Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-81

Az országgyűlés képviselőházának 81. ülése 1932 május 9-én, hétfőn. 101 totta azzal, hogy a fizetéseket magyar pengőben a transzfer-alapba befizette, a fizetői készség' igazolva lett. Ez az intézmény azonban csak átmeneti jogosultsággal bír, ezt az intézményt szerintem tovább fenntartani teljesen lehetetlen, mert olyan bénulást iokoz a magyar pénzforgalomban, annyira megszűkíti a gazdasági életet és olyan rombolást hozhat létre Bivn-n-v is deflált gazdasági életi""vihen hogy ennek az alapnak fenntartása a mai gazdasági életben hosszú ideig már nem lehetséges. Nagyon kérem tehát a pénzügyi kormányzatot, tegye konszideráció tárgyává ennek az intézménynek megszüntetését és gondoskodjék arról, hogy az így felszabaduló összegek, mintegy rezervoár a magyar kormánynak rendelkezésére álljanak arra a célra, hogy a köztérnek ezen összegek erejéig is minél előbb csökkenthetők legyenek (Helyeslés jobbfelől.) A magyar kormánynak azonhan foglalkoznia kell azzal is, hogy a (magángazdaságok tartozásának kérdését is kezébe vegye, mert ez a kérdés nem noli me tangere a magyar kormány számára, hiszen nem mehet el közömbösen amellett a romboló folyamat mellett, amelyet a magángazdaságok lerombolása jelent Minthogy nagyon kevés idő áll rendelkezésemre, csak röviden fogom érinteni ezt a kérdést annyiban, hogy kívánom, miszerint a magyar, kormány irányító hatást gyakoroljon a magántartozások tekintetében folyó tárgyalásokra is és a külföldi megegyezés útjait abban a szellemben segítse elő, mint amilyen szellemet voltam bátor az államadósságok szolgáltatásának kérdésénél is kifejezésre juttatni. Többen! foglalkoztak a földibíirftokpolitika kérdésével is. Nem hiszem, hogy joggal lehetnék vádolható azzal, mintha valami ellenzője volnék a földibirtokpolitika fejlődósének, vagy a földreformnak. Sőt ellenkezőleg, teljes hitem, szent meggyőződésem, hogy ez az egyedüli út, amelyet* a magyar nemzet, épen a nemzeti és polgári gondolat megerősödése érdekében járhat* (Helyesléf jobbfelől.) itt valóban csupán a netmizeti birtokpolitika útja vezethet megoldásra. (Ügy van jobbfelől.) Aki azonban ma birtokreformot óhajt, az nem számol azokkal a gazdasági körülményekkel, amelyekben vagyunk. (Ügy van! jobbfelől.) Mert anélkül, hogy a lefolytatott eljárást bírálat tárgyává akarnám tenni, már csak azért sem, mert az idő rövidsége ezt netmj engedi meg, rá akarok mutatni arra, hogy a pénzügyi megalapozás hiánya

1 volt a földreform helyes megoldásának legnagyobb rákfenéje. (Úgy van! jobbfelől.) Aki tehát ma, amikor még rosszabb pénztügyi viszonyok közt vagyunk, amikor a gazdasági éltet még inkább pang, mint abban laz időben, atmlikor a földreformot megalkottuk, birtokpolitikáról beszél, az tulajdonképpen csak demagóg jelszót akar a közvéleménybe dobni, anélkül, hogy annak realizálásáról gondoskodnék. A demagóg jelszóval igazán nem Fenyő Miksa t. képviselőtársamat akartam illetni, akí ezt a kérdést éppen az ipari érdekeltség oldaláról vetette fel. (Egy hang jobbfelől: Nem sok köze van hozzá!) Igenis van köze, bocsánatot kérek, szeretném is, hogy legyen köze ehhez, mert nagyon hajlandó volnék akceptálni, ha Fenyő Miksa t. képviselőtársam a maga nagyszerű rábeszélőképességét az ipar felé érvényesítené és éppen a nagyipart rávenné arra, hogy ugyanolyan segítséggé^ siessen egy magyar birtokpolitika megoldására, mint amilyen segítséggel sietett a német nagyipar a német birtokpolitika megoldására. (Helyeslés jobbfelől.) Fenyő Miksa i képvisélőtársiami szíves' figyelmébe ajánlonn tehát, hogy a maga kétségtelenül nagy értékét érvényesítse a saját oldalán ennek a nagy nemzeti ügynek szolgálatára. Az én mai földbirtokpolitikáim nem a jövőnek, hanem — sajnos — a mának szól. Azt mondom, hiogy addig, amíg a meglévőt nem konzerváltuk, nem mehetünk élőre, (Ügy van! jobbfelől.) nékünk minden néven nevezendő szellemi és anyagi eszközeinket igénybe kell vennünk, hogy a meglévőt konzerválhassuk, a meglévőket megerősíthessük. A meglévők megerősítésének egyik feladata az, hogy a földreform folytán földhiözjutottak kérdését megoldjuk. Örömmel állapítom meg, hogy :a napokban meg fog jelenni egy rendelet, amelynek ismertetésébe azért nem bocsátkozhatom, mert tapintatlanság volna részemről, — tudván azt, hogy a 33-as bizottság talán éppen velünk egy időben foglalkozik ezzel a kérdéssel — ha most ennek a részleteivel itt foglalkoznám. Egyet azonban megállapítok: az a szellem, amely ebből a rendeletből kiárad, a magyar kisemberek szocális megsegítésének a szelleme és az a rendelet el fog menni addig a határig, amelyen ezt a nagy agrár- és szociális kérdést hosszú időre megnyugtató módon fogjuk renrendezni félmillió magyar lélek számára, akiket ez közvetlenül érdekel. (Éljenzés jobbfelől.) E félmillió magyar embernek a nemzeti és polgári gondolat mellett való megtartásának eszközét látom ebben a megoldásban és örömmel üdvözlöm a kormányt, amikor ezen a téren elment addig a mértékig, hogy ezt a kérdést a magyar • államháztartás egyensúlyának megbontása nélkül sikerült eredményesen rendeznie. A másik kérdés, amellyel foglalkozni óhajtok, a földteherrendezés kérdése, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) amely szorosan egybevág szerintem a magyar birtokpolitika kérdésével. (Ügy van! jobbfelől.) Sajnos, a gazdasági leromlás ereje olyan nagy rétegekre hatott ki, hogy most már arról lehet beszélni, hogy a magyar gazdatársadalom, különösien a kisgazdatársadalom olyan mértékben nyög az adósságok terhe alatt, olyan kismértékben tud köztartozásainak eleget tenni, hogy ma már a birtokpolitika magasabb szempontjából való kérdéseibe vág bele a magyar gazdatársadalom, különösen a kisgazdatársadalom földteherrendezési kérdésének helyes megoldása. (Ügy van! jobbfelől.) Leszek bátor a t. Háznak pár adatot felolvasni, amelyek további indokolásaim alapjául szolgálnak. A mezőgazdasági földvagyon értéke 1929-ben 12.5 milliárd pengő volt. Ez 1931-ben 6.5 milliárd értékre csökkent. A mai érték komolyan meg sem állapítható, mert a földforgalom olyan csekély, hogy tulajdonképpen forgalmi érték kialakulásáról beszélni sem lehet. Ezt a lecsökkent földvagyont, mint bekebelezett jelzálogos teher, 1928-ban 1160 millió pengő terhelte, 1929-ben 1540 millió pengő, tehát 400 millió a többlet, 1930-ban 1800 millió pengő. Ma, bár pontos statisztikai kimutatással nem rendelkezünk, hozzávetőlegesen lehet kb. 2100 millióra becsülni azt az összeget, amely a mai mezőgazdaságot nyomja. Ennek a 2100 millió adósságnak évi kamatterhet, figyelemmel a kamat lecsökkent mértékére, 200 milióra lehet becsülni. Ha ezekkel az adatokkal összevetem mezőgazdasági termelésünk összértékét, akkor