Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. 89 támaszait, azokat az osztályokat, amelyek mindenhol a társadalomnak úgynevezett legbuzgóbb támaszai. A kisiparos, a kiskereskedő éhen vész, ugyanolyan a helyzete, mint a munkásnak és minden kormányintézkedés egyre több embert sodor abba az irányba, hogy munkanélküli munkás legyen. A kisiparos honnét kapjon munkát, ha a tisztviselőnek nincs fizetése? A kiskereskedőtől ki vásároljon, amikor Budapesten is immár 70-^80.000 munkanélküli van és az üres gyárak száma egyre nagyobb lesz? A külső Váci úton romhalmaz minden gyár és minél jobban emeljük az adóterheket, minél jobban szaporítjuk meg az adósrófot, annál több lesz a munkanélküli munkás, annál kisebb lesz a fogyasztás, annál nagyobb lesz a gazdasági válság. De van egy másik oldala is a dolognak: az úgynevezett értelmiségi osztályok helyzete a mai társadalomban, a reménytelenségnek az a mértéke, amely ezeket az osztályokat elfogja. Itt van az ifjúság, — ezzel a kérdéssel sokat foglalkoztak — amelynek jövendője teljesen reménytelen. Ezrei és ezrei az embereknek nem tudnak 80 pengős állásban elhelyezkedni. A tehetségversenyt meg sem tartják már, mert nem akad vállalkozó, aki elvállalja ennek az összesen 30—40 embernek elhelvezését. Mit akarnak ettől az ifjúságtól? Kell ezeket izgatni? Húsz esztendőt végigtanulnak sokszor a legnagyobb nyomorúságban, kínlódással, lealázó módon, koplalással, és húszesztendei tanulás után itt állanak s még csak reményük sincs arra, hogy el fognak tudni helyezkedni. Kell ezeket különös módon izgatni? Nem követelhetik meg, hogy ha van egy társadalom, akkor ez adjon is nekik lehetőséget az élethez? Es velük együtt mindenkinek iogos követelése, hogy a megélhetés jogát megadják neki? Üres frázisok voltak azok, amelyekkel a kormány kijelentette, hogy Magyarországon nem lesz^ éhező. Vannak éhezők és egyre szaporodik számuk. Vannak éhezők, és az, hogy hányan esnek össze az utcákon, még nem mutatja az éhezők teljes számát; az, hogy hányat szednek fel a mentők, még nem bizonyít semmit. Tömegesen halnak éhen az emberek, ez nzonban nem rögtön nyilvánul meg. hanem a statisztika számaiban. Ha emelkedik a halálozásig arányszám és csökken a születési arányszám, ez mutatja azt a szörnyű debacle-t, amelyben Magyarország van, amelybe a kormányzat Magyarországot juttatta. Igenis, a statisztikai adatok ezt bizonyítják. Az a politika, amely a költségvetésben is^ a legnagyobb megtakarításokat a közegészségügy és a szociálpolitika rovására tudta elérni, amely a csendőrséget, a rendőrséget és a honvédelmet fétisként kezeli a költségvetésben, amelyeknek tételeihez nem szabad hozzányúlni, amelv politika nyugodt lélekkel megtakarít^ 12 millió pengőt a közegészségügy és a szociálpolitika területén: ez nem politika, sem nem ^embervédelmi politika, hanem közönséges rablógazdálkodás. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) En azt mondom, hogy a kormányzat ne bízzék abban, hogy erős kézzel lehet kormányozni, mert minden erős kéznél sokkal többet ér az az intézkedés, amely a lakosságot megnyugtatja, amely a gazdasági helyzetet javítja, amelv a viszonyokat jobbá teszi. Meg fogom mondani, hogy igenis van kibontakozás. Önök ^programmot akartakBár nekem is az a meggyőződésem, hogy nem az ellenzék feladata a kormánynak proKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI, grammot adni, mert a kormánynak kell hivatalból az okosabbnak lennie, azonkívül neki van a kezében a hatalom, hogy cselekedjék, az ellenzéknek csak az a feladata, hogy bíráljon, — de azt a programmot, amelyet én fogok ajánlani, azt Önök nem fogják elfogadni, pedig véleményem szerint az egyedüli lehetőség arra, hogy Magyarországon kijussunk ebből az öldöklő ember- és országpusztító válságból. Hogy az erős kéz politika járói beszéljek, szerintem pont fordítva kell a kormánynak cselekednie. Szakítania kell a múlttal és otthagyni azt a politikát, amellyel Bethlen konszolidált. Gúnyként hangzik az, hogy a »konszolidált Magyarország«. Pedig azt hirdették a tíz esztendő után, azt hirdették, hogy Bethlen Európia legrégibb miniszterelnöke, aki az országot konszolidálta; Köszönöm az ilyen konszolidációt. Annyira agyonkonszolidált bennünket, hogy majd csak nagyon nagy kormányzati bölcsességgel lehet kievickélni ebből a konszolidációból. S még most is, mindezek után volt bátorságai a pénzügyi bizottság ülésén azt mondani, hölgy figyelmébe ajánlja a belügyi kormánynak az izgatókat a vidéken. Nos, ha valakinek van erkölcsi joga airm, hogy izgatókról beszéljen, akkor mindenkinek van, csak gróf Bethlen Istvánnak nem. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Gróf Bethlen Istvánnak félre kell vonulnia

1 és egész életén át' nem lesz elég ideje arra, hogy megbánja azokat a bűnöket, amelyeket ezen az országon elkövetett. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az erős kéz és az izgatás! Ö izgatott, ő a legnagyobb izgatója az új abb kori magyar történelemnek. Ő a legnagyobb izgató, mert egész osztályokat vitt az ^ elégedetlenség és izgalom karjaiba, egész osztályokat mo:zigosított_ a társadalom ellen, amelyet az ő politikája tett tönkre. Ennek az embernek nincs joga besziélni arról, hogy az izgatókat megfékezzék, mert ő volt az, aki ezeket az állapotokat létesítette. De beszéljünk arról, hogy mi az erős kéz az izgatókkal szemben. En azt mondom, az izgatással szemben szuronyokkal nem lehet eredményeket elérni. Az izgatással szemben egyetlen fegyver az, hogy tessék meggyőzni azokat, akik izgatódnak arról, hogy nincs igazuk és tessék nekik elmesélni, hogy minden jól van úgy, ahogy van; tessék a szellemi harc eszközeivel meggyőzni azokat arról, hogy nem a szocialistáknak, nem Gaal Gastonéknak és nem másoknak van igazuk, hanem az egységes pártnak, hogy másképpen nem lehetett, hogy itt volt Trianon, a háború és egyébb — lehet ezen a téren elég sok érvet előhozni — tessék tehát_ őket meggyőzni. De az izgalmat nem csillapítja le az, ha erőszakos eszközöket törvényellenesen alkalmazzák. Az izgalmat nem csilpítja le az, ha maigia az állam, amely törvényeket hozott, nem tartja be azokat a törvényeket, amelyeket s ad át maga alkotott. Az izgalmat nem csillapítja le az, ha látják az emberek, hogy a szolgabírák és^ a csendőrök, a szolgálati szabályzattal ellentétben, olyan eszközöket alkakniaznaik, amelyek minden kulturáltamban tiltva vannak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A belügyminiszter úr kijelentette itt a parlamentben, hogv meg fogja torolni a csendőrök visszaéléseit. Ennek immár öt napja. Egész tömegei érkeznek újból azoknak a leveleknek, amelyek bizonyítják, hogy egyre sűrűbben alkalmazzák (Farkas István: Sajnos!) a törvénytelenség és a brutalitás eszközeit. Nincs senki12