Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. segítettünk. A kormány minden lehetőt megtett arra, hogy minél mélyebbé tegye a gazdasági válságot, hogy a bajok sokasodjanak és egyetlen -lépést sem tett arra, hogy szociálisan, gyökeres reformokkal megoldja ezt a súlyos válságot. Be fogom bizonyítani, hogy mindaz, amit a "kormány eddig cselekedett, mindlen koncepciót nélkülöz. Be fogom bizonyítani, hogy egyetlen olyan lépést sem tettek, amely alkalmas lehetett volna arra, hogy kikerüljünk a gazdasági válságból. Be fogom bizonyítani, hogy minden újabb intézkedéssel is visszájára fordítják a dolgokat, mélyebbé teszik a gazdasági válságot és ezen az úton haladva nem találják meg a kivezető utat. Ezen az úton egyre lejjebb fogunk csúszni a lejtőn, mert mindazok a papíros-számítások, amelyeket itt eszközölnek, mindaz az elgondolás, amely gazdasági politikájuknak az alapja, homokra van építve, mely kicsúszik alóluk. Az nem gazdasági politika, hogy azt mondják, ennyire van sz-ükisógünk, ennyit kell behoznunk; az nem gazdasági politika, amikor azt mondják, a költségvetés 950 millió, le kell faragni 800 millióra s akkor előveszik a költségvetést, leszállítanak, felemelnek, amíg ilymódon bizonyos egyensúlyi tudnak biztosítani. Minden újabb elhatározásnál kettősen kell számolni, t. i. azzal is, hogy azok az intézkedések a gyakorlati életben hogyan fognak érvényesülni. Ha én például a> mondom... (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) nem, én várok addig, amíg kitársalogták magukat. (Propper Sándor: Halljuk! Halljuk! Kaszinózni otthon tessék ^ Elnök: Csendet kérek! Weltner Jakab: Minden intézkedésnek két oldala van. Ha azt mondom, leszállítjuk a tisztviselők fizetését, ez nem jelenti azt, hogy a? államkincstár, a budget ennyit megtakarít. Ha azt mondom, nyerek 15—20 vagy bizonyos szá,mú milliót azáltal, hogy leszállítom a fizetéseket, ne gondolják, hogy ez tiszta nyereség, hogy ennyivel tényleg csökkent az állam terhe. Nem, ez mind visszájára fordul. Az a tisztviselő egyúttal fogyasztó is. Abban a pillanatban, amikor csökken a jövedelme, kevesebb a forgalmiadó, kevesebb minden fogyasztási adó, mert meg kell húzni a nadrágszijat és kevesebbet lehet költeni, mint addig. Ugyanígy az egész vonalon minden adó egyúttal kettős arcot mutat. Az adóval meg lehet szorítani _ az életigényeket, de az a*, lam éppen az életigényeket adóztatja meg s amikor papiroson ilyen számításokat csinál, akkor egyszerre szörnyű keserves lesz az ébredés a bevételeknél is és keserves lesz az ébredés, amikor a statisztikai adatok meg fogják mutatni ezeknek a rendelkezéseknek egészségügyi és szociálpolitikai vonatkozásait. Egyszóval nem lehet papirosszámítással egy országot gazdaságilag regenerálni. Koncepció kell hozzá, merész és gyökeres átalakulás. Olyan gyökeres átalakulás, amilyet ez, # a parlament nem is csinálhat, mert rabja a nyilt választójognak, (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) rabja annak a kormányzatnak, amely összehozta ezt a parlamentet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Elismerem» hogy a mai adottságok és a mai viszonyok Bethlen átkos örökségét képezik, elismerem azt, hogy ez a kormányzat nem felelős azokért az állapotokért, amelyeket Bethlen létesített, (Farkas István: De a párt igen!) de felelős ez a kormány azért, hogy amikor Bethlen ezt az agyonkonszolidált országot itthagyta, ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. S7 volt bátorsága kijelenteni, hogy erős kézzel kormányozzatok tovább és volt bátorsága kijelenteni idegen, külföldi újságírók előtt azt is, hogy a kormányzat az ő szellemében folytatja tovább működését. Nos, ha Bethlen szellemében akarják folytatni a dolgokat, ha az erős kéz politikáját akarják folytatnia amelyet itt mindig fitogtatott és amellyel kormányzott, akkor halálos bizonyossággal elpusztul az ország, annak ellenére, hogy a honvédelmi tárcánál nincs megtakarítás, annak ellenére, hogy a biztonsági szerveknél szintén nincs meg • takarítás. (Felkiáltások jobbfelől: Ez fáj! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Bizony fáj! — Huszár Dezső: Ez helyes! — Farkas István: Helyes? A csendőrszurony ! Majd az is összeomlik! — Malasits Géza: Egész tudományuk a csendőr!) Elnök: Csendet kérek, Malasits képviselő úr. Weltner Jakab: Igen, tudom, hogy önök helyesnek gondolják, arról is meg vagyok győződve, hogy őszintén gondolják, tudom, hogy vannak bizonyos ábrándjaik, amelyek miatt .azt gondolják, hogy fegyveres erőnket fokozni kell. En azonban azt mondom: ezek ábrándok. Ma fegyveres erővel Nagymagyarurszágot nem lehet visszaszerezni. (Farkas István: De nem ám!) Aki azt gondolja, hogy fegyveres erővel ezen a területen tud valamit csinálni, az szerencsétlen álmodozó. (Farkas István: Szerencsétlen ihülye! Nem álmodozó! —- Zaj.) Igenis lehetségese esetleg eredményeket elérni nemzetközi szerződésekkel, lehetséges a békeszerződések revíziójával, lehetséges más úton, de annak ideje elmúlt, hogy fegyveres erővel lehetne ilyet elérni. Nos teháti, mindenütt lefaragták a budget-t, csak ez a két tétel maradt meg. Miért? Megvan az oka. Az erős kéz kell az ellen a szenvedő nyomorgó lakosság ellen, amely ma már nem bírja tovább a terheket. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon- — Huszár Dezső: Az izgatók ellen kell! — Zaj. — Malasits Géza: A 70 filléres napszám áldozataival szemben kell!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Weltner Jakab: Rögtön beszélek erről is, mert beszédem tengelye az, hogy történik-e izgatás ebben az országban, igen, vagy nem? (Huszár Dezső: Ö igen! — Malasits Géza: Szívesen menne még egyszer kormánybiztosnak! — Tomcsányi Vilmos Pál: Ne zavarják!) Megvagyok róla győződve, hogy igenis történik izgatás, de nem a mi részünkről. Meg vagyok róla győződve, hogy az adott politika, a kormánypolitika a legnagyobb i zgatás az ország népével szemben és az ország népe ellen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. Gr. Ráday Gedeon távozik a teremből. — Malasits Géza: Mi az,, nem tudja hallgatni? — Huszár Dezső: Nehéz ezt jó ízléssel hallgatni! — Propper Sándor: Isten vele,. Gedeon ! — Kabók Lajos: Majd Bejön újra szavazni! — Elnök csenget.) Be fogom bizonyítani, hogy az a politika, amelyet a Bethlen-kormány . . . Ott kell kezdenem, mert onnan indulnak ki a bajok, meg vagyok győződve arról, hogy ez a kormányzat úgyszólván szenvedő áldozata azoknak a bajoknak, de nem felelős értük, az egységespárt ellenben, amely tűzön-vizen követte a kormányzatot, szenvedő áldozat, de felelős, mert mióta az új kormány átvette^ a kormányzatot, azóta nem akar gyökeres változást, nem vonja le a következtetéseket, hanem tényleg azon az ösvényen jár tovább, amely elvezetett bennünket a meredély széléhez. Be fogom bizonyítani, hogy ez a politika, amelyet- a