Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-79

2 Az országgyűlés képviselőházam van ezzel a mai költségvetésével, mint ahogy a legtöbb magyar háztartás feje: hiába fordulnak hozzá a családtagok a legszükségesebb beszerzési cikkekért, ruháért, cipőért, a lecsökkentett jövedelem miatt a legjogosabb és legszükségesebb igények . kielégítésére szolgáló tételeket is kénytelen kihagyni. így van a pénzügyminiszter úr is. De úgy, miként a családban is támogatni kell a gyengébbeket, a kormánynak is kötelessége, hogy a kisebb, az anyagilag gyengébb társadalmi osztályhoz tartozókat, a szegény népeket vegye pártfogása alá, támogassa őket és olyan kormányintézkedéseket bozzon, amelyek minden ember részére legalább a létminimumot, a megélhetést tudják biztosítani. T. Ház! A munkanélküliség réme, amely az egész világot fenyegeti, különösen súlyosan nehezedik ránk, erre a szegény és megcsonkított Magyarországra, mert nincs meg a lehetősége annak, hogy fokozottabb munkaalkalmakat tudjunk biztosítani. Ha a kormány nem tudja eliminálni a munkanélküliséget hatósági intézkedésekkel, mégis olyan gazdasági intézkedésekkel kell jönnie, melyek ezt a súlyos munkanélküliséget valamennyire legalább is enyhítik. Azt olvasom a lapokban, mélyen t. Ház, hogy Magyarországon még ma is sok olyan gyár van, ahol úgyszólván túlsúlyban vannak az idegen állampolgárú munkások. Itt főleg a textilgyárakra célzok, mert a lapok szerint a textilgyáraknál még ma is külföldi munkásokból kerülnek ki a munkavezetők, akik a gyártást irányítják, ugyanakkor, amikor mi kellőszámú, sőt túlságosan sok elsőrendűen kiképzett szakmunkással rendelkezünk. Tudom, hogy ezt a kérdést kormányrendelettel elintézni nem lehet, mert akkor retorzióval élnének a külföldi államokban dolgozó fajtestvéreinkkel szemben, azonban mint iparosember, szükségesnek tartom figyelmeztetni erről a helyről is a magyar vállalatokat, intézményeket és üzemeket, hogy a munkafelvételeknél és főleg a munkáselbocsátásoknál mindig

1 lebegjen szemük előtt a mai kálváriás magyar sors. (Helyeslés balfelől.) Több képviselőtársam rámutatott arra a körülményre, hogy az iparcikkek árai aránytalanul magasabbak a mezőgazdasági termékek árainál. A mezőgazdasági termények értékesítésének lehetőségeiről nálam hivatottabb képviselőtársaim, akik a mezőgazdasági kérdéssel foglalkoznak, fognak utánam beszélni. Legyein szabad nekem az ipari termelés kérdéséről néhány gondolatot felvetni. Mielőtt azonban ezt megteszem, egy kérdést kell itt elöljáróban felhoznom. A Baross-Szövetség lapjából olvastam, hogy április 18-án a kispesti rendőrkapitányság megbüntetett egy fűszerest azért, mert a tejet nem 32 fillérért, hanem 26 fillérért árusította. A fűszeres üzlete tisztán munkáslakta vidéken van. Ö tudta és tudja legjobban, hogy a mai helyzetben a 32 filléres tejár magas. Sajnos, a kereseti viszonyok ezt sem bírják el és ezért egyrészt, hogy forgalmat tudjon biztosítani, másrészt, bogy ottlakó munkástestvéreinek, azok beteges gyermekeinek, általában a betegeknek és az öregeknek tudjon tejet adni, elhatározta, hogy a tejet 26 fillérért méri. Feljelentest tettek ellene, beidézték és a kapitányság eléje tárta a földmívelésügyi miniszter által legutóbb kiadott rendeletet, hogy van-e tudomása arról, hogy a tejet 32 fillérért kell árusítani. * L. . .<**...79. ülése május 6-án, pénteken. A fűszeres látta, hogy itt büntetésnek néz elébe, azzal próbált védekezni, hogy ő lefölözött tejet adott; a kapitányság azonban eléje terjesztette az Országos Kémiai Intézet vegyvizsgálati bizonyítványát, amely a megejtett vizsgálat alapján bizonyítja, hogy a tej mindenben megfelel a teljes tej tápértékének, vegyi összetételének. Éppen ezért, mert ő teljes tejet mert adni 26 fillérért, háromszáz pengő pénzbüntetésre, nemfizetés esetén harminc napi elzárásra ítélték a fűszerest! (Zaj.) De ugyanakkor nemcsak a fűszerest büntették meg, hanem megbüntették azt a termelőt is, aki a tejet a fűszeresnek eladta, mert viszont a termelő nem húsz fillérért adta a tejet, hanem 22 fillérért. Öt is megbüntették — valamivel enyhébben — 200 pengőre, vagy pedig nemiizetés esetén húsz napi elzárásra. (Zaj.) Azt hiszem, képviselőtársaim mindegyike tudja, hogy a tejrendelet értelmében a termelőnek húsz filléres ár van előírva, amennyiben azt a tejvállalatoknak adja el. Ha közvetlenül adja el az eladónak, akkor nem szabad olcsóbban eladnia, mint annyiért, amenynyit a tejvállalat ad az eladóknak, A rendelet értelmében a kereskedő, tehát aki a tejet eladja, többet, mint tíz százalékot nem kérhet magának, tehát 3'2 fillért. Viszont a közbeékelődő tejvállalat, amely a termelőtől a kereskedőig, vagvis az árusítóig szállítja a tejet, minden liter kannatej után 8'8 fillért tart meg magának. Hiszen természetes dolog az, hogy minden nagykereskedőnek és vállalatnak, amely közbeékelődik, magától értetődően keresni kell a tejnél is annak feldolgozásán, szállításán, a fuvarköltségen. Ez mind pénzbe kerül. De kérdezem: a 8'8 fillér hol jön ahhoz az arányhoz? Aki foglalkozik a tej árusításával, az tudja, hogy a tejárúsító vállalja a rizikót, az ő kára a esepegtetés, az üvegtörés, ßtb., stb. és a haszna mindössze 3*2 fillér literenként, a vállalaté pedig 8'8 fillér, ami megfelel 27 százaléknak. T, Ház! De továbbmegyek. A tejvállalatok ma már nem annyira a kannatejre, hanem a palackozott tejre fordítják a fősúlyt azért, mert a palackozott tejért még plusz 8 fillért kaphatnak, vagyis itt nem 27%-ot keres a vállalat, hanem több mint 40%-ot. (Zaj.) Napnapután olvasunk a lapokban a tejkartéllről, a tejvállalatokról. Tudjuk, hogy a tej egy nagyon fontos közszükségleti élelmicikk, amely a mai időben bizony a hiányos táplálkozás mellett nagy szerepet játszik, mert gyermekeink és betegeink egyenesen reá vannak utalva a tejfogyasztásra, eminens érdek tehát, hogy olcsón kapjuk a jó tejet. Kérdem tehát a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úrtól, hogy hogyan lehetséges az, hogy a termelőt bünteti azért, mert 2 fillérért drágábban adta a tejet, a kereskedőt pedig azért, mert olcsóbban adta, mint az a rendeletben meg van szabva? (Zaj.) Szerintem itt inkább jutalmazni kellett volna mind a kettőt, nem pedig megbüntetni. (Úgy van!

r half elől.) Mivel az élelmiszerkartellnél tartok, legyen szabad egy másik esetre is felhívnom a t. Ház figyelmét. 1929-ben a Magyar Konzervgyárosok Országos Szövetségébe tömörült iparosok megalakították a konzervkartellt. Ma tudniillik nincs az a szakma, ahol kartell ne volna. 1929-ben a konzerviparosok is elhatározták, hogy mivel sokkal jobban jönnek ki, ha kartelibe tömörülnek ők is, kartellbe lépnek, mert ebben az esetben reményük lesz arra, hogy a földmívelésügyi minisztériumtól a cukor kincs-