Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Âë országgyűlés képviselőházának 71. igaz, hogy részben az infláció hatása alatt — egy irtózatos lendülettel indult el. Űj vagyonok százával és ezrével esinálódtak. Ma pedig a régi, becsületes munkával szerzett vagyonok

4-'is sivár módon pusztulnak el, ösztövér módon tűnnek el a színről. 10 esztendővel ezelőtt, mélyen t. uraim, rettenetes elánnal elhatároztuk, hogy gyáripart teremtünk. Vámokat állítottunk fel, harci vámokkal indultunk neki a világnak és elkezdtük gründolni a gyárakat. Csak néhány esztendővel, 8 esztendővel ezelőtt, 240.000 munkása volt a gyáriparnak. Még néhány esztendővel ezelőtt maguk a vasipari emberek, munkások, elérték a 60—70 ezres létszámot, ma pedig, mélyen t. uraim, a kémények nem füstölnek, a gyárosok mérlegei paszszívak és a munkás munka nélkül tengeti életét, átkozván a napot, amelyen a világra jött. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Mélyen t. Uraim! Tíz esztendővel ezelőtt a nemzet egy hihetetlen helső lelki felindulással indult el egy új életnek. Emlékezzenek önök vissza arra, 'hogy szinte a reneszánsznak egy módja volt az, amely fűtötte a lelkeket. A kisparasztkirály megmozgatta a népet. Egy Nagyatádi Szabó István glóriában állott millió és millió paraszt előtt; egy Wolff Károly glóriában állt a magyar intelligencia előtt. Amikor 10 esztendővel ezelőtt kiléptek a zászlóra mutatva és kérve a tömegek bizalmát, millió és millió ember szurony nélkül és kartellpénz nélkül (Ügy van! Ügy van! balfelől.) megindult és futott a zászlók alá és millió és millió ember adott bizalmat tiszta, nemes, nagy bizalmat annak a kormányzatnak, amely 10 esztendővel ezelőtt itt az ország ügyeinek intézése végett öszszegyűlt. Es ma szuronyok hegyén állunk itt (Ügy van! balfelől) egy nemzet megbecsülésének rettenetesen passzív mérlegében. Itt állunk és szinte azt kell mondanom, restelkedünk, ha ki kell mennünk azok közé a becsületes emberek közé, akik nekünk 10 esztendővel ezelőtt lelkük hatalmas felvillanásával akkora adagban szállították a bizalmat és megbecsülést. Kettenetes bűn, rettenetes veszteség, talán nagyobb veszteség ez, mintha elvesztettük volna utolsó ruhánkat, elvesztettük volna vagyonunk minden részét. 10 esztendő alatt kiábrándítottunk egy egész nemzetet. Hol van a parasztkirály?! Hol van a középosztály, az intelligencia gróliás vezére?! Igen t. Képviselőház! Tíz esztendővel ezelőtt egy miniszterelnök belépett egy pártba, amelynek kisgazdapárt volt a neve és azt mondotta: Uraim, idejöttem önök közé, hogy önökre, mint sziklára építsem hatalmamat. S mi lett 10 év múlva sziklából? Szétrepedt. Semmi, semmi belőle, csak két szomorú csizmás, kirakatnak. Semmi más. (Felkiáltások balfelől: Ügy van! Kitúrták őket!) Amikor 1922-ben tehát 10 évvel ezelőtt a választások lezajlottak és megcsinálták a seregszemlét — ők ketten, a vezérek: Bethlen*István gróf és Nagyatádi Szabó István — akkor Nagyatádi Szabó István azt. mondotta: ebben a pártban pedig van nekem 46 emberem. Szegény jó néhai Szabó István, tedd fel a nagyítót és keresd: hányan ülnek közülük még itt, abban a pártban, amelyet te alapítottál, amely a te zászlóddal indult el a harcba. (Klein Antal: Hol vannak a gazdaérdekek védelmezői? Nincsenek! — Jánossy Gábor: Az egész párt! — Zaj a baloldalon.) Tíz esztendővel ezelőtt helyreállították a kivételes hatalomról szóló 1912. évi törvény alapján kibocsátott rendeletekkel bizonyos tekintetben felfüggesztett törvényhozási jogok egész ülése 19B2 április 21-én, csütörtökön. 7l zömét; helyreállították 1922-ben a XVII. törvénycikkel és ezrével, de ezrével helyezték hatályon kívül a kivételes hatalom alapján kibocsátott rendelkezéseket. Ma hol vagyunk ! Ma hol vagyunk? Ma már az alkotmány is odavan. Tíz évvel ezelőtt volt egy házszabályunk, amely ha mást nem, de szabadságot adott annak, aki mint törvényhozó úgy érezte, hogy raj ta keresztül a nemzetnek egy sebe fáj, nyilailik; szabadságot adott arra, hogy felszólalhasson. Ma, itt van a kis lámpa a klotürrel és ma a szájkosár rajta van a törvényhozó testület ajkán. Tíz esztendővel ezelőtt, ha egy miniszter abban a vörös székben felállott és ígéretet tett, tapsolt hozzá a nemzet, mert egy miniszter szava megbízható, mert a miniszter nagyobb úr, erkölcsi, szellemi tekintetben _ olyan integritással rendelkezik, aamely őt joggal emeli a nemzet minden apró kisemberének feje fölé. Taps fogadta, ha egy miniszter szólt; hit, bizalom és remény. Ma, ha feláll egy miniszter és igér valamit, egy kézlegyintés a felelet. Ki hisz ima egy miniszteri ígéretnek? (Ügy van! balfelől.) Tíz esztendővel ezelőtt a miniszter mögött ott állott egy hatalmas többség, csupa lendület, csupa tűz, csupa hév, csupa meggyőződés. Ha erről az oldalról főként éppen innen, a szociáldemokraták részéről támadás történt, szinte azt kell mondanunk, mindent elsöprő indulattal álltak fel és vertek vissza minden támadást. Ma, ha itt a gorombaságok legnagyobbjait, a vádak legsúlyosabbjait szórják is arra az oldalra, egy néma társaság csüggedt fejjel hallgatja, hogyan bántják, sértik a hajdan ünnepelt vezért. Tíz rövid esztendő után, tíz olyan esztendő után, amelyben tele voltunk hitegetéssel, Ígéretekkel, tíz esztendő után, amely tíz esztendő alatt ugyanaz a vezérlő akarat és ugyanaz az egységespárt intézte a nemzet sorsát, ez a nemzet az anyagi és erkölcsi pusztulásnak ebbe a rettenetes örvényébe csúszott bele. (Ügy van! balfelől.) Hogy mindezt elmondtam, hogy vázoltam önök előtt rettenetes iramban a múlt rémes kriptájából az emlékeket, megint hozzákapcsolódom Fenyő Miksa t. képviselőtársamhoz és azt mondom, most pedig ráütök a szeg fejének másik felére. (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Nemcsak azért kell ez a rendelet, mélyen t. Képviselőház, mert a kritika kellemetlen, mert könnyebb egy 33-as, intim társaságban elbújva «a tudományosság magas-iskolájának» lonzsán járni, intézkedéseket tenni. Ezért is, de főképpen azért, mert tíz esztendő alatt ennek a nemzetnek lelkéből kiölték a felelősségérzet tudatát, mert a tíz esztendő után itt ülünk és nem tudunk már semmin felháborodni, mert tíz esztendő multán azt hisszük, legyen, ami lesz, majd csak lesz valahogy, eddig is volt valahogy, mert tíz esztendő multán a független törvényhozó testület úgy ül itt, mint hogyha azt a független törvényhozó tesületet a szuronyoknak s a pénznek rahszolgaszíjára fűzték volna és «Hallgass !»-t úgy parancsolnak neki, mint egykor a gályákon a rabszolgáknak parancsolták a rabszolgatartók. (Taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Elnök: A képviselő úrnak az egész parlamentet sértő kifejezését visszautasítom. (Zajos tiltakozások a szélsőbaloldalon: Nem az egészet! — Farkas István: Minket titkosan választottak! Tízezer ember szavazott rám! Mutassák ezt meg a túlsó oldalon! — Jánossy Gábor: Persze a baloldal szent és sérthetetlen! — Zaj. —Farkas István: Tízezer ember szavazott rám titkosan! Mutassa ezt.ki maga! — Jánossy Gábor: Itt is van szabadakarat, éppúgy, mint ott! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs! ön