Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-81

Az országgyűlés képviselőházának és a felelős többségnek olyan intézkedések megtétele irányában, amelyek nem a népszerű­ségnek, hanem a szükséges kényszernek, a szükségből fakadó felelősségnek következmé­nyei. A magyar kormánynak kötelessége volt már a folyó költségvetési évben olyan megtaka­rításokat eszközölni, amelyek az időközben be­állott gazdasági válság folytán elkerülhetet­lenné váltak. Es ugyanez a szellem lengi át ezt a jelenleg beterjesztett költségvetést is. Ez a költségvetés nem a kedvünk, nem a vágyaink, nem az ízlésünk szerint való. (Űffy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ez a költség­vetés nem azt mondja, hogy mi most kultúrá­ban előre fogunk haladni, nem azt mondja, hogy szociális intézkedéseket tehetünk, ame­lyeknek megtétele a magyar nép történeti fejlő­désével halad, amelyek a mi lelkünk legmele­gebb érzelmeit akarnák kifejezésre juttatni; hanem ez a költségvetés azt akarja bizonyítani, hogy elmentünk az alsó határig, melyben még* nemzetfenntartó feladataink teljesítését eszkö­zölhettük és elmentünk addig a mértékig*, ahol még nem kell végképpen lemondanunk arról, hogy társadalmi és szociális feladatainkat tel­jesíthessük. Szegényes állapotra rendezkedik be ez a költségvetés, a rideg takarékosság* érvé­nyesülésének alkalmazásával. T. Ház! A túloldalról állandóan az a kifo­gás, hogy ez a költségvetés nem reális azért, mert nem fognak befolyni azok a bevételi tételek, amelyek a költségvetés realitását bi­zonyítanák. Én, egy költségvetés realitását nem abból ítélem meg, hogy a bevételi tételek be fognak-e folyni, mert a költségvetés min­dig prelimináre. Egy költségvetés mindig a jelenleg adott és ismert tényezőkön épül fel és nem vehet figyelembe olyan változásokat, amelyek csak később fognak természetszerűleg jelentkezni.. Ez a szempont vezette a kor­mányt akkor, amikor a jelenlegi költségve­tést konstrukcionáTísan alkotta meg. A költ­ségvetés helyes metodikáját követte, amikor reális alapokon állította be a költségvetés be­vételi tételeit. Keális alapokat akart beállí­tani, senkit sem téveszt meg ezzel, őszintén elibe tárva az országnak, hogy a bevételek tekintetében mire lehet kilátás. A költség­vetés realitását bizonyítja az is, hogy a kormány nem vette figyelembe a kiadási té­teleknél azokat a következéseket, amelyek a már folyamatba tett intézkedések folytán a kiadások csökkentésében fognak jelentkezni. Tehát bizonyítja ez is, hogy a kiadások keze­lési tételeinél is a realitás útját akarta kö­vetni akkor, amikor ismert tényezőkre alapí­totta a költségvetést és nemi azokra, amelyek­nek hatása csak a későbbi idők folyamán fog jelentkezni. Akkor lenne ez a költségvetés irreális, ha a pénzügyi kormányzat azokat a várható re­ménységeket igyekezett volna a költségvetés­ben érvényesíteni, amelyek csak későbbi idő­pontban bekövetkező események következmé­nyei lehetnek és akkor volna ez a kifogás jo­gosult, ha ez a költségvetés reményekre és nem az adott tényezőkre támaszkodva^ készült volna és terjesztetett volna a képviselőház elé. Ami azt illeti, hogy ez a költségvetés nem reális, mert az adók nem fognak befolyni vagy­ami azt"" illeti, hogy az adók terhesek, hogy az adók nyomják a magyar termelő-, a magyar fogyasztó- ^a magyar keresőközönséget, ezt a nézetet mindnyájan pártkülönbség nélkül tud­juk ebben az országban. Mindnyájunknak az a törekvése, hogy felismerve a magyar adó­1. ülése 1932 május 9-én, hétfőn. ÔÔ fizető közönség teherviselő képtelenségét, ezeknek a terheknek mielőbbi és nagy méret­ben való csökkentésére törekedjünk. Ebben a költségvetésben azonban törekvéseinknek ez az eredménye még nem mutatkozhatott, mert ezeknek eredménye csak a felhatalmazási tör­\ vény alapján - folyamatba tett intézkedések hatása után fog- majd jelentkezni. Hiszem azt, hogy ebben a költségvetési évben a felhatal­mazási törvény alapján a kormánynak mód­jában lesz, úgy a helyes racionalizálás, vala­mint a költségvetés kiadási tételeiben való csökkentés és a bevételek bizonyos mértékben való fokozása révén az adófizető közönség újabb megterhelése nélkül elérnie, hogy sok­kal alacsonyabb tételben fog zárszámadáskor a kiadási tétel jelentkezni, mint ahogy azt a költségvetési prelimináre tartalmazza. Kétségtelen, hogy ennek a költségvetésnek kiadási tételei közt legjelentősebb a' személyi járandóságok tétele és az államadósságok szol­gáltatásának kötelezettsége. {Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) A személyi járandóságok terén a kormány­zat elment addig a mértékig, ameddig ebben a nagy szociális kérdésben a jelenlegi terme­lési és kereseti viszonyokat figyelemb evévé, elmehetett. Ez a helyzet, ez az intézkedés nem volt szimpatikus ebben az országban senkinek. Ezt is az a szükségszerű kényszer hozta magával, amely kötelezővé tette a törvényhozás és a kormány számára, hogy ezen a nagy kiadási tételen olyan csökkentéseket hozzon be, ame­lyek a létminimumot meg nem rendítik a tisztviselői osztály és a közalkalmazottak tábo­rában. Hogy a magyar kormány ebben a te­kintetben megtette a maga kötelességét és el­ment a legalsó mértékig, azt mi sem. bizo­nyítja jobban, mint az, hogy az a párt, amely a választások alatt és a választások után szé­leskörű propagandát fejtett ki az egész ország­ban, a személyi kiadások lefaragása tekinteté­ben és olyan radikális javaslatokkal állott a magyar közvélemény elé, amelyeket valóra váltani semmi körülmények között sem lehe­tett, itt a parlamentben arra kényszerült, hogy megvédje a közalkalmazottakat a további il­letménycsökkentés elől és hogy a további il­letmenycsökkéntés ellen tiltakozzék. A magyar adózó közönség ebben a helyzet­ben is, amely kétségtelenül egy nagy intelli­gens társadalmi réteg, életstandardjának csök­kentésével jár (Vázsonyi János: Ügy van!), el­várja a magyar tisztviselői kartól, elvárja a magyar közalkalmazottaktól, hogy ugyanazzal a szokott hűséggel, fokozott buzgalommal és szeretettel fogja tisztes szegénységben a ma­gyar közigazgatás, az állami igazgatás kérdé­sét szolgálni. Elvárjuk, hogy ki fogja aknázni azt az óriási nagy kincset, amelyet a nemzet számára az jelent, ha a tisztviselő a zsúppal fedett ház lakójával szemben is érezteti az ál­lam áldó és segítő kezét. Társadalomforrasztó ez a foglalkozás a magyar tisztviselői kar szá­mára, s én remélem azt, hogy a magyar tiszt­viselői kar ebben a létminimum alá menő anyagi helyzetben is meg fogja állni helyét. (Kóródi Katona János: A családi pótlékhoz is hozzányúltak!) A költségvetés kiadási tételének másik leg­fontosabb és talán közigazgatásilag legsúlyo­sabb tehertétele az állami adósságok szolgál­tatása. Anélkül, hogy származási bizonyítványt akarnék kiállítani az államadósságok keletke­zéséről anélkül, hogy belemennék annak tár­15*

Next

/
Thumbnails
Contents