Képviselőházi napló, 1931. VII. kötet • 1932. május 06. - 1932. május 13.

Ülésnapok - 1931-81

98 Àz országgyűlés képviselőházának 81. ülése 1932 május 9-én, hét fon. tot elképzelni és addig különösen Magyarország nem remélheti sorsának meg javulás át sem. Nyers erőre támaszkodó békék rendszerével állunk szemben. Azzal állunk szemben, hogy petrifikálni akarják azt az állapotot, asmlely örök kárhozatot jelent a magyar nemzet számára. Állandósítani akarják a nemzeti köizérzülettel szemben, hogy Magyarország nyugodjék bele abba, hogy ezeresztendős múltját, fajtestvéreit, gazdasági és etnográfiai elhelyezkedését, történelmi hagyományait, népi szeretetét és — mondjuk ki — a nyugati szellem védelmezésében a keleti vadsággal szemben eltöltött ezer esztendejét — cáfolja meg és nyugodjiék bele abba, hogy m Örök kárhozat jutott osztályrészéül! Ezt a folyanmatot, ezt a gondolkozást józan nemzet becsületérzésétől követelni nem lehet. (Ügy van! Ügü van!) Addig tehát, amíg a nemzetek be nem látják, hogy egy ezeresztenidlőis nemzetet nem lehet arra ítélni, hogy örök kárhozatot szenvedjen, amíg a nemzetek bet nem látják azt, hogy itt van egy mérhetetlen történelmi igazságtalanság, melynek jóvátételi érői gondoskodni kell, ne is várják ezek a külföldi nemzetek, hogy Magyarországon a lelkek bele fognak nyugodni éhbe a helyzetbe s hogy itt a világbéke veszélyeztetése árán is iái nyugalom, a csend és a béke iránti valódi hajlandóság honoljon. Magyarország akarja a világbékét, Magyarország akarjál a világbéke ügyét szolgálni, mert hiszen a nyugati szellem a békét kívánja és nem a háborúskodást; de ezt csak azon az áron akarja, ha az igazságtalan békék rendszere helyett az igazságos megértés szelleme fog úrrá, lenni Európa politikájában. (Ügy van! Ügy van!) Azt se várja a külföld, hogy Magyarországon olyiam kormány alakulhat, amely nem ta reviziós gondolat átéirzáséniek hatása alatt áll. Ne várja ezt a külföld, mert ilyen kormány egy percig sem tudná magát tartani Magyarországon. Ez ellene szólna annak a közérzületnek, aimlely minden magyar ember lelkébe örök időkre beidegzőidiött, örök időkre be van oltva. T. Ház! Amikor erről a kérdésről beszélünk, akkor a hála és elismerés hangján kell szólanom, elsősorban az olasz nemzetről, amely felelős helyről is elsőül nemcsak belátta a magyar nemzet igazságait, hanem minden adandó alkalmat felhasznál arra, hogy a magyar érdekek szolgálatában, a magyar érdekek ügyében nemzetközi helyeken a maga hangját hallassa. Az elismerés és a hála érzelmével kell az angol nemzetről is megemlékeznem, amely szintén a magyar nemzet érdekeinek szellemében folytatja a maga politikáját és bár nem azonos módon, mint Olaszország, de mégis gyakori segítséget nyújt a magyar nemzet érdekeinek. És az is örömmel tölt el, hogy a francia nemzetnél sem tapasztalom többé azt az elzárkózást, amely a békekötések utáni idő első pillanataiban jelentkezett, hanem ott is látom már azt a folyamatot, amely a megértés útját kívánja egyengetni. Elismeréssel és hálával kell adóznom azoknak a külföldi közéleti férfiaknak, akik a magyar nemzetnek revízióra törekvő ügyét szolgálják önzetlenül, áldozatkészséggel és tisztán csak nemes, pártatlan gondolkozásukból kifolyólag. T. Ház! De meg kell emlékeznem arról is, hogy milyen kevéssé van a magyar nemzet erőiben organizálva a revizió kérdése. Bár tagadhatatlan, hogy itt a szellemi erők egész légiója áll rendelkezésre, még mindig nem látom azt a megszervezett nemzeti akaratot, amely átütő lelki erejével leginkább volna képes arra, hogy a külföld előtt feltárja azt a mérhetetlen igazságtalanságot, amely velünk szemben elkövettetett, amely az igazságos megértés útján, ezen igazságtalanságok jóvátételére vezetne. A magyar sajtó teljesítette azt a feladatát, amelyet a hazafias kötelességérzet eléje tárt, teljesítette ezt s nagy áldozatok és óriási önfeláldozás árán folytatja a revizió szellemi harcát. Mindannyiunknak el kell ismerni, hogy a sajtó a magyar nemzet irányában mérhetetlen nagy szolgálatokat tesz akkor, amikor a külföldet a maga szervei útján a magyar revízió kérdéséről állandóan informálja, Van egy társadalmi egyesületünk is, a Magyar Revíziós Liga, amely a revizió kérdését a legbehatóbb szellemi erők támogatásával, állandóan napirenden tartja. Mikor ezt elismerem, meg kell rónom a magyar társadalom tehetős tényezőit, hogy nem adnak ennek a társadalmi egyesületnek rendelkezésére megfelelő anyagi erőt, holott tudom, hogy a magyar munkásság százezrei, a maguk munkabéréből nehezen megtakarított filléreiket áldozzák a magyar revizió kérdésének szent és a lelkekben élő ügyéért. T. Ház! Mindezzel azt akartam dokumentálni, hogy csak merő ráfogás lehet az, ha akár erre a pártra, amelyhez tartozom, akár erre a kormányra, amely párttöbbségének alkotmányos erejéből fakadt, azt a vádat hallom, mintha a revizió ügyét nem akarná mélységesen szolgálni. Mert nem tudok elképzelni ebben az országban sem olyan kormányt, sem olyan pártot, ellenzéki pártokat sem, de egyetlen egy olyan magyar embert sem, bármilyen világnézete vagy felfogása legyen is, aki a revizió kérdésében más álláspontot vallana. mint azt, hogy az igazságtalan békediktátumot egy igazságos, egy megegyezéses kontradiktórium alapján szerkesztett békének kell felváltania. (Élénk helyeslés.) T. Ház! Amikor ilyen bomlasztó

1 nemzetközi előzmények után a gazdasági válság aknája felrobbant, a magyar kormány elé a legnehezebb feladat tornyosult, A magyar kormánynak arról kellett gondoskodnia, hogy a felrobbant aknának szükségszerűen bekövetkezett légnyomása minél szelídebb formában érintse ezt az országot és minél kevesebb hűdést okozzon az ország gazdasági életében. A magyar kormány elébe vágott az eseményeknek s bár nem tudta a légnyomást megakadályozni, nem tudta megakadályozni azt, hogy a légnyomás nagyobb veszedelmet ne okozzon, mint amilyen veszedelmet egy légnyomásnak szükségszerűen okoznia kell, mégis megtett minden tőletelhetőt. Beismerem, lehetnek olyanok, akik azt hiszik, hogy az aknarobbanás folytán szükségszerűen bekövetkezett légnyomást el lehetett volna kerülni. Én azonban, aki már a világháborúban is láttam azt, hogy a robbanás után feltétlenül légnyomás következik, tudom nagyon jól, hogy ez nem lehet komoly kifogás, mert robbanás után a légnyomásnak feltétlenül be kellett következnie. Azt, hogy a magyar kormány helyes intézkedéseket tett, bizonyítani sem kell, mert bizonyítják ezt a külföldi államoknak ebben a szellemben kiadott rendelkezései, amelyek ugyanolyan nyomon haladtak, mint amilyen intézkedéseket a magyar kormány foganatosított. Kétségtelen, hogy ezek az intézkedések nem voltak népszerűek, nem voltak kedvünkre valók, nem a vágyainkból fakadtak, hanem abból a szükségszerű kényszerből, amely parancsol a felelős kormányzatnak