Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-81

Az országgyűlés képviselőházának és a felelős többségnek olyan intézkedések megtétele irányában, amelyek nem a népszerűségnek, hanem a szükséges kényszernek, a szükségből fakadó felelősségnek következményei. A magyar kormánynak kötelessége volt már a folyó költségvetési évben olyan megtakarításokat eszközölni, amelyek az időközben beállott gazdasági válság folytán elkerülhetetlenné váltak. Es ugyanez a szellem lengi át ezt a jelenleg beterjesztett költségvetést is. Ez a költségvetés nem a kedvünk, nem a vágyaink, nem az ízlésünk szerint való. (Űffy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Ez a költségvetés nem azt mondja, hogy mi most kultúrában előre fogunk haladni, nem azt mondja, hogy szociális intézkedéseket tehetünk, amelyeknek megtétele a magyar nép történeti fejlődésével halad, amelyek a mi lelkünk legmelegebb érzelmeit akarnák kifejezésre juttatni; hanem ez a költségvetés azt akarja bizonyítani, hogy elmentünk az alsó határig, melyben még* nemzetfenntartó feladataink teljesítését eszközölhettük és elmentünk addig a mértékig*, ahol még nem kell végképpen lemondanunk arról, hogy társadalmi és szociális feladatainkat teljesíthessük. Szegényes állapotra rendezkedik be ez a költségvetés, a rideg takarékosság* érvényesülésének alkalmazásával. T. Ház! A túloldalról állandóan az a kifogás, hogy ez a költségvetés nem reális azért, mert nem fognak befolyni azok a bevételi tételek, amelyek a költségvetés realitását bizonyítanák. Én, egy költségvetés realitását nem abból ítélem meg, hogy a bevételi tételek be fognak-e folyni, mert a költségvetés mindig prelimináre. Egy költségvetés mindig a jelenleg adott és ismert tényezőkön épül fel és nem vehet figyelembe olyan változásokat, amelyek csak később fognak természetszerűleg jelentkezni.. Ez a szempont vezette a kormányt akkor, amikor a jelenlegi költségvetést konstrukcionáTísan alkotta meg. A költségvetés helyes metodikáját követte, amikor reális alapokon állította be a költségvetés bevételi tételeit. Keális alapokat akart beállítani, senkit sem téveszt meg ezzel, őszintén elibe tárva az országnak, hogy a bevételek tekintetében mire lehet kilátás. A költségvetés realitását bizonyítja az is, hogy a kormány nem vette figyelembe a kiadási tételeknél azokat a következéseket, amelyek a már folyamatba tett intézkedések folytán a kiadások csökkentésében fognak jelentkezni. Tehát bizonyítja ez is, hogy a kiadások kezelési tételeinél is a realitás útját akarta követni akkor, amikor ismert tényezőkre alapította a költségvetést és nemi azokra, amelyeknek hatása csak a későbbi idők folyamán fog jelentkezni. Akkor lenne ez a költségvetés irreális, ha a pénzügyi kormányzat azokat a várható reménységeket igyekezett volna a költségvetésben érvényesíteni, amelyek csak későbbi időpontban bekövetkező események következményei lehetnek és akkor volna ez a kifogás jogosult, ha ez a költségvetés reményekre és nem az adott tényezőkre támaszkodva^ készült volna és terjesztetett volna a képviselőház elé. Ami azt illeti, hogy ez a költségvetés nem reális, mert az adók nem fognak befolyni vagyami azt"" illeti, hogy az adók terhesek, hogy az adók nyomják a magyar termelő-, a magyar fogyasztó- ^a magyar keresőközönséget, ezt a nézetet mindnyájan pártkülönbség nélkül tudjuk ebben az országban. Mindnyájunknak az a törekvése, hogy felismerve a magyar adó1. ülése 1932 május 9-én, hétfőn. ÔÔ fizető közönség teherviselő képtelenségét, ezeknek a terheknek mielőbbi és nagy méretben való csökkentésére törekedjünk. Ebben a költségvetésben azonban törekvéseinknek ez az eredménye még nem mutatkozhatott, mert ezeknek eredménye csak a felhatalmazási tör\ vény alapján - folyamatba tett intézkedések hatása után fog- majd jelentkezni. Hiszem azt, hogy ebben a költségvetési évben a felhatalmazási törvény alapján a kormánynak módjában lesz, úgy a helyes racionalizálás, valamint a költségvetés kiadási tételeiben való csökkentés és a bevételek bizonyos mértékben való fokozása révén az adófizető közönség újabb megterhelése nélkül elérnie, hogy sokkal alacsonyabb tételben fog zárszámadáskor a kiadási tétel jelentkezni, mint ahogy azt a költségvetési prelimináre tartalmazza. Kétségtelen, hogy ennek a költségvetésnek kiadási tételei közt legjelentősebb a' személyi járandóságok tétele és az államadósságok szolgáltatásának kötelezettsége. {Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) A személyi járandóságok terén a kormányzat elment addig a mértékig, ameddig ebben a nagy szociális kérdésben a jelenlegi termelési és kereseti viszonyokat figyelemb evévé, elmehetett. Ez a helyzet, ez az intézkedés nem volt szimpatikus ebben az országban senkinek. Ezt is az a szükségszerű kényszer hozta magával, amely kötelezővé tette a törvényhozás és a kormány számára, hogy ezen a nagy kiadási tételen olyan csökkentéseket hozzon be, amelyek a létminimumot meg nem rendítik a tisztviselői osztály és a közalkalmazottak táborában. Hogy a magyar kormány ebben a tekintetben megtette a maga kötelességét és elment a legalsó mértékig, azt mi sem. bizonyítja jobban, mint az, hogy az a párt, amely a választások alatt és a választások után széleskörű propagandát fejtett ki az egész országban, a személyi kiadások lefaragása tekintetében és olyan radikális javaslatokkal állott a magyar közvélemény elé, amelyeket valóra váltani semmi körülmények között sem lehetett, itt a parlamentben arra kényszerült, hogy megvédje a közalkalmazottakat a további illetménycsökkentés elől és hogy a további illetmenycsökkéntés ellen tiltakozzék. A magyar adózó közönség ebben a helyzetben is, amely kétségtelenül egy nagy intelligens társadalmi réteg, életstandardjának csökkentésével jár (Vázsonyi János: Ügy van!), elvárja a magyar tisztviselői kartól, elvárja a magyar közalkalmazottaktól, hogy ugyanazzal a szokott hűséggel, fokozott buzgalommal és szeretettel fogja tisztes szegénységben a magyar közigazgatás, az állami igazgatás kérdését szolgálni. Elvárjuk, hogy ki fogja aknázni azt az óriási nagy kincset, amelyet a nemzet számára az jelent, ha a tisztviselő a zsúppal fedett ház lakójával szemben is érezteti az állam áldó és segítő kezét. Társadalomforrasztó ez a foglalkozás a magyar tisztviselői kar számára, s én remélem azt, hogy a magyar tisztviselői kar ebben a létminimum alá menő anyagi helyzetben is meg fogja állni helyét. (Kóródi Katona János: A családi pótlékhoz is hozzányúltak!) A költségvetés kiadási tételének másik legfontosabb és talán közigazgatásilag legsúlyosabb tehertétele az állami adósságok szolgáltatása. Anélkül, hogy származási bizonyítványt akarnék kiállítani az államadósságok keletkezéséről anélkül, hogy belemennék annak tár15*