Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-71
Az országgyűlés képviselőházának 71. most folyik a harmadik felvonása. (Farkas István: S milyen lesz a vége! — Jánossy Gábor: Csakhogy ez soká tart! — Felkiáltások a baloldalon: Reméljük, nem! — Jánossy Gábor: Jó happy-enddel soká tart!) A miniszterelnök úr, úgy látom, másra nem vállalkozott, mint a harmaJdik felvonás lejátszására. Ezért sajnálom, de úgy látom a sorsa be fog teljesedni, a sorsa megvan pecsételve. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés, éljenzés, és taps a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) • Elnök: A pénzügyminiszter úr kíván szólani. Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A múltkor, amikor expozémat megtartottam, bevallom, bizonyos elégtételnek éreztem magammal szemben, hogy általában sokan elismerték expozém őszinteségét. XJgy látom, ez hiba volt, mert ebben az őszinteségben megismertettem a helyzetet, amelyben vagyunk, megmondtam azt is, amit, úgy látom, Friedrich t. barátom elfelejtett, bejelentettem, hogy 40—50 millió pengőre lesz jnég szükségem június végéig. Azt is megmondottam, hogy pénztári jegyek kibocsátása útján kell és szándékozom ezt az összeget beszerezni. Ne méltóztassék elfelejteni, itt két fázis van, amelyről ma beszélhetünk; az egyik a folyó költségvetési év, a másik a jövő költségvetési év. A folyó költségvetési év számadási alapja volt a tavaly megszavazott költségvetés, illetőleg egy azután leszállított keret, amelyet örököltem és amelyen belül gazdálkodnom kellett. Amint átvettem a pénzügyi tárcát, már tudtam, amint tudta a kormány is, hogy kétséges, vájjon az a 800 millió pengő, amely preliminálva volt mint adóbevétel, mint állami bevétel, június végéig teljesen befolyhat-e 1 ? Ez már akkor kétségesnek látszott, azért, mert már januárban, februárban nagy mértékben roszszabbodtak a gazdasági viszonyok. Világos volt, hogy éppen az április—május hónapokban, amelyek az adók befolyása szempontjából más esztendőkben is mindig a legrosszabb hónapok, az idén még kevésbé számíthatunk arra, hogy a tizenkét részben preliminált havi összegek be fognak folyni. Ez nem volt meglepetés, különösen nem volt olyan meglepetés, mint ahogyan Friedrich t. barátom feltálalta, mintegy leleplezést, hogy le van leplezve a pénzügyminiszter, elszámította magát, rosszul csinálta a dolgot, most inflációt csinál. Elismerem, hogy ezt nagyon szépen be lehet állítani olyan határozott retorikái talentummal, mint amilyen t. barátomnak van. (Zaj a jobboldalon. — Friedrich István: Hogy örülnek ennek!) De a valóság az, hogy ezt tudta mindenki, ezt már bejelentettem a Háznak. Most nézzük csak közelebbről ezt az «inflációt». Pénztári jegyeket bocsátottak ki állandóan, évtizedeken keresztül a 70-es évektől kezdve, anélkül, hogy valakinek eszébe jutott volna az, hogy ez infláció. (Zaj.) Hiába, ez így van. (Friedrich István: Akkor így volt!) Most is így van. (Friedrich István: Most más a helyzet. Akkor volt alapja!) Felhatalmazást kapott a kormány, — nem ez a kormány, hanem tavaly kapta a felhatalmazást a kormány — hosry kibocsátbasson pénztári jegyeket, az illetékhátralékok fedezésére. (Friedrich István: 100 Millióig kapta!) Igen. azt hiszem, 100 millióig. (Friedrich István: Ez tény!) Mi tette szükségessé, hogy ezt tényleg igénvbevegyük, ha ugyan egyáltalában lesz pénztári jegy-kölcsön? A múltkor annyira KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ VI. ülése 1932 április 21-én f csütörtökön. 65 őszinte voltam, hogy előre megmondottam, mit szándékozom csinálni, mielőtt még egyáltalában tárgyaltam volna valakivel. A tárgyalások most is folyamatban vannak. Én nem vagyok még annyira beavatva a tárgyalások sikerébe, mint Friedrich István t. barátom. (Derültség a jobboldalon.) Még nem tudom, hogy ki fogja átvenni ezeket a pénztári jegyeket, mert a tárgyalások most még folynak. Ez így van. (Friedrich István: Ha ezt tudtam volna, nem szólaltam volna fel! — Derültség a jobboldalon. — Friedrich István: Ennek is örülnek, hogy a miniszter úr ezt mondja!) T. Ház! Remélem, hogy pár napon belül talán én is meg tudom majd mondani, hogy >• vesz át pénztári jegyeket, milyen feltételek mellett, de ma, sajnos, még nem vagyok anynyira, hogy tudnék erről beszélni. Mi tette szükségessé, hogy gondoskodjam arról, hogy ez a valószínűleg 40—50 millió pengő rendelkezésünkre álljon? Az egyik ok — azt hiszem, Friedrich t. barátom is azt fogja, mondani, hogy helyes — a következő lehető lett volna, hogy 12 milliót megtakarítsunk ebben a budget-évben, ha a tisztviselők lakáspénzét havonta fizettük volna, mert a havi fizetés lakbérekre nézve meg van engedve. A helyett, hogy májusban egyszerre negyedévi lakáspénzt fizettünk volna ki a tisztviselőknek, csak a május hóra eső bért fizettük volna és azután a június hóra esedékes lakáspénzt fizettünk volna. Ezzel így tizenkét milliót tudtam volna erre a folyó évre megtakarítani, ennyivel kevesebb lett volna az az összeg, melyet pénztári jeggyel — és nem kincstári váltóval — kell fedezni. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Inkább vállaltam (azonban, hogy evvel a tizenkét millióval megterhelem magamat ebben a költségvetési évben azért, mert különben a tisztviselői fizetéseknél az adó szempontjából olyan eltolódás állt volna be, — méltóztatik ismerni az adó számítási módját — hogy ez megint fizetésredukció lett volna. Azáltal tudniillik, hogy a havi fizetések emelkedtek volna a lakbér elosztásával, magasabb adó alá kerültek volna a tisztviselők havi fizetései. Ezt nem akartam megcsinálni és mivel nem volt már idő sem arra, hogy esetleg a törvényt megfelelően módosítsuk, inkább hajlandó voltam vállalni még ennek a tizenkétmilliónak a terhét, amelyet most fedeznem kell, más eszköz hiányában valószínűleg pénztári jeggyel. Ezenkívül még a bolettaalap Okozott nekem nehézséget, mert tizennyolcmilliót kellett, nem most, de az utóbbi hónapokban fedezni, mint a bolettaalap hiányát. (Friedrich István: Azt mondották, hogy nincs deficit az alapban! Megint nem mondtak igazat!) Azt én nem mondtam! (Friedrich István: De igenis, mondták! — Jánossy Gábor: Ki mondta? — Friedrich István: Nem a miniszter úr! Előbb mindig azt mondták, hogy a bolettaalap rendben van!) Bocsánatot kérek, a zöld füzetben, a pénzügyminisztérium havi jelentéseiben is benpe van a bolettaalap hiánya. Itt semmiféle palástolás nem volt. Nem tudom, más mit mondhatott, de én állandóan hangsúlyoztam. (Friedrich István: Most az utóbbi hónapokban!) Itt a folyó költségvetési évről van^ szó, amely tehát semmiféleképpen nem befolyásolja a jövő évi költségvetést. Mennyiben lesz ez infláció? Ebben sem vagyok még olyan biztos, mint t. képviselőtársam, mert ahogy én tervezem még egyelőre a dolgot, ebből talán nem is lesz infláció, (Friedrich István: «Talán» nem is lesz inflációi) mert még nem tudom ma meg9
