képviselő úr, tessék folytani a beszédét Vázsonyi János: T. Képviselőház! Ezzel a kérdéssel kapcsolatosan szóvá kell tennem azt a bűnt is, amelyet a múlt rendszer elkövetett akkor, amikor idecsalták a f megszállott területen lévő lakosság egy részét és a menekül tekét idehozták Magyarországra, úgyhogy itt okét elhelyezni nem tudták és ezzel egyrészről gyengítették a trianoni határokon túl lévő magyarság helyzetét, másrészről gyengítették az ő elhelyezésük nélkül való itteni helyzetű ket, de gyengítették elsősorban az őslakosság helyzetét is. (Mozgás és ellenmondások jobbfelöl.) Ez nem erősített-3 meg, t. Képviselőház, a revízió ügyét. — (Berki Gyula: Azt is kidobják, aki ottmaradt! Most jött át egy bíró Kézdivásárhelyről!) Ez csak a trafik- és moziengedélyek revízióját idézte elő, s maga után vonta KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VII. 81. ülése 1932 május 9-én, hétfőn. 105 az italmérési engedélyek revízióját. Ebből indult ki a bürokrácia túltengése, amelyről megállapítható, Ihogy !ma már a köztisztviselők rovására is megy és az a túlzott etatisztikus rendszer, amely politikailag a szabadságjogok elkobzásához, a parlamentarizmus elsorvasztásához és a rendeletekkel való kormányzáshoz vezetett, gazdaságilag pedig a közüzemi politikához, az ipar és kereskedelem szabadságának korlátozásához, a belső gazdasági megkötöttséghez, a szabad mozgásnak mindennemű akadályozásálhoz. A gazdasági élet hatósági és rendőri intézkedések akadályversenyévé vált. A bürokrácia gyámsága alá helyezett mindenkit^ és mindent, és kiépítette az állami beavatkozásnak olyan rendszerét, amely a termelést, a javaknak elosztását, az áraknak szabályozását, a ki- és bevitel organizálását akarta és akarja végrehajtani, szemben a gazdasági életnek önmaguktól kialakult törvényeivel. E rendszernek egyik fő jellemvonása a közüzemi politika. (Halljuk! Halljuk! a balés a szélsőbaloldalon.) Az 1929. évben Amsterdamban megtartott nemzetközi kereskedelmi kamarai kongresszus erre vonatkozólag igen érdekes megállapításokat tartalmaz. A kongresszusnak a megállapításait legyen szabad itt, ahol a közüzemek kérdésével annyit foglalkoztak, néhány mondatban szintén ismertetnem. Arra a megállapodásra jutottak ott, hogy a közüzemek a produktivitás kibontakozását akadályozzák, amennyiben nem egészséges üzemeket tartunk életben. Minél több üzemet tart ,fenn f egy állam, annál nehezebb a racionalizálás útján megfelelő prosperitást elérnie. Az adófizetők igénybevételével alátámasztott állami üzemek nagymértékben hozzájárulnak az adóterhek emeléséhez. Az üzemek tenyésztése következtében a közjogi testületek igénye emelkedik a tőkepiaccal szemben, mert a nem gazdaságos üzemek részére az adófizetők kezességével igényelnek hiteleket. (Felkiáltások jobb felől: Ez igaz!) Az államosítás és a községesítés terén mutatkozó haladás a kollektív társadalom felé vezető út mérföldköveit jelzi. Minden olyan közüzem, amely eredményesen működik, az együttes termelési rendszer propagálója. A közüzemek viszonya a magániparhoz . és a kereskedelemhez csak addig lehet harmonikus, míg az előbbi az utóbbinak jogos érdekkörét megcsorbítani nem igyekezett s a súrlódás akkor keletkezett, mikor a magánvállalkozás állami és törvényhatósági üzemek versenyével találta magát szemben. Amíg tehát az állam a közösség pénzügyi erejével kiegészítette tőkeszegénységünk következtében csonka iparunkat, nem hallatszottak azok az általános panaszok és feljajdulások, amelyektől most visszhangzik az egész ország. Amint azonban mind intenzívebben fellépett az állami és községi üzemesítési törekvés, a magánvállalkozás által kiépített és^ részben felvirágoztatott gyártási ágazatok és kereskedelmi hálózatok létünk veszélyeztetése miatt minden lehető eszközt joggal igénybe vesznek, hogy ezt a fejlődésükben való megakasztást, sőt a teljes kisajátítást megakadályozzák. T. Képviselőház! Az üzemi politikáról különben a Tyler-féle jelentés mond olyan véleményt, amelyet az előbbiek, amelyeket ismertettem, terjes egészében megerősítenek. T. Képviselőház! A polgári gondolat egykor a korrupcióval szemben alkotta meg Budapest székesfőváros üzemeit, de nem olyan üzemeket, amelyek az állam polgárainak adófizető fillé16
