Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. mány intencióival szemben<Oe azt is mondják az urak, hogy miért nem megy bele az ellenzék ebbe a 33-as bizottságba, miért nem vesz ott részt az agrárérdekek védelmében, amikor a 33-as bizottságban olyan borzasztó meleg és baráti hangulat van, amikor olyan kulánsan tárgyalnak, amikor nem ellenfelek állanak egymással szemben, hanem olyan emberek, akik össze akarnak fogni a nemzet érdekében. Én nem voltam a 33-as bizottság tagja és az ottani kabinettitkokat csak úgy az újságból tudtam valahogyan kifürkészni, mégis azt látom, hogy a 33-as bizottságból kivált Rassay Károly vezetésével az ellenzéki képviselők csoportja, kivált az a Rassay Károly, akiről minden ember kénytelen elismerni, hogy ennek a krízisnek bekövetkezése óta ritka önmérsékletet és guvernementális felfogással gyakorolja a maga ellenzéki kritikáját- Láttuk, hogy ebből a 33-as bizottságból kivált a mezőgazdaság legnagyobb szervének, az OMGE-nek elnöke, mert nem tudta abban a barátságos hangulatban a mezőgazdaság érdekeit képviselni. És azt láttuk, hogy még az óriási türelemmel rendelkező, igazán lényénél fogva guvernementális keresztény pártot is egyszer már rábírta a 33-as bizottsággal való bánásmód arra, hogy elhagyja a 33-as bizottságot. (Zaj.) Nem lehet tehát arra hivatkozni, hogy olyan rendkívüli nagy kulantériával, olyan hihetetlenül barátságos hangulatban lehetne ott a kisebbséghez tartozó képviselőknek érdekeiket, illetőleg meggyőződésüket képviselni. (Ügy van! Ügy van! a báloldalon.) De továbbmegyek. Ahhoz, hogy ezt az új rendkívüli felhatalmazást megadjuk, nemcsak a kormány tetteit és mulasztásait kell vizsgálnunk, hanem vizsgálnunk kell azt a kormányzati szellemet is, amely az utolsó nyolc hónap cselekedeteiben és a pénzügyminiszter úr expozéjában megnyilvánult. A magunk részéről teljes mértékben elismerjük Gróf Károlyi Gyula miniszterelnök úr törekvésének ethikai értékét, aki a mai közállapotokat a mai nagyon súlyos helyzetből legalább is a tegnap tisztességének fokára akarja visszaállítani. Minthogy azonban a keresztény agrárcsoport a maga többségében egy új generáció felfogásának hirdetője és képviselője, minket nem elégíthet ki egy olyan törekvés, amely a rossz mából egy viszonylag értékesebb és jobb tegnapba akar visszamenni, hanem csak egy olyan törekvés, amely a múlt tapasztalatai és történelmünk nemes tradíciói alapján ebből a rossz mából egy fejlődésképes, reformokkal aláépített, becsületes munka alapján álló holnapba vezeti be az országot. (Helyeslés a baloldalon.) Ugyanígy elválaszt minket egy alapvető felfogásban való különbség Korányi pénzügyminiszter úrtól. (Halljuk! Halljuk!) Az ő egész pénzügyi expozéjának alapgondolata az volt, hogy egy múló gazdasági krízisből a régi eszközök alkalmazása által a régi gazdasági rend keretei közé kell visszatérni. Ezzel szemben a mi meggyőződésünk az, .hogy országunk és vele együtt egész Európa, sőt az egész világ hosszantartó gazdasági krízisben van, amelyből csak akkor kerülhet ki, ha új eszközöket alkalmaz, ha reformokat léptet életbe és ha ezen reformok által készíti elő a krízis végét. Na; gyón sajnálom, de ha az igen tiszteletreméltó pénzügyminiszter urat s azokat a nagy tapasztalattal rendelkező tiszteletreméltó pénzügyi bábákat nézem, akik körülötte állanak, akkor úgy érzem, hogy ezek az urak esodavárók, ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. 77 I azt várják, hogy magától változzék meg a világ, hogy magától jöjjön vissza a konjunktúra, hogy magától lendüljön fel a közgazdasági élet és imádkoznak az Úristenhez, hogy valahogyan küldje nekik vissza azt a régi jó világot. Hát ha mi ehhez az imájukhoz csatlakozni is kívánunk, mi nem csak várni akarjuk a sült galambot, hanem becsületes munka által akarjuk előkészíteni nem a jó, de a jobb holnapot. Hogy illusztráljam a pénzügyminiszter úr általános nézetei és a mi nézeteink közt levő pregnáns különbségeket, csak arra akarok rámutatni, hogy az ő pénzügyminiszteri expozéja az ingótőke dicséretétől volt hangos. Kiemelte,— és talán bizonyos joggal emelte ki — hogy a Széchenyi Istvánt követő időben az ingótőke Magyarországon nagy, eredményes nemzeti munkát végezett s hozzájárult ahhoz, hogy . a primitív állapotokból magas fejlődési fokra emelkedhetett a nemzet. De ezzel szemben rá akarok mutatni arra, hogy ez az ingótőke nem járt el altruisztikusan, mert nagyon jól megtalálta azokban az időkben is a maga számítását. A külföldi ingótőkének Magyarországon való elhelyezése rendkívül jó üzlet volt a külföldi ingótoké részére is és ennek nyomait ma is látjuk, ha végigjárunk itt a fővárosban: minden nagyobb palotára ráírva látjuk egy bank nevét. Azt látjuk, hogy az ingótőke itt Magyarországon olyan gazdasági vízfejet hozott létre, amelyet éppen olyan kevéssé bír el ennek az országnak a gazdasága, mint ahogyan nem bírja el az adminisztrációs vízfejet, amelyet a csonka ország örökölt, de amelyet a Bethlen-kormány kifejlesztett és megnagyobbított. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Dinnyés Lajos: Hol van az egységespárt? — Csizmadia András: Itt vagyunk! — Dinnyés Lajos: Nagyon kevés!— Br. Kray István: Vannak négyen, kiadósan! — Klein Antal: Ez lesz a jövő képe! — Vázsony János: A jövő választás képe! — Zaj) Mi nem a kisbankok, a kis vidéki pénzintézetek számát és jelentőségét kifogásoljuk, hanem kifogásoljuk ía nagy vezető bankok, pénzintézetek számát és jelentőségét az ország életében. Azt mondotta az igen t. pénzügyminiszter úr, ihogy 7 milliárd aranykorona értékű nemzeti vagyon tűnt el. Ennek a vagyonnak jelentékeny része a bankok kezén sikkadt el. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) A bankokból eltűnt a bankbetét, a takarékletét, a záloglevék. a biztosítási kötvény, a hadikölcsön, a részvény is, de tízek a nagybankok egyetlenegy pillanatig sem szűntek meg a vezető tisztviselők óriási illetményeit folyósítani a legnagyobb baj pillanatában sem, és tudtak olyan tantiém-politikát folytatni, amely a jóízlésnek a megcsúfolása, amikor a betevők betétjeinek egészen csekély valorizációját is hiába követeltük. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Azt mondotta az igen t. pénzügyminiszter úr, hogy a gazdasági életet örökérvényű törvények igazgatják. (Dinnyés Lajos: Ezek az ortodoxok!) En tanuja voltam Apponyi Albert gróf egyik legnagyobb szónoki sikerének, amikor Magyarország igazának védelmében Genfben azt mondotta: «Engedjék meg, hogy egy aggastyán mosolyogjon akkor, amikor nemzetközi szerződések örök érvényéről van szó; engedjék meg, hogy mosolyogjon egy aggastyán, aki látta III. Napoleon francia birodalmát és látta azt elpusztulni, s aki a német császárság diadalmas emelkedését és zuhanását saját személyével élte keresztül.» Ha ia gazdasági törvényekkel szemben egy