Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

88 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. Bethlen-kormány követett, tetterőnkre a világ­válságon túl ezt a szerencsétlen országot. Tönkretette anélkül, hogy gondolt volna a kö­vetkezményekkel és az a bejelentés, amellyel Bethlen innen távozott, hasonlatos volt Tisza Tstván kijelentéséhez, hogy elveszítettük a há­borút. Igen, elvesztette a háborút, mert nem törődött, sokkal nagyobb és sokkal áttekintőbb államférfiú volt. semhogy a gazdasági kérdé­sekkel törődött volna, vagy akart volna tö­rődni. Egyszerűen vadászterületnek nézte az országot, ahol politikát, magas politikát lehet csinálni és olyan közönséges dologgal, mint a gazdaság, nem kell törődni. Annakidején egyik előző beszédemben azt mondottam, hogy a nor­málbüdzsé felemelése körül ha nem is ragasz­kodunk szigorúan a normál büdzséhez, 1.4000 millió pengőt lehetett volna megtakarítani. Délelőtt Friedrich képviselőtársam kimutatta, hogy 2.600 millió pengő az az összeg, amelyet a viszonyoknak megfelelően, ha nem álmodo­zunk, ha nem Lillafüredezünk, ha nem c s ina­lunk költeményeket, hanem a rideg valóság­hoz^ alkalmazkodunk, meg tudtunk volna ta­karítani és akkor igazán nem volnának gazda­sági bajaink^ akkor nem kellene a tisztviselők megnyomorításán kívül megbénítani és meg­nyomorítani az egész ipart, kereskedelmet és nem utolsó sorban a földmívelőket, (Mozgás a jobboldalon!) a kisgazdákat és középbirto­kosokat is. Mert ma a katasztrófa elterjedt odáig, hogy^ azok a rétegek is, amelyek a ka­pitalizmus és a modern államnak az erőskezű államnak legbuzgóbb támaszai voltak, egyre nagyobb tömegekben inognak. A r túloldalnak figyelmébe ajánlom, nem használ semimit, ha itt tagadják, ami kívül az onszágban történik. Meg vagyok róla győaődve, hogy szintén kapnak jelentéseket olyan ese­tekről, ahol néma szocialista izgatás, hanem a gazdasági válság fordította' meg az emberek gondolkozási módját, ahol a gazdasági válság kiforgatta alóluk a megélhetés pilléreit és ter­mészetszerűen elégedetlenek a viszonyokkal. Nem kell sokat izgatni, maguk a viszonyok, maguk a gazdasági erők azok, amelyek iz­gatóan hatnak. En például meg vagyok róla győződve, hogy a köztisztviselőkhöz nem hatolt el sem­miféle szocialista izgatás, hogy legnagyobbré­szük mindaddig, amíg a megélhetése félig-med­dig biztosítva volt, ennek az államrendnek hű­séges támasztéka^ volt. Nos, beszéljenek velük. Kérdezzék meg őket, nem kell elmenni hozzá­juk, villamoson, vasúton mindenütt halljuk, hogy az elkeseredés legsúlyosabb szavaival ille­tik a kormányzatot és minden szocialista izga­tás nélkül ennek a rendszernek ellenségeivé válnak. Nem is csodálatos. Emlékezzünk visz­sza csak egy dologra. Jellemzésül hozom fel, mert nem .akarok belemenni az építkezésekbe, a terméketlen kiadásokb cl, cl korrupciónak és pa­namáknak azokba a méreteibe, amelyek ama kormányzat alatt történtek, csak azt az elégiát akarom felhozni, hogy annakidején a lapokban olvastuk, megható történet volt, hogy gróf Bethlen István Lillafüred környékén vadászott és megtetszett neki a vidék szépsége. Akkor ír­ták a lapok, hogy a kormányzat elhatározta, hogy ezen gyönyörű vidéken a középosztály részére emelnek majd egy olyan szállót, amely az igénveket kielégíti. így született meg Lilla­füred. Nem volna elég öt, hét, vagy tizenöt millió pengő arra, hogy érte bérbe tudják adni, úgyhogy a magyar államtól ráfizetést követel­nek azért, hogy bérbevegyék. Ez a lillafüredi álom volt ,a kormányzati politika, alapja, ame­lyet minden vonalon végigvezettek. Ilyen kol­dusországban annyi százmilliót igazán nem lett volna szabad könnyelműen kiadni. tires órái­ban, ha van önkritikája, és ha tud még ezen a területen lelkiismeretével beszélni, sajátmagá­nak is el kell ismernie, hogy rossziul sáfárko­dott. Akár jóhiszeműen, akár nem, de rosszul sáfárkodott, tönkretette ezt az országot úgy, alig tudunk kimenekülni a pusztulásból. Izgatás és erős kéz! Ez a probléma az, ame­lyet elénk vetettek. A kormányzat nem győzi hangoztatni, hogy erős kézzel ura a helyzetnek, hogy megbízható .a fegyveres erő. En ezt el­hiszem. De azt kérdezem: meddig? Azt kérde­zem: nem sokkal jobb politika-e az, amikor fe­leslegessé válik a fegyveres erő (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) és a kormány tettei keltenek megnyugvást és a kormány cse­lekedetei teszik lehetetlenné az izgatást! Iz­gatni csak ott lehet, ahol elégedetlenség van; izgatni csak ott lehet, ahol nyomorúság van. Es ha ezt vesszük .alapul, .akkor Magyarország igazán hálá's talaja minden izgatásnak, de az alapot erre a kormányzat nynijtja v Nézzék meg ennek a. politikának minden oldalát. A háborúelőtti időben, amikor a szoci­alista tüntetések már az általános, egyenlő és titkos választójogot követelték, a kormányzat még igazán elmondhatta- hogy nagy rétegek vannak mellette és hogy sokan vannak, akik elhiszik a sötétbe való ugrásnak legendáját, na­gyon sokan vannak, akik támogatják. A kis­iparosok, akik nem törődtek a politikával, a kiskereskedők, akik elég jól megéltek a maguk portáján, az egész értelmiség, nagyon csekély kivétellel: a béke idejében mind könnyen hozzá­férhető volt azoknak a jelszavaknak számára, .amelyek már akkor is hamisak voltak és nem fedték a valóságot. Meggyőződésem az, hogy ha már a béke idejében bevezették volna az általános egyenlő és titkos választójogot, ha a magyar parla­mentben már a béke idejében is mérkőzhettek volna a különböző politikai pártok, ha a béke idejében a magyarországi szociáldemokrata párt képviselői bent ültek volna a parlament­ben, akkor az az összeomlás, amely a háború után következett be, nem azok között a for­mák között történt volna, mint ahogy az leját­szódott. Meg vagyok róla győződve, hogy ak­kor úgy állana a helyzet nálunk is, mint a nyugati államokban, Ausztriában és Németor­szágban, ahol erős polgárság van, politikai ön­tudattal, — ez minálunk még ma sincs — ahol az élet iskolájában a munkások is megtanultak a politikával foglalkozni és tagjai voltak a parlamentnek. Ezek az országok mentesek ma­radtak a bolsevista inváziótól és Ausztriában, éppen ennek demokratikus intézményei révén, a bolsevizmus még ma is úgyszólván csekély, törpe kisebbség — bár nyíltan agitálhatnak — és nincs jelentősége a munkásmozgalom szem­pontjából. Minálunk szemünkre vetik gyakran, hogy a forradalmakban mi volt a szerepünk. A for­radalmakban a kormányzatnak volt helytelen szerepe. Minekünk nem volt módunk, hogv a békeidőben bejuthassunk a parlamentbe. Erős párt voltunk akkor is és a magyar parlament, éppen mert osztályparlament volt, a forrada­lom első viharára szétszaladt és nyoma sem maradt neki. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbal­oldalon.) Ezek a viszonyok voltak azok, ame­lyek ezt az országa a megpróbáltatások útján sokkal nehezebb helyzetbe sodorták, mint más államokat. Most nézzük meg a társadalom

Next

/
Thumbnails
Contents