Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

64 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. a tiszteletteljes kérést intéztem a kormányhoz, legyen szíves iniciálni egy középeurópai gazdasági konferenciát Genf égisze alatt; azt is mondottam, hogy szerény magánértesüléseim szerint ennek az iniciativának feltétlenül eredménye mutatkoznék; a miniszterelnök úr azonban a mai napig sem nem felelt, sem nem reflektált erre a kérelmemre. En tovább is alaposan f oglalkozva^ a kérdéssel, és tanulmányozva a kérdést, részletei j ben is ismerve az

1 ezzel a kérdéssel foglalkozó urak munkáját — Gratzi Gusztáv képviselőtársunktól kezdve egészen Hantos Elemérig — arra a meggyőződésre jutottam, hogy arra kellene törekednünk, hogy ebben a mai középeurópai evolúcióban elsősorban valamely szomszéd állammal teremtsünk pairtneri viszonyt. Nem olyan új dolog ez! Hiszen emlékszem, hogy a mohácsi rétről hangzott el négy, vagy öt évvel ezelőtt az, hogy: direkció Belgrád, hogy nekünk történelmünk következő fejezeteiben együtt kell mennünk a jugoszláv állammal. Ezt akkor az államfő inspirálta, kezdeményezte. (Jánossy Gábar: Nem rajtunk múlt! A szomszédokon múlik!) Itt vannak az ellenzéken Hunyady képviselőtársam, Pallavicini képviselőtársam és mások, akik ebben a vonatkozásban sürgették, hogy Ausztriával keressünk elsősorban érintkezést. (Bessenyey Zénó: Érdemes volt? Kaptunk megfelelő választ? — Kassay Károly: De hazaáruló volt tíz évig, aki ezt hirdette! — Bessenyey Zénó: Nem volt soha! Innen védtük meg Rassay képviselő urat, amikor megtámadták! Innen, az egységespártról! — Rassay Károly: Mégis volt olyan vád!) Voltak olyan ajánlások, hogy Jugoszláviával kell ezt csinálnunk, voltak sürgetések Ausztria irányában. Nekem az a meggyőződésem. — és ezt a miniszterelnök úrnak hangsúlyozottan mondom és itt vissza is fogok térni a miniszterelnök úr egy múltkori szemrehányására, amelyet az én prágai utammal kapcsolatban tett — szerény felelősségem teljes tudatában állítom itt a magyar törvényhozásban, hogy a.^ látszat ellenére Cseh-Szlovákiával ebben az irányban igenis meg lehet állapodni. Amikor Pallavicini képviselőtársam egyes képviselők külföldi útjait említette itt fel, akkor a miniszterelnök úr felelt Pallavicini képviselőtársunknak és azt mondotta: voltak olyan képviselők, akik kint jártak, tárgyaltak, s informáltak engem s voltak olyanok, akik kint voltak, de sem mielőtt elmentek, sem amikor visszajöttek, nem informáltak engem. En itt találva éreztem magamat, mert én a miniszterelnök úrral tényleg nem beszéltem sem elutazásom előtt, sem amikor visszajöttem. (Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: Ez nem akart szemrehányás lenni!) Nincs differencia; meg méltóztatik mindjárt látni, miért mondom ezt. S miért nem beszéltem a miniszterelnök úrral? Mert közben találkoztam egy sétámon a Svábhegyen Walkó külügyminiszter úrral s vele egy órán keresztül beszéltem a prágai tapasztalataimról. NTem lehet előre elfogultan minden kísérletet elutasítani. Engedelmet kérők, ha vannak képviselők, t akik az első lépést Románia irányában látják, más tiszteletreméltó képviselőtársaim Ausztria irányában látják, akkor lehetnek olyan képviselők is, akik úgy látják, hogy gazdaságpolitikai vonatkozásban legnagyobb adottsággal Cseh-Szlovákia bír. Méltóztassék ceruzát elővenni méltóztassék a statisztikát elővenni, méltóztassék azt az óriási irodalmat, amely ebben az irányban kifejlődött. csak lényegében áttekinteni, meg vagyok róla győződve, hogy ugyanerre a konklúzióra jutnak. Beszédem végén szólani akarok még a koncentrációról, amelyről a legutóbbi időben olyan sokat hallottunk. En soha nem sürgettem a koncentrációt, de mindig hangsúlyoztam és kiemeltem, hogy azoknak a képviselőtársaimnak legnemesebb intencióiról, akik ezt elősegíteni igyekeztek, feltétlenül^ meg vagyok győződve. Es meg vagyok győződve arról is, — hiszen azok a képviselő urak nemcsak a tulsó^ oldalnak, hanem nekünk, ellenzéki képviselőtársaiknak is megmondották — hogy az ő részükről semmiféle személyi ambíció ezt az akciót nem fűti. Engedelmet kérek, ez tiszteletreméltó kezdeményezés. Mindig csak akcióból lehet valami, de ha előre azt mondjuk, hogy úgyis hiába, akkor sohasem fogunk tudni eredményt elérni. (Jánossy Gábor: Igaza van!) Nem is akartam volna ebbe a témába belekontárkodni, mert akár méltóztatnak koncentrálni, akár nem, én itt, ezen a helyen tovább fogom folytatni kötelességemet. Azonban Pallavicini György és Pakots József képviselőtársam is. amikor a koncentrációról beszéltek, azt mondották, hogy ők bizony lassanként nem ismerik ki magukat ebben a koncentrációs hullámban. En azonban kiismerem magamat. (Elénk derültség. — Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, a miniszterelnök úr velem szemben elismeri, ha én politikailag keményen támadom is^ hogy nekem eszem ágában sincs az ő tiszteletreméltó személyéhez valahogy is közeledni. Én azonban azt látom, hogy a miniszterelnök úr itt taktikázik; és megmondom, hogyan taktikázik. (Derültség.) ö azt mondja: koncentrálok; akkor jön Berki Gyula képviselőtársunk és azt mondja: nem koncentrálok. (Derültség. — Rassay Károly: Berkivel nem is •akarnak koncentrációt!) Azzal, hogy ő koncentrációra hajlandó, a pártonkívülieknek és az ellenzéknek egy része koncíliánsabb lesz, a túloldalon meg megijednek, hogy itthagy bennünket és átmegy a túloldalra. (Derültséq. — Jánossy Gábor: Dehogy mondjuk!) Egyszerre két vasat tart a. tűzben, itt reményt kelt, ott fenyeget. (Elénk derültség és taps half elöl.) En ezt minden averzió nélkül mondom ,el. En voltam az, aki a miniszterelnök urat a legerősebben támadtam, hogy itt nem ismeri ki magát és így a parlament, úgy a pártok. Kénytelen vagyok azonban ezt rektifikálni. En a miniszterelnök úrnak ehhez az akciójához gratulálok. (Derültség.) Tegnapi beszédében Pallavicini képviselőtársam már mondotta is: inkább maradjon a helyén a miniszterelnök úr. (Derültség. ) Hát most mit ért el a miniszterelnök úr? Az ellenzéknek egy nagy része konciliáns lett vele szemben, ott meg a bethlenizmust leszereli szépen, lassan. (Pesthy Pál: Dehogy szereli le! — Jánossy Gábor; Nem kell semmit sem leszerelni! — Gróf Hunyady Ferenc: Van bethlenizmus, vagy nincs? — Jánossy Gábor: Csak az ország érdekei vannak!) így most azok a remények, melyek a miniszterelnök úr érkezésével itt megszülettek, — elismerem, az atmoszféra tényleg más — hogy itt átcsoportosulások lesznek esetleg egy választási kabinettel, titkos választással, ezek álmok, amelyek összeomlanak. Xjgy látom, hogy ez nem más, mint a Bethlenrendszer harmadik felvonása. (Űay van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) A szomorú játék második felvonásában a hős elfáradt, kidőlt, helyébe beugrott a tragédia harmadik felvonásában Károlyi Gyula. A szomorú játéknak