Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Àz országgyűlés képviselőházának 71. ezt alkotmányosai játéknak tartom azok illán, hogy felhatalmazás nélkül száz- és százmilliók elherdá. tattak hogy felelősségre von ásT''* szó sem lehet, írért a többség mechanika; hatalmával egyszerűen rajtafekszik a parlamenten s tőle megmozdulni nem lehet. Nem veszek részt ebben már azért sem, mert végighallgattam Korányi pénzügyminiszter úr expozéját, amely engem súlyosan megdöbbentett. Elismerem, hogy őszinte volt. De emlékszünk arra, hogy gróf Károlyi Gyula igen t. miniszterelnök urat itt heteken át azért ünnepeltük, mert ilyen szeretetreméltó, puritán egyéniség. Egy magyar törvényhozás, amely heteken át örült annak, (Ulain Ferenc: Tíz év után!) hogy a miniszterelnöki székben egy puritán, szeretetreméltó egyéniség ül. (Fáy István: Ezt nem lehet mondani! Engedelmet kérek! — Ulain Ferene: Hát nem puritán? — Fáy István: Azelőtt is az volt a miniszterelnök! Ez épp úgy tudta, mint mi! — Jánossy Gábor: Abban a székben mindig puritán emberek ültek,

r azt nem lehet kétségbevonni! — Farkas István: Ne mondja! Ugyan ne vicceljen ! — Zaj. — Sándor Pál: Ha pedig puritánok voltak, akkor szamarak voltak! Vaigy az egyik, vagy a másik!) Elnök: Kérem Sándor Pál képviselő urat, tartózkodjék az ilyen kifejezésektől. Friedrich István: Amiként gróf Károlyi Gyulát azért ünnepeltük, mert puritán egyéniség, éppen úgy ünnepeltük a múlt héten Korányi Frigyes bárót azért, mert őszinte. (Derültség balfelöl.) Végre tehát elérkeztünk a puritánsághoz és az őszinteséghez és én objektive el is ismerem, hogy Károlyi Gyula egészen más atmoszférát teremtett a parlamentben. ÍUlain Ferenc: Ez igaz!) En Károlyi Gyulának politikai ellenfele vagyok és maradok, de elismerem, hogy az Ő kormányzata alatt teljesen kizárt dolog, hogy olyasmi történhetett volna, mint ami az elmúlt rendszerben történt. (Ügy van! Ügy van! balfelől. — Farkas István: Várjuk meg a nyolcórást!) Nem tudom elképzelni, hogy a népjóléti fekélye ilyen nagyra nőtt volna, ha annak élén Károlyi Gyula állott volna. (Felkiáltások a baloldalon: Az bizonyos!) Ezt nekem az ellenzék oldaláról jól esik megállapítanom. Elismerem azonban azt is, hogy Korányi Frigyes hangszerelése is egészen más volt, (Derültség.) mint Bud és Wekerle miniszter urak hangja

1

. (Jánossy Gábor: Zenei hasonlat! — Derültség és zaj.) Amikor végighallgattuk Bud Jánost, akit én akkor személye iránti teljes respektussal Bud Dáriusnak neveztem el, (Derültség.) mikor két-háromszáz milliós feleslegekkel brillírozott itt s mikor végighallgattuk Wekerle Sándor óriási beszédeit, (Derültség.) akkor mindig el voltunk kápráztatva; mikor azonban Korányi Frigyest végighallgattuk, meghallottuk a valóságot, a szomorúságot. Beszédének az volt a kiindulási pontja, hogy figyelmeztette a törvényhozást, hogy aki felelős helyről egyszer valamit ígért s azt be nem tartja, ne számítson arra, hogy a jövőben is higyjenek neki. És mit mondott a következő félórában a miniszter úr? Azt mondotta, hogy minden bekövétkezhetik, csak inflációról nem lehet szó. Ugyanazt mondta, amit a miniszterelnök úr rövid gazdasági programmja lényegeként adott elő: nem tudok gazdasági programmot adni, de egyet tudok ígérni: infláció nem lesz. Ezt nemcsak befelé ígérte a miniszterelnök úr, hanem kifelé is,- a Népszövetség pénzügyi bizottságának jelentésével kapcsolatiéi 193È április 21-én

} csütörtökön. 5§ ban. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Most ezt megtoldotta Korányi Frigyes pénzügyminiszter úr azzal, hogy ő is szolidáris a miniszterelnök úrral — nem is lehet másként elképzelni — ennek az álláspontnak tekintetében. Azt mondotta Korányi miniszter úr, hogy infláció nem lesz. Ezt meg is erősítette egy inflációellenes fogadalommal a magyar törvényhozás előtt. A végén pedig mi történt? Felgördült egy másik függöny és a miniszter úr bejelentette, hogy kincstári váltókkal kész operálni. (Ulain Ferenc: A vég kezdete!) Sajnálom, hogy az igen t. pénzügyminiszter úr olyan rossz véleményen van a magyar törvényhozás tudásáról és tájékozódottságáról. Elöljáróban beisimerem, hogy nekem nagy küzdelmembe kerül a pénzügyminiszter úrral ebben szembeszállanom, de szembe fogok szállani kérlelhetetlenül és pedig azért, mert a miniszter úrhoz engem a legbensőbb régi baráti kapcsolat fűz. Nem tudom ezt megállani, amikor azt látom, hogy a pénzügyminiszter úr végzetes útra tévedt s olyan szakadékhoz vitte el a nemzetet, ahol meggyőződésem szerint oda kell kiáltanunk nekünk, ellenzékieknek: megállj és ne tovább! A pénzügyminiszter úr vizet prédikál't beszéde elején és a végén bort ivott. T. pénzügyminiszer úr, én azzal kezdem, hogy tiltakozom a kincstári váltók selyempapírjába csomagolt infláció ellen és azt is meg kell állapítanom, mert itt csak az őszinte beszéd segít, köntörfalazással nem megyünk semmire: csodálkozom a Nemzeti Bank vállalkozási készségén is. Mélységesen csodálkozom és nem tudom, hol van itt megállás, Ha jól emlékszem és jól hallottam, a pénzügyminiszter úr 50 millióról beszélt. Miért éppen 50 millióról? Változhatnak az idők, változhat az időjárás, változhatnak a világjelenségek, nem stimmelhetnek a számítások. Itt van egy felhatalmazás: lehet az 50 millióból 100 milllió, lehet 150 millió úgy, ahogyan a költségvetésen kívüli adósságok, amelyeket előttünk a Bethlen-rendszer eltitkolt, emelkedtek 100 millióról 600 imililióra. Ugyanezen az úton megyünk megint egy újabb szerencsétlenség felé, a kincstárjegyek, a kincstári váltók útján. (Fábián Béla: Akinek nincs pénze, aláír egy váltót!) Es ezzel a miniszter úr akkor áll elő, amikor az államháztartást és az egész magyar közgazdasági életet sokszáz milliós kincstári adósság terheli, amely teljesen rendezetlen és amelyre vonatkozólag, amikor a miniszter urat megkérdeztem: mi lesz a belföldi adósságokkal, akkor a miniszter úr nekem egy szép körmondattal felelt, amelyet nem tudtam megérteni, de ha jól hallottam, azt mondotta a miniszter úr: oda fogok törekedni, hogy a belföldi adósságok egységesíttessenek, közös nevezőre hozassanak. Miniszter úr, mit értek én ebből, én szegény ellenzéki képviselő? (Derültség.) Közös nevezőre hozni a belföldi adósságokat, a belföldi adósságokat egységesíteni: ebből én eligazodni nem tudok. (Zaj és mozgás.) A külföld felé adósságaink után a kamatokat fizetni nem tudjuk, a belföldi adósságok rendezésére vonatkozóan .a pénzügyminiszter úr programmât nem adott, s akkor előirányozza a kincstári váltót. Ki fogja a végén azt fizetni? A költségvetésbe egyetlen fillért sem vettek fel ezeknek az újabb kölcsönöknek és kamataiknak törlesztésére. Hiszen ezek rövidlejáratú kölesönök. A bankokat is bekapcsolta a miniszter úr. Én azt mondom nyíltan, távolról sem vállalkozom arra, hogy tőkeellenes, meg bankellenes lármát csináljak, de úgy, ahogy- a Nemzeti 8*