Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.
Ülésnapok - 1931-81
106 Az országgyűlés képviselőházának rein keresztül az állam polgárainak és adófizetőinek jelentenek konkurrenciát, hanem a monopolisatikus üzemeket, melyeket a korrupció megölése miatt alkotott meg. Most viszont a nem monopolisztikus üzemekkel szemben ugyanezen gondolatkörből a polgári gondolat és a közéleti erkölcs szemszögéből kiindulva kell, hogy fellépjünk és leépítsük ezeket az üzemeket. (Helyeslés jobb felől.) A politikai életben az államhatalom túltengése, a gazdasági életben nem is az intervencionizmusniak, hanem a protekcionizmusnak az élete fejlődött ki. Mindezekből teremtődött a közerkölcs terén az a szomorú állapot, amelyet a sajtó — s itt benn a parlamentben az ellenzék — évek óta ostoroz, azonban nem kedvtelésből, csupán kényszerűségből, mert olyan rendszert, amely választási taktikán és választási visszaéléseken épült fel, mással gyengíteni vagy megszüntetni, mint az erkölcsi tévelygések felsorolásával, nem lehet. T. HázJ Az az ellenvetés, hogy erkölcsi természetű támadások a t. Háznak tekintélyét ássák alá, nem őszinte, mert ha valaki előtt a Háznak a tekintélye lebeg, akkor annak legelsősorban azt a rendszert kell megszüntetnie, amely rendszer ezekhez az erkölcsi megítélés alá eső jelenségekhez vezetett és legelőször is azt a választási rendszert kell megszüntetnie, amely 1922 óta minden egyes parlamentet, mint ezt az összeülő Képviselőházat is súlyosan beteggé tette, már születése percében (Esztergályos János: Balkánná süllyesztette a nyílt szavazás ezt az országot! — Zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Propper Sándor közbeszól. — Zaj>) Elnök: Esztergályos János és Propper Sándor képviselő urakat rendreutasítom. (Esztergályos János: Egészen nyiltan beszélik ezt, elnök úr!) Hogy kivülről mit beszélnek, az nem tartozik rám, de hogy a képviselő urak ne szóljanak közbe, az rám tartozik. (Esztergályos János: Majd a felszólalásomban bizonyítani fogom! — Berki Gyula: Mire választás lesz, új lesz a választójogi törvény, nyugodjék meg. — Zaj.) A képviselő urak szüntessék be ezt az eszmecserét és engedjék szóhoz jutni Vázsonyi képviselő urat. Vázsonyi János: T. Képviselőház! Ennek a rendszernek hatása nemcsak a közéleti erkölcsök veszteségében nyilvánul meg, hanem egyúttal a társadalom erkölcsi erőinek lazulásában is. Fel kell ismerni ezt s változtatni és segíteni kell ezen a helyzeten. A gazdasági és jogi területen egy felemás állapot alakult ki. Gazdaságilag a kapitalista rend helyébe félig kollektív, félig kapitalisztikus rendszert iktatott be a hatalmi körét egyre tágító etatizmus és a bürokrácia lassankint önmagát nevezte ki az államnak, viszont a jogrendszer a régi kapitalizmusra épített jogrendszer maradt. A jogrendszer rendíthetetlenül védi a magántulajdon szentségét és a legkisebb vétség esetén a régi büntetéseket alkalmazza, ugyanakkor azonban az állam vezetői már eltérnek a magántulajdon elvétől és a kollektív ideológiának tesznek koncessziókat. Egyik oldalon van egy új hitelsértési törvény, amely megállapítja a kötelező könyvvitelt r és megállapítja a könyvhibák súlyos büntetését, (Esztergályos János: De kötelező elszámolást nem!) a másik oldalon a költekező állami hiteltúlépés és az állami számvitel szomorú nótája. A törvény egyfelől a kapitalista államrendet védi, másfelől az állami beavatkozás átlyukasztja a régi gazdasági rendet s mivel a jog alapelvei nem változnak, ezen 81. ülése 1932 május 9-én, hétfőn. , összeütközés révén s ennek eredményeképpen családi és egyéni tragédiák támadnak. Egy új gazdasági rendszert, különösen a protekciónizmus hermafrodita rendszerét megrázkódtatás nélkül nem lehet bevezetni. Ez alapjaiban formálja át a társadalmat. Lehetetlen, hogy az egyik oldalon megmaradjon a régi polgári élet rendje, erkölcsei, politikai eszményei, valláserkölcsei, megmaradjon a házasság szentsége és a vagyon a maga élvezett jogainak csorbíthatlanságában, a másik oldalon pedig a kollektív gazdasági rend hívei által igért áldások fakadjanak. Lehetetlen mindkettőnek az Összekeverése, lehetetlen az ilyen rendszernek a kiépítése. Kivételes hatalom, statáriális rend vigyáz a rend fenntartására és mégis azt kell mondanom, még ma is forradalomban élünk, mert a forradalomnak ismérvei nem külső erőSzak, nem a tömegek erőszakos megmozdulása, nem a grand guignol, hanem az, hogy az államnak és a társadalomnak életébe új princípiumok, új elvek vonulnak be és vernek gyökeret.' Van egy másik jelenség is, amely egész Európára nézve a forradalom jelenségeit mutatja és ez az a« elröppent golyó, amely kioltotta a francia köztársaság elnökének életét. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Méltóztassanak visszaemlékezni 1914-re, amikor ugyancsak Franciaországban a világháború borzalmaival szemben egyedül szembenálló, tekintéllyel, hatalommal és becsülettel bíró ellenifélnek, Jauírés-nak életét is kioltotta egy golyó. Az is, ez is Franciaországból indult el es mint az új kornak minden egyes megmozdulása, minden forradalmi jelenséíge, a bolsevizmust kivéve, Franciaországból származott. Végeredményben ez is. Erre a jelenségre fel kell figyelni és ezzel szemben csak egyetlen egy megnyugtató tényt látunk ma, amikor látjuk a franciaországi választások eredményét, amely választások & demokrácia hiveinek teljes és tökéletes győzelmét hozták éis ezzel a rend és megnyugvás politikáját kívánják helyreállítani. (Ügy van! Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) A régi gazdasági szabadság^ elvére épített gazdaság és ezen nyugvó polgári államba a gazdasági megkötöttséget, a protekcionizmust vonultatták be ennek az itt uralkodó rendszernek életével és ennek a rendszernek következménye a költségvetés felduzzadtsága. Mivel minden költségvetés a kormánypolitika tükre, bírálata csak a rendszer politikáján, a rendszer kritikáján keresztül lehetséges. r Kérdezem, t, Ház, fenntartható-e egy félig • kapitalista, félig kollektív gazdasági rend? Erre azt szokták mondani: ez világpolitikai kérdés és a túloldal e probléma felvetésénél évtizedes politikáját sietve szokta megvédeni a világgazdasági helyzet, a világjelenségek hangoztatásával. Kérdezem azonban: világjelenség-e az a rendszer, amely félig kommunista? Kérdezem: lehet-e kétlakiságon állliaímot és társadalmat ; fenntartani*? Lehet-e a társadalomi és a rajta épült állam olyan kocsi, amelynek alváza a régi jó öreT szekér, felül építménye azonban a^ modern és annyira kedvelt Minerva-karosszéria, amelyben egész nap kocsikáznak az államhatalom szervei, de a furcsa szerkezetet a nép milliói kell, hogy vontassák? A magántulajdon és a köztulajdon rendszere között lehet egy intervencionizmus. Ez szükséges is, helyes is és elismerem ennek teljes és tökéletes jogosságát. Ez az r intervencionizmus, amely a gyengéket védi, a gyengéket istápolja, de nem állhat fenn a
