Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-81

100 Az országgyűlés képviselőházának gyalásába, annak ismertetésébe, hogy ezek az államadósságok milyen változott gazdasági körülmiéinyek között keletkeztek, csak egyetlen egy tényre kell rámutatnom, arra a tényre, hogy ámbár az ország gazdasági állapotai ilyen mértékben leromlottak, még mindig nem kapott a magyar állam a külföldi hitelezők részéről olyan ajánlatot, amely számításba vette volna ennek az országnak leromlott gazdasági helyzetét. Pedig a józan hitelezőnek saját érdekép ben áll, hogy figyelembe vegye adósának teljesítőképességét. A józan hitelező csak úgy számíthat az adóstól kötelezettsége teljesítésére, ha figyelembe veszi az adós helyzetét, adósával szemben nem aknázza ki a pillanat kényszerét és számít arra, hogy a fizetés, a teljesítés időpontjának bekövetkeztéig egy respirációs időszakot boosát adósának rendelkezésére. A magyar állam, a magyar nemzet becsületéből fakadt, hogy fizetőkészségét bizonyította a külföldi hitelezőkkel szemben. A magyar állam nem azért nem fizet a külföldi hitelezőnek, mert nem akar fizetni, hanem azért, mert nincs 'abban a helyzetben, hogy fizessen. A gazdasági lehetetlenülés helyzetében érzi magát, amit nem a magyar állam állít egyoldalulag, hanem bizonyítják azok a külföldi szakértők is» akiknek pártatlan megállapítása az, hogy a magyar állam ma nincs fizetőképes helyzetben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldßlon.) Mi érezzük ezeknek a kötelezettségeknek a súlyát, mi nem akarunk ia vagyoneltitkolás vagy jövedelemeltitkolás terére lépni, hogy hitelezőinket félrevezessük vagy ámítsuk, hanem meztelenül elibük tárjuk a magunk helyzetét. A jelenlegi költségvetés is példa arra, hogy leromlottságunk milyen mértéket öltött. Hogy szociális, társadalmi és létfenntartó intézményeinkről, azoknak a régi alapon, régi nívón való fenntartásáról kell lemondanunk azért, hogy az állam belső konstrukciójának rombolását elő ne idézzük. Tehát bebizonyítjuk külső és belső intézkedéseinkkel is, hogy eleget akarunk tenni fizetési kötelezettségeinknek, de — rajtunk kívül fekvő okoknál fogva — azoknak nem tudunk eleget tenni. Ömhíibáukon kívül jutottunk ebbe a helyzetbe és a gazdasági lehetetlenülésnek ezt a bizonyságát a hitelezőknek akceptáilniok kell, mert ez a bizonyíték a való igazságra támaszkodik. A magyar kormánynak sürgősen le kell folytatni azokat a tárgyalásokat a külföldi hitelezőkkel, amelyek nem vezethetnek más eredményre, mint hogy egy kíméleti időszakot teremt a magyar állam rendelkezésére. Azok a magas kamatterhek, amelyeket semmiféle termelés — sem Magyarországon, sem a külföldön ma nem bir ki, — olyan mértékre csökkentendők, hogy azokat különösen a mezőgazdasági termelés szociális rombolás nélkül kibírhassa. (Úgy van! jobbfelől.) A külföldi hitelezőnek nem! lehet érdeke, hogy Magyarországon felbomoljék a gazdasági és társadalmi rend, a külföldi hitelezőnek a nyugalom, a rend és fegyelem további fennmaradása az érdeke. Ez a mi érdekünk is, ebben a tekintetben érdekeink összevágnak. Már pedig, ha a külföldi hitelezők erős nyomása abba a helyzetbe akarná hozni Magyarországot, hogy külföldi kötelezettségeinek a mai lehetetlen helyzetben dacára is eleget tegyen, akkor nem érne el vele mást, minthogy itt az amúgy is jogosan ingerült társadalmi és szociális erők felmondanák^ a szolgálatot és rettenetes összeomlásnak néz81. ülése 19$2 május 9-én, hétfőn. uénk elébe, amelyet a magyar kormánynak felelőssége tudatában minden körülmények között meg kell akadályoznia. Ennek megakadályozására nincs más mód, mint hogy a kormánynak a folyamatba tett tárgyalásokat sürgősen ós haladéktalanul le kell folytatnia. Hosszú időnk a várakozásra nincs. De ha ezek a tárgyalások eredményre nem vezetnének, ha minden érvünk, minden igazságunk hangoztatásának dacára a hitelezők nem. látnák be azt a kényszerült 'helyzetet, amelyben az ország van, akkor a magyar kormánynak ultima ratio gyanánt le kell vonni a következtetéseket és el kell mennie a szolgáltatás egyoldalú megállapításáig is. Az államadósságok szolgáltatásának kérdésével kapcsolatban Wolff Károly t. képviselőtársam beadott egy határozati javaslatot, amely két részből áll. Az egyik rész arra vouatkozik, hogy a magyar állam mindaddig az ideig, amíg ezeknek a külföldi tárgyalásoknak eredménye nem mutatkozik, amíg ebben a tekintetben egyezséget nem sikerül megkötni, függessze fel a kamatszolgáltatásokat és használja fel az így felszabadulandó összeget arra a célra, hogy a július 1-én érvénybe lépő illetménycsökkentésre vonatkozó rendeleteit vonja vissza. (Helyeslés jobbfelől.) Ez nem nagyon helyes, mert mindjárt vagyok bátor ellenvéleményemet bejelenteni. ÍÉn ezt nem tartom logikusnak, helyesnek sem, éppen annál a becsületérzésnél fogva, amely a magyar államot mint adóst külföldi hitelezőivel szemben vezeti, mert ha ezeket az államadósságok szolgálatából eredő összegeket a magyar kincstár nem a külföldi hitelezőknek űzeti, akkor csak egyetlen célra szabad e tételt felhasználni: még" pedig a közterhek csökkentésére és nem arra, hogy a tisztviselők életstandardját, amelyet kényszerűségből lecsökkentettünk, ismét magasabb nívóra emeljük. A magyar adófizető közönség olyan mértékben van megterhelve köztartozásokkal, a magyar állam szervei, a magyar közületek, a magyar önkormányzatok olyan irtózatos gazdasági tespedésben vannak, a magyar adófizető adófizető képessége annyira igénybe van véve, hogy az államnak bármilyen címen jelentkező megtakarítást más célra, mint a közterhek csökkentésének céljára fel nem használhatja. De igenis, elfogadom a Wolff Károly t. képviselőtársam által benyújtott határozati javaslat második részét, amely arra vonatkozik, hogy a magyar kormány utasíttassék, miszerint azoknak a nyugdíjtenhebnek kérdésében, amelyeik a trianoni békeszerződésiből kifolyólag terhelik a magyar államot és amelyeket jóvátétel címen sohaseui számoltak el a külföldi államok, új tárgyalásokat vegyen fel és ebben a kérdésben igyekezzék a külföldi közvéleményt a helyesről, az igazságosról meggyőzni és ebben a tekintetben eredményeket igyekezzék elérni« (Helyeslés jobbfelől.) Ezzel a kérdéssel függ össze a transzferre vonatkozó intézményünk kérdése. A transzfer-intézmény létesítése annyiban volt jogosult, hogy egyik tanús ágtételéül szolgált fizetői akaratunknak, hogy a magyar állam a maga kötelezettségének eleget akar, tenniMinthogy a magyar állam a deviza-beszerzési nehézségek miatt — amelyek nemcsak Magyarországon, hanem a külföldön is fennállanak — nem tudott eleget tenni annak, hogy külföldi pénznemben rója le a maga kötelezettségeit, fizetői akaratát pedig becsületesen toizonyí-