Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.
Ülésnapok - 1931-71
58 Az országgyűlés képviselőházának 71 vaslatra. Végighallgattam ezt a vitát, de nem tudtam megtalálni az okot, hogy erre miért van szükség 1 ? (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Figyelmesen elolvastam az előadó úr szép beszédét, de nem lettem belőle okosabb, nem tudom, hogy miért van szükség a felhatalmazásra. Elvégre a kormány úgy emelheti a közterheket, ahogyan akarja, a kormány úgy szállíthatja le a közalkalmazottak fizetését, ahogyan akarja. Ezt mutatja a múlt; ezt meg is tette. Százszor hallottuk, hogy a közterhek elérték a maximumot, hogy a közterheket tovább emelni nem lehet, százszor megmagyarázták nekünk, hogy a tisztviselők fizetéséhez hozzányúlni nem lehet és pont ennek az ellenkezője következett be. Kérdem tehát most már, amikor a tovább fel nem emelhető közterheket újból felemelték, amikor a közalkalmazottaknak le nem szállítható fizetését újból leszállították, mire kell itt még felhatalmazás, mire készül az igen t. többség, mire készül az igen t. kormány? Végighallgattam figyelemmel Korányi pénzügyminiszter úr expozéját is, de abból sem tudtam kivenni, hogy tulajdonképpen mire kell neki felhatalmazás. Meg is telefonáltam most a pénzügyminiszter úrnak, hogy legyen olyan szíves befáradni, mert erősen meg fogom támadni az ő pénzügyi politikáját a kincstári jegyekkel kapcsolatban. Megüzentem a miniszterelnök úrnak is, (Propper Sándor: Hogy siettek!) hogy nagy támadásra készülök a kormány katasztrofális fináncpolitikája ellen. (Ulain Ferenc: Hát az bizony elég katasztrofális!) A miniszterelnök úr némaságával tüntet, konokul hallgat, minket felvilágosítani nem akar, pedig engedelmet kérek, ezek igazságok, ezek tények. Gondolatolvasásra nem támaszkodhatunk itt, hogy ő mire gondol, magából abból mi még nem tudunk eligazodni. A pénzügyminiszter úr expozéja — úgy mondhatnám, expozé-ünnepélye — azonban mélyen megdöbbentett. Már sok expozét hallottam itt a Házban, sok ilyen expozé-ünnepélyt néztem végig, már megszoktam azt, hogy minden expozé itt ünnepély. Elkezdtem Bud János expozéjától egészen végig Wekerle szomorú expozéján keresztül Korányi expozéjáig és nem tudtam meg egyikből sem, hogy mire kell a kormánynak felhatalmazás. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Csak annyit vettem ki a pénzügyminiszter úr szavaiból és az előadó úr magyarázatából, hogy sürgős esetek támadhatnak és akkor nem lehet összehívni a Képviselőházat. mert gyorsan cselekedni kell. Sürgős esetek? Emlékszem sürgős esetekre. A múltból méltóztatnak emlékezni a Bacher-malomkonszern szanálására. Sürgős volt a kormánynak s bár nem volt semmi különleges és kivételes felhatalmazása, előteremtették azt a 20—30 millió pengőt, kifizettek mindent azzal az indokolással, hogy külpolitikai meggondolások indították erre a kormányt. Megmentették a Bacherkonszernt felhatalmazás nélkül. De a Bacher-konszern szanálása cs:xk egy apróság ezen a mezőn, hiszen a kormány az utóbbi esztendőkben — a Bethlen-rezsimet értem 7Tiindig ez alatt — száz és száz milliós hiteltúllépéseket követett el (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és a költségvetésen kívül száz és száz milliókat adott ki felhatalmazás nélkül, (Ulain Ferenc: 600 milliót!) szintén minden kivételes felhatalmazás nélkül. (Vázsonyi János: Mást hűtlen kezelés miatt elítélnek!) Azonban nemcsak ezt tették, hanem ugyanakkor, amikor beismerték a hiteltúllépéseket, abba a sokkal súlyosabb hibába ülése 19$2 április 21-én, csütörtökön. is esett a Bethlen-kormány, hogy ezenkívül még költségvetési felhatalmazás nélkül és kereten kívül száz és száz milliós adósságokat is csinált, olyan adósságokat, melyeket itt az állandó ostrom dacára sem volt hajlandó töredelmesen bevallani. Igen, azt mondom, töredelmesen bevallani, (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) mert a pártkonferencián, amikor Bethlen István is ott ült a lemondása előtti órákban és összehívta a pártokat, én ő előtte kérdést intéztem Wekerle Sándor pénzügyminiszter úrhoz Eassay Károly barátommal együtt és azt mondtuk, hogy ha már itt van a katasztrófa, mondja meg a pénzügyminiszter úr, mennyi az a titkos adósság. Erre a pénzügyminiszter úr nem felelt. Erre azt mondtam, ha nem felel, engedje meg, hogy próbáljam eltalálni és becsültem 150 millióra. Darányi államtitkár úr ült akkor velem szemben és azt mondta Wekerle, lehet hogy 150, de inkább 150 millión alul van. Ekkor én azt mondottam Darányi államtitkár úrnak, hogy itt mi még valamennyien együtt fogunk sírni a végén. (Fábián Béla: Azt hittem, hogy ülni!) Wekerle Sándor eltávozott, a 150 millióból 400 millió lett, de nem egyszerre, hanem ahogy a 33-as bizottság 6-os albizottsága előredolgozta magát a dzsungelben, úgy emelkedtek ezek az összegek. 150-ből lett 200, azután 400 és végén meg 600 millió. Hol van itt a felhatalmazás? (Vázsonyi János: Csak hűtlen kezelés és falazás!) Felhatalmazás nélkül elköltötték nemcsak a beismert hiteltúllépéseket, hanem még száz és száz milliókat is. (Ulain Ferenc: Ilyen nemzet nincs a világon!) De volt tavaly is itt felhatalmazásról szó és akkor is arról a helyről hasonlóan küzdötteim ez ellen a tendencia ellen ellenzéki barátaimmal együtt. (Farkas István: Es még tanácsokat osztogat! — Propper Sándor: Nem tanácsokat, hanem parancsokat!) Azután felállt Wekerle Sándor, amikor a nyári vakáció közeledett, — választási hírek voltak — s tartott egy úgynevezett «nagy pénzügyi beszédet»; az igen t. többség tapsolt, lelkesedett. (Fábián Béla: Kiabált!) Páthosszal dolgozott a miniszter úr, hatott és felhatalmazást kért. Mire kért felhatalmazást? Ez a hágai győzelem után volt, amire még természetesen vissza fogok térni. (Jánossy Gábor: Nem győzelem volt az!) Azt mondta, hogy miután már a nagy beruházási kölcsön a küszöbön van, felhatalmazást kér a kormány, hogy áádíg a beigért beruházási kölcsönre előleget vegyen fel — és ez most az aktuális — az illetéktartozások erejéig pedig kincstári jegyeket bocsáthasson ki. Ekkor én azt mondottam a pénzügyminiszter úrnak, hogy kérem, ez még különb az ön bolettájánál, ez infláció-szagú és ez ellen a leghatározottabban tiltakozunk. Természetesen a többség megadta erre a felhatalmazást. Wekerle Sándor tényleg megkapta a felhatalmazást kincstári jegyek kibocsátására. Azóta azonban nem hallottunk erről és ennek meg is van a magyarázata, hogy miért nem. Tudniillik megállapítom, hogy a Ház félre volt akkor vezetve, amikor ebbe beleegyezett- Mert ha ugyanakkor a pénzügyminiszter úr bevallja, hogy már van száz- és százmillió rendezetlen 'belső adósság, akkor nem. hiszem, hogy a t. többség ezt a felhatalmazást Wekerle Sándornak megadta volna. (Sándor Pál: Dehogy nem adta volna meg! — Zaj.) Azt hittem, hogy azért nem volt erről szó, mert a rosszul informált Ház által megadott felhatalmazással az igen t. kormány etikai okokból éini nem óhajt, (Sándor Pál: Etika? — Farkas István: Hol van itt az etika?) De én
