Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-71
^Ô Âz országgyűlés képviselőházának 71 az országos bizottság elnökét, aki a bizottság összehívása iránt haladéktalanul intézkedik.» 1932. év április 9-én, délelőtt, az igen t. kormány ehhez a bizonyos 33-as bizottsághoz benyújtott egy javaslatot, az adó- és fizetésre vonatkozó javaslatot Ezt a javaslatot a bizottság nem tárgyalta, mert aggodalmai voltak. 1932 április 9-én az éjjeli órákban a miniszterelnök ezt a rendeletet kibocsátotta. Következőleg azonnal kellett volna értesítenie a bizottság elnökét, Ugrón Gábort arról, hogy ő a bizottságtól kapott felhatalmazás nélkül kibocsátott egy rendeletet és Ugrón Gábornak nyomban, haladéktalanul össze kellett volna hívni a bizottságot a rendelet megbeszélése végett. 1932 április 9-ike óta nem hívták Össze a bizottságot. A rendelet ki van bocsátva, a minisztérium problematikusán intézkedik, senki ! ezen a világon nem veszi komolyan azt, hogy ennek a törvénynek parancsa van, senki ezt a parancsot nem teljesíti. (Ügy van! Ügy van! • balfelől.) Ha a törvényeket ilyen komolyan veszik, hát mi az, amiben ezután bízni lehet 1 ?! De mond az az 1931. évi augusztusi törvény egyebet is. A 8. ^-ában^ ia következőket mondja (olvassa): «A minisztérium a jelen törvény alapján tett rendelkezéseiről az országgyűlésnek jelentést tenni köteles.» (Ügy < van! Ugy van! a baloldalon.) Mélyen t. uraim, jelentést tenni köteles. Es a miniszteri indokolásban az van benne, azért köteles jelentést tenni« hogy a törvényhozó testület e fontos intézkedésekkel kapcsolatosan állást foglalhasson. Hát bejelentettek nekünk egyetlenegy rendelkezést? Hát tudjuk mi azt, mi, törvényhozó testület, hogy mit csinál a 33-as bizottság? Hát nem bagatellizálásta ez a törvényhozó testületnek, nem tiszteletlenség-e velünk szemben? Bocsásson meg a mélyen t. elnök úr, ha nagy lelki felháborodásomban ezt a szót használom, hát nem politikai, közjogi és alkotmányjogi komédia-e ez? (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Farkas István: De mennyire!) Es ha ez így van, mélyen t. képviselő urak, hát komédiát játszani küldöttek bennünket ide a képviselőházba, that azért küldtek ide minket, hogy itt türelemmel, nyugalommal végignézzünk mindent, eltűrjünk mindent, Isten tudja miért? Felháborodással, és bizonyos mértékben szinte azt kell mondanom, a kétségbeesés egy nemével látom ezt a rettenetes letargiát, amely itt ebben a képviselőházban uralkodik és azt a cinizmust, amely úgy ül itt, mint rettenetes felhő ezen az egész törvényhozó testületen. (Kun Béla: Szavazni bejönnek!) De azt mondotta Wolff Károly igen t. képviselőtársaim hogy gyorsan kell intézkedni, azért van szükség erre a törvényre. Ha a kormánynak eigy törvényre szüksége van, nem tudja azt megcsinálni annyi óra alatt, ahány óra alatt akarja? Hát nincs rendelkezésére mindenféle hatalom, a házszabályok 149. §-ában nincs benne a jog, hogy a vita nyolcadik napja után meghozhatják az intézkedést a klotűrre vonatkozóan és a tizenegyedik napon egyszei uen lezárják a vitát? Megvan minden jog minden törvény, minden rendelkezés. Hát őrült vagyok én, igen t. uraim, ha azt mondom, hogy nem értem, nem bírom megérteni, hogy ilyen házszabályokkal, ilyen többséggel azt lehet állítani, hogy a nemzetnek a sürgősség szempontjából, a gyorsaság szempontjából van szüksége arra, hogy a törvényjavaslatot keresztülvigyék? Nem hiszem, hogy elmebeteg volnék. (Farkas István: Azok, akik így csinálják!) Nem hiszem, mert az az érzésem, hogy ülése iÚSÉ április Él-én, csütörtökön. mindaz, amit elmondottam, engem és azokat a tiszteletreméltó férfiakat igazolja, akik őrt állnak a magyar alkotmány kapujában, és ha nekik szemrehányást teszek, az egyetlen szemrehányás az, hogy nem azzal a férfias erélylyel szállunk .szembe a javaslattal, amellyel kellene, mert poklokon keresztül kellett volna harcolnunk, nem lett volna olyan indok, nem lett volna olyan tett, amely nem igazolódott volna a nemzet története előtt, ha ml most megakadályozzuk ennek a rettenetes törvénynek, ennek a borzalmas alkotmánytiprásnak megvalósítását. Igen t. Képviselőház! Fenyő Miksa igen t. képviselőtársam, amikor mindezt egy higgadt, okos, világosfejű ember módja szerint kifejtette, igyekezett a konzekvenciákat levonni és azt mondotta: tűnődöm rajta, képviselő urak, hogy miért keli ezt csinálni? Hiszen erre nincs szükség, ö, az okos, a nyugodt ember, akire nem lehet azt mondani, hogy exaltációkban tör ki, mint némelyek, {Derültség. — Buchinger Manó: Hála Isten, hogy van ilyen ml) Fenyő Miksa, a higgadt, mérsékelt ember úgy fejezte ki magát, hogy hiszen, igen t. Képviselőház, csak nem gondolják önök, hogy ha a nemzet léte szempontjából szükséges törvényjavaslattal lép a kormány a Ház elé, itt, az ellenzék padsoraiban fog akadni ember, aki olyan lelkiismeretlen, olyan őrült, vagy olyan gonosztevő, hogy nem szavazza meg a nemzet érdekét szolgáló javaslatot. Ez az okos higgadt ember így beszélt. (Fenyő Miksa: Ne gorombáskodjék! — Derültség.) Ebből aztán levonta a konzekvenciát finoman és talpraesetten abban az irányban, hogy nos, ha ez így van, akkor azon tűnődöm, vájjon miért mondják azt, hogy erre a felhatalmazásra szükség van? Az a gyanúm — mondotta — hogy talán azért mondják, mert kényelmetlen volna a parlament elé jönni, mert az állandó parlamenti kritika alkalmatlan, mert súlyos, mert rosszul eső. (Friedrich István: Fején találta a szöget!) Fenyő Miksa t. képviselőtársamnak igaza van, (Friedrich István: Az előadó úr sem tudja, miért csinálják! Bizony nem tudod!) de csak félig. Bocsássa meg, hoigy gorombáskodom, a mérsékelt és okos ember a szegnek csak fél fejére ütött. Engedtessék meg nekem, hogy én viszont ráüssek a szeg fejének másik felére. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Jó nagy kalapáccsal! — Kun Béla: A rendszer fejére is rá kellene már ütni! — Élénk derültség. — Jánossy Gábor: Állandóan azt cselekszik, mégsem hal bele!) En a szeg fejének másik felére akarok ütni és meg akarom mondani, hqgy mit gondolok még indokul azonkívül, amit Fenyő Miksa itt előterjesztett. En a következőket gondolom indoknak. Bocsássanak meg nekem, hogy mielőtt a konzekvenciákat levonom, úgy nagy-nagy vágtató iramban az önök lelki szemei elé idézek egy tízesztendős multat. (Farkas István: Ez a bűnök sorozata!) Mélyen t. képviselő urak, tíz esztendővel ezelőtt, — emlékezzenek csak vissza reá — ebben az országban 16 millió hold feküdt szerteszéjjel laposan, de tehermentesen. A birtokosnak nem volt adóssága, a nagybirtokos vidáman nézett a jövő elé. Á kisbirtokos felszerelte az ő kis gazdaságát, gépet vett, gazdasági eszközöket vett; a gazda jólétben volt. Kérdezem önöktől, igen t. képviselő urak: 10 esztendő után mit látunk mi ma? Mindenki, az ezerholdas is, ma-holnap azon gondolkodik: nem lesz-e holnap proletár?! 10 esztendővel ezelőtt, mélyen t. képviselő urak, a kereskedelem —
