Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

78 Az országgyűlés képviselőházának 71. embernek élete rövid is ahhoz, hogy ezen törvények változását nyomon kövesse, mégis rá kell mutatnom arra, hogy a kamatszedési tilalomtól f

— amelyet az egyház a rabszolgagiazdál'kodás korától a céhbeli gazdálkodás koráig már nagyrészt keresztülvitt — a szabad tőkegazdálkodási rendjéig igenis olyan jelentékeny változások voltak a gazdasági életben is, hogy örök érvényű és változatlan gazdasági törvényekről beszélni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! half elől.) Nekem és elvbarátaimnak is az a meggyőző dósunk, hogy gazdasági téren is egy organikus és lassú, dfe fel nem tartóztatható változás idejében élünk. Ha az államoknak és a nagy gazdasági érdekképviseleteknek a vezetői 'belátással és megértessél fognak bírni ezen náluknál nagyobb erők működésével szemben, akkor ezen gazdálkodási rend lassú átalakulása a neonzetek egyetemes érdekében fog bekövetkezni; de ha rövidlátással, erőszakkal el akarnak zárkózni ezen változásoktól, akkor robbanások fognak bekövetkezni, olyan gyökeres átalakulás lesz, amely átalakulást a modern gondolatok lelkes hirdetői sem ismernek el kívánatosnak és helyesnek. (Ügy van! Úgy van! balfelől. — Ulain Ferenc: Ezt nem akarják megérteni!) Az igen t. pénzügyminiszter úr kikelt az antikapitalista beállítással szemben és azt mondotta, hogy a vagyon minden korlátozása, a jövedelem minden megnyirbálása antikapitalista, szocialista ízű cselekedet. (Szeder Ferenc: Jó, hogy nem kommunista!) En elvbarátaim nevében mondom, hogy nem kapitalisztikus az a felfogás, amely a visszaélésből eredő vagyonszerzés jogosultságát hirdeti (Ulain Ferenc: Eózsa Sándor felfogása!) és azt állítom, hogy nem szocialista az a felfogás, amely a gazdasági életben is a keresztény etika érvényesülését követeli. Vannak a pénzügyminiszter úr expozéjában olyan kérdések, ahol elég közel állunk hozzá. De ha közel is állunk, még akkor sem tudunk egyek lenni vele. Itt van mindenekelőtt az a helyes megállapítás, amely először hangzott el hivatalos miniszteri székből, hogy a külföldi kölcsönök után felszámított magas kamatokat a magyar nemzetgazdaság nem tudja kifizetni. De ezen megállapítás mellett nélkülöztük azt a kémén;

1- beszédet, amely kemény és határozott akaratkinyilvánítás minden jövendőbeli egyezkedési tárgyalásnak egyedül lehet alapja. Hibásnak tartjuk ezzel kapcsolatosan a pénzügyminiszter úr expozéjának azt a részét, amely bizonyos optimista beállítással ú^y akarja feltüntetni a magyar földet, mintha aránylag csekély adósság terhe nyomná- Hibásnak tartjuk a látszat-egyensúlyú költségvetés bemutatását, mert ezekre az expozéban közölt adatokra való hivatkozással fognak a külföldi hitelezők merevebb és elutasítóbb álláspontra helyezkedni. Friedrich István igen t képviselőtársam nézetével szemben — akinek fejtegetései nagy részéhez különben csatlakozni tudok — hibáztatom a pénzügyminiszter úr expozéjának azt a részét is, amely az új kölcsön lehetőségét mint egy távoli reményt felcsillantja előttünk. Nekem az az érzésem, hogy minden új kölcsön adásának előfeltétele a régi kötelezettségek teljes mértékben való vállalása volna, ezt pedig a magyar, nemzetgazdaság nem vállalhatja. Nekünk nem uj kölcsönre van szükségünk, nekünk a régi tartozások után kamatelengedésre és tőkeleírásra van 'zükségünk. De ha új kölcsönről beszélünk — Friedrich István is új kölcsönről be- l ülése 1982 április 21-én, csütörtökön. szelt — és ha erre alapozzuk a magunk számításait, akkor a régi kötelezettségek vállalásától elzárkóznunk nem lehet. Kétségtelen, hogy örülnünk kell annak, hogy a Nemzeti Bank elefántcsonttornyába is behatolt a külső élet egy kicsi sugara és hogy újból 1 százalékkal leszállították a kamatszázalékot, örülnünk kell, hogy egy másik nagyobb sugár beleesett a Hitelügyi Tanácsba, amely másfél százalékkal szállította le a bankok kamatját és csak fél százalékkal a betéti kamatlábat, s ezzel a bankok kamatmarge-át 1 százalékkal csökkentette le. Nem kétes azonban, hogy ez a esöppenkint jövő kamatleszállítás ilyen formában a magyar gazdasági életnek kielégítő segítséget nem tud nyújtani. Nem tagadhatom, hogy meggyőződésünk szerint a Nemzeti Bank kamatlábának 4 százalékra kell lecsökkennie, (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és a bank-kamatlábnak maximálisan 6 százalékban kell megállapítva lennie- (Zaj a baloldalon. — Jánossy Gábor: Az élet fogja kényszeríteni! — Dinnyés Lajos közbeszól.) Elnök: Dinnyés képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! (Kun Béla közbeszól) Kun Béla képviselő urat is kérem, méltóztassék csendben maradni! (Zaj. — Jánossy Gábor közbeszól.) Jánossy képviselő urat is kérem, maradjon csendben! Gr. Hunyady Ferenc: Igaza van igen t. képviselőtársamnak: az élet rá fogja kényszeríteni, de mire az élet kényszerítő parancsát észre fogják venni az elefántcsont-toronyban ülő urak, addigra sok tízezer embernek exisztenciája fog tönkremenni. Amikor mi az élet parancsát már észrevettük, ezt rá kell erőszakolnunk még a Nemzeti Bank vezető uraira is. Én nagy tisztelettel viseltetem Popovics Sándor rendkívüli tudása és puritán egyénisége iránt, (Kun Béla: Múmia-gondolkozás a múltból!) de rá kell mutatnom arra, hogy Németországban is volt egy nagyhatalmú bankelnök, aki azt gondolta, hogy szembe tud szállni a német kormány és a német nép erejével. Hjelmar Schacht rendkívüli tudású és képességű ember volt, az élet mégis elseperte őt helyéről és helyére egy másik bankelnök ült, aki még mindig tud gondoskodni, még mindig tud vigyázni a német nemzeti bank jogos érdekeire, de aki tekintettel van az egész német nemzetgazdaság életkörülményeire is. T. Ház! Néni óhajtok kitérni beszédem harmadik részére, mert ehhez a beszédidő meghosszabbítását kellene kérnem. Olyan kevesen vagyunk itt, hogy ha megengedik, ezt a nagyon fontos kérdést, a tervgazdaságnak és a szabad gazdasági versenynek egymáshoz való viszonyát, talán majd a költsévetési vita alkalmával fogom tárgyalni, mert talán inkább a költségvetéshez tartozik t az, hogy megvitassuk, hogy a kormány érzékkel bír-e a nagyvonalú gazdaságpolitika iránt és hogy látunk-e olyan intézkedéseket, olyan jeleket, hogy az élet kényszerítő parancsát előre eszkomptálja a kormány, vagy nem. Most tehát beszédem ezen harmadik részének ideiglenes kikapcsolásával a konklúzióra térek át s azt mondom: minden alkotmányjogi aggodalom, a kormány fogyatékos rendeletpoiitikája, t hiányos intézkedései, a pénzügyminiszter úrnak szerintem helytelen általános felfogása ellenére Károlyi Gyulát tartom a jelenlegi reálpolitikai adottságok között a legalkalmasabb kormány elnöknek s ezért ő neki személyesen talán megszavaztuk volna a felhatalmazási törvényjavaslatot névre szólóan és az