Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-71
62 Az országgyűlés képviselőházának 71. ülése 1932 április 21-én } csütörtökön. gem — megállapítom ennek az akkori akciónak a következményeit. Mi történt a népszövetségi kölcsönnel kapcsolatban? A kormány azt mondotta, hogy a népszövetségi kölcsönre szükség van, az ellenzék azt állította, hogy nincsen -szükség a népszövetségi kölcsönre. A kormány mégis felvette. Mi volt az ára? Újból törvénybe iktattuk a trianoni békeszerződést és ezzel azt az alapot, hogy a trianoni szerződést kényszerhelyzetben írtuk alá, kirúgtuk a lábunk alól. (Ellentmondások johbfelől. — Zaj.) Engedelmet kérek, nem valami lelkes dolog Trianont még egyszer törvénybe iktatni. Bocsánatot kérek, ez nem volt valami magasztos munka, nem volt valami lélekemelő munka, (Simon András: Jó. de nem így van!) Elzálogosítottuk akkor állami jövedelmeink egy részét. (Jánossy Gábor: Egyszer sem iktattuk Trianont tulajdonképpen lélek szerint törvénybe!) Még valamit csináltunk: feladtuk akkor pénzügyi szuverenitásunkat. Tehát Trianont líjból törvénybe iktattuk, elzálogosítottuk állami jövedelmeink egy részét, lemondtunk a pénzügyi szuverenitásról. És még valamiről lemondtunk: a román invázió által okozott óriási károkról. (Ügy van! Ügy van! balfelöl. — Farkas István: Bethlen István külpolitikai vívmánya!) A népszövetségi kölcsön megérkezett. Amikor a népszövetségi kölcsön megérkezett, sakkor már a pengő kreálva volt. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Nem volt még!) mert hiszen a pengőt mi belföldi erőnkből teremtettük és alapítottuk meg. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter: Sokkal később volt!) Mire vette fel az akkori kormány a népszövetségi kölcsönt? Arra, hogy az államháztartás deficitjét fedezze. (Br. Korányi Frigyes pénzügyminiszter közbeszól.) Miniszter úr, kérem, mi itt voltunk, ez így volt. a miniszter úr nagyon jól emlékszik rá. (Derültség.) Amikor megvolt a népszövetségi kölcsön, akkor kisült, hogy nincs deficit. Nem volt deficit és nem kellett igénybe venni a népszövetségi kölcsönt. Akkor ugyanis, nemcsak hogy deficit nem volt, hanem hirtelen óriási költségvetési többletek termelődtek ki. (Magyar Pál: Volt egy túladóztatás is!) Ott volt a túladóztatás, (Magyar Pál: Ügy» kezdődött!) ott volt a felesleg és megvolt a népszövetségi kölcsön. Erre azután a népszövetségi kölcsönt — amely után egy ideig kamatot fizettünk, de igénybe nem vettük — kezdtük részletekben beruházási célokra felhasználni. (Gál Jenő: Hegyen-völgyön lakodalom!) Ez volt a népszövetségi kölcsön esete. Jött azután a második fázis, (Bessenyey Zénó: t Gál Jenő sincs megelégedve?) amelyről a pénzügyminiszter úr beszélt. Most jött a hágai győzelem. (Jánossy Gábor: Csak egyezség volt!) Hágában is győztünk, a jóvátételi terheket átkereszteltük, az optánsokon segítettünk (Feikiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Aha!) és vállaltuk a szomszéd államokkal szemben a nyugdíj terheket. (Bessenyey Zénó: Szépen segítettünk az optánsokon! Ki akar optáns lenni? Jelentkezzék! — Zaj.) Most annyira jajgatunk a nyugdíj terhek miatt, és ezt akkor nagy többséggel méltóztattak elfogadni és tudomásul venni. (Zaj.) De nemcsak ezek voltak a győzelem fázisai, (Jánossy Gábor: Kényszerhelyzet volt!) hanem volt itt egy más dolog is. Még most is r emlékszem : Bethlen István milyen diadalmámorban és a többség milyen tapsorkánja közben jelentette be, hogy mindezek tetejébe pedig hozza á nagy beruházási kölcsönt. Azt mondották: hiába, kellett ezeket az áldozatokat vállalni, hogy visszakapjuk pénzügyi szuverenitásunkat és megkapjuk az új beruházási kölcsönt. Hogy a pénzügyi szuverenitás ma hogyan áll, ezt önök is tudják, — a beruházási kölcsönt pedig nem kaptuk meg. (Jánossy Gábor: Beütött a világválság! — Rassay Károly: De a Festbankett megvolt!) Tehát mi történt a népszövetségi kölcsön felvétele óta egészen a mai napig? Normál költségvetésünket, amelyet a népszövetség pénzügyi bizottságával egyetértőleg állapított meg a magyar kormány, feltornásztatták a duplájára. Ezenkívül kitermeltek az első évben, t. pénzügyminiszter úr, annyi államháztartási felesleget, mint amennyi az egész népszövetségi kölcsön volt. A népszövetségi kölcsönnek még az első harmada sem volt igénybe véve és itt már 250 milliós • kincstári felesleg volt. Méltóztassék számítani: a feltornásztatott költségvttés és a normálköltségvetés közötti differencia, plusz négy éven át a kincstári. feleslegek, plusz népszövetségi kölcsön, plusz gyufakölcsön, plusz két kisegítőkölcsön — summa summárum^ 2000 millió pengő. Ez a múlt, Tomcsányi képviselőtársam. (Zaj. — Elnök csenget) Ezzel a múlttal igenis foglalkoznunk kell. Most a miniszter úr 50 milliós kincstári váltókat állít ki — elismerem, hogy kényszerhelyzetben, — amikor 2000 milliót ki tudtunk a normálköltségvetésen kívül és felül szorítani. Elárulom, nem számítottam tovább. 2000 milliónál tartottam s akkor eszembe jutott, hogy ebben még nem szerepel az a 600 millió adósság, amelyet a költségvetésen kívül felhatalmazás^ nélkül felvettek. Annyira nagy számnak látszott nekem, hogy megálltam a 2000 milliónál. (Lázár Andor: Ez mind megvan a nemzeti vagyonban! — Ellenmondások baloldalról. —• Rassay Károly: Fokker-repülőgépekben van meg! — Rassay Károly: Lillafüred, mint nemzeti vagyon! Ott van meg! — Pakots József: Tiszta kreugerizmus ! — Folytonos zaj. — Az elnöki villanycsengő megszólal ) Amikor a pénzügyminiszter úr visszatekintett a múltba, exponálta előttünk az első felvonást, a népszövetségi kölcsönt, azután a hágai felvonási az optánsügyet. Most itt van ä harmadik felvonás, a pénzügyminiszter úr elfoglalta a pénzügyminiszteri széket olyan helyzetben, amikor fizetésképtelenek vagyunk. A pénzügyminiszter úr odakünn, mint párisi követünk — elismerem — nagy és dicséretreméltó munkát végzett, de számoljon a tényekkel: annak ellenére, hogy itt elköltöttünk a költségvetésen kívül Öt év alatt két és félmilliárdot, ma ott állunk, hogy fizetésképtelenek vagyunk. t Ezért a múltért mégis kell, hogy valaki felelős legyen, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.), mert a világjelenségek nem adták ki ezt a 2600 milliót. Ehhez azután a világjelenségeknek nagyon kevés közük volt. De nemcsak hogy fizetésképtelenek vagyunk, hanem a pénzügyminiszter úr itt deficites költségvetést és deficites üzemeket is talált. A pénzügyminiszter úr, amikor még ott ült és miniszter volt Bethlen első kabinetjében, mindig azt magyarázta, hogy a pénz stabilitásához három faktor kell, amiben valamennyien egyetértettünk: hogy intakt maradjon a Jegybank, hogy aktív legyen az^ ország fizetési mérlege, és hogy a költségvetés ne legyen deficites. Hogy állunk most ebben a tekintetben? Hogy a Jegybankbal mi van, azt már elmondottam. Hogy fizetési mérlegünkkel mi van, azt hiszem, erről talán nem is kell beszélnünk, hiszen annak főexponense, a kereskedelmi
