Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

hi Az országgyűlés képviselőházának 71 ülése 1932 április 21-én, csütörtökön. leghivatottabb vezéregyénisége, ha már ilyen agrárellezéki húrokat penget, hasson a gyáriparra, különösen a textiliparra, a bőriparra és általában az elsőrendű közszükségleti, főleg ruházkodási cikkeket gyártó iparra a tekintetben, hogy ezt az agrárollót szűkítsék, szálljanak le az árakkal, nemcsak azért, mert a saját fogyasztórétegeiket vesztik el, hanem, mert ez az igazi agrárpolitika. Az igazi agrárpolitika nem efemer szólamokban éli ki magát. Ma már a tények beszélnek, (Jánossy Gábor: De a kartell cselekszik!) a tények hangosak, pusztítók, ártalmasak, lázítók. (Jánossy Gábor: Igaz!) T. Ház! Ha már itt tartok, és némileg eltértem beszédem fonalától, legyen szabad pár megjegyzést tennem a gyáripar bizonyos kategóriára, amelyek gazdasági politikáját én változatlanul kázhoztatoim. Tudjuk jól, hogy a. devizahiány, a behozatali tilalom erejével hat. Bizonyos belföldi gyárak konkurrencia nélkül állanak. De ezenfelül, miután csak készpénzben adnak árut a kereskedelemnek, megtakarítják azt a 20%-ois kiesést és veszteséget is, amit a gyáros mindig belekalkulál a maga budget-jébe. Miután a gyáros csak készpénzért ad, tehát a kasszaskontót is megtakarítja, mert eddig, ha valakinek készpénzért adott árut, az illető bizonyos százalékot levont a számlából. Előáll tehát itt is talán három- vagy ötszázalékos megtakarítás, amely a kasszaskontóból éred. Es mégis azt látjuk, hogy nőttön nő az iparcikkek ára, (Müller Antal: E mellett svájci frankban számláznak!) és még hozzá Müller képviselőtársam azt állítja, hogy idegen pénzegységben számláznak. (Sándor Pál: Ez már megszűnt!) Ezt a mohóságot és önzést mi igazságtalannak és méltánytalannak tartjuk a fogyasztó tömegekkel szemben. (Fábián Béla: Igaza van]) Nincs tehát más hátra, mint a konjunturális hasznot élvező nagyipar termelésének és kalkulációjának független ellenőrzése. (Zajos helyeslés balról.) Ezt megcsinálták Németországban, most csinálják Angliában s nem tudom megérteni, miért riad vissza a kormány attól, hogy belenyúljon ebbe a deviza dzsungelbe, amely a nagy tömegekben állandóan a panamáknak hitét kelti fel. (Tauf

fer Gábor: Jöjjön az árdiktátor!) T. Képviselőház! Szólnom kellene még a háborúból származó gazdaságpolitikáról. Itt az állam magángazdasági tevékenységének végtelen kiterjesztésére gondolok, amely a háború vértengerében született és 'amely legnagyobb kárára volt a magángazdasági tevékenységnek. Eber Antal t. képviselőtársam, de a többi felszólalók is ezt a témát meglehetősen kimerítették. En csupán annyit kívánok itt megjegyezni hogy sok száz közüzem beszüntetését vártuk Károlyi miniszterelnök úr programmja és Kenéz Béla t. kereskedelemügyi miniszter úr ismételt ígéretei kapcsán. (Gál Jenő: A Népszövetségnek ez a legfontosabb követelése.) Eddig ebben az irányban semmi sem történt, mert az.. hogy a belügyminiszter úr ráírt a fővárosra. hogy kegyszereket nemcsak a fővárosi mono polisztikus üzem, hanem öt-hat kereskedő is árulhat, nem jelenti azt, hogy ez a kormány szakított azzal a nézetem szerint államszocialisztikus iránnyal, amelyet a múlt rendszer folytatott, (Gál Jenő: Csak a halottakra van tekintettel.) Pedig ma senkit sem ^tévesztenek meg azok a jelszavak, amelyek tíz évig itt megmérgezték az egész közhangulatot, azt hirdetvén, hogy ezekre a közüzemekre elsősorban árnivelláló hatásuknál fogva van szükség. Megtörtént, hogy a közüzemek kalkulációját hivatott szervek átvizsgálták és mi derült ki? (Jánossy Gábor: Felfelé nivelláltak!) Kiderült, hogy részben felfelé nivellálnak, részben ugyanolyan áron hozzák termékeiket piacra, a magánvállalat pedig fizeti az összes közterheket, sőt fizeti azt az adót is, amelyet az állam arra használ fel, hogy vele szemben a konkurrencia, a közüzem veszteségeit, hiányait, és mondjuk ki nyiltan, gyakran bűnös mulasztásait és manipulációit fedezze. Tehát meg kell állapítani végre, hogy nem közszükségleti célból állanak fenn még ma is ezek a közüzemek, hanem politikai érdekekből és ha vezérembereit méltóztatnak végignézni, kiderül, hogy ezek, kevés kivétellel, nem szakemberek, hanem pártemberek; ezekben az üzemekben az üzletvezetést, a munkások és tisztviselők alkalmazását, az állam hozzájárulását sohasem kereskedelmi szempontok, haneni mindig pártszempontok szabták meg és nem; a szállított munka volt a fontos, hanem, mint a főváros üzemeinél láttuk, a szállított szavazatok száma volt a céljuk. Itt látjuk ezt a kreugerizmust, amelyet a magyar közüzemi politika reprezentál. (Jánossy Gábor közbeszól.) Nézze meg a saját megyéjében levő közüzemeket, nézze meg azt a pusztulást, amelyet a dolgozó társadalom kenyerének fogy M Still* ci forgalom hanyatlásán érez. (Fábián Béla: Bethlen tegnap is a közüzemek mellett tört lándzsát. — Zaj a baloldalon.) T. Ház! Egész Európában a gazdasági körök életösztöne lázadt fel a közüzemek ellen, még a kontinens legcentralizáltabb országa, Olaszország is, amelyet pedig különleges politikai és gazdasági szisztémával kormányoznak, szóval Mussolini is rájött arra, hogy a közüzemi gazdálkodás a számum határaivá 1 jár, ő nem is úgy mondja, hogy a magángazdaságra, hanem a magángazdálkodás adózási képességére, önök rossz üzletet csinálnak, mert a polgárság széles rétegeinek adózási képességét fonnyasztja és őrli fel a közüzemi gazdálkodás. Jól via-yázzanak: a teherbíróképesség húrjai közel állnak a megpattanáshoz. A tejjel mézzel folyó boldog Nagy-Magyarországon 1913-ban 89-93 pengő volt a fejadó. Ma nem tudjuk ugyan pontosan, hogy mennyi, mert erre hivatalos és hitelt érdemlő statisztika nincs, (Jánossy Gábor: Jobb is azt nem tudni!) annyit azonban tudunk, hogy 1929-ben 141 pengő volt a fejadó Magyarországon. Ma. ezek után az adók után. amelyeket a második szanálás első mézesheteiben és most már ilyen válóperes hangulatban (Jánossy Gábor: Amiben mézeshetek azok voltak! — Derültség.) ismét kivetett a t. kormány az országra, nem tartom lehetetlennek, hogy a fejadó nagyobb, mint Európa bármely országában, mert megközelíti a 200 pengőt ott, ahol viszont a nemzeti jövedelem egész Európában a legkisebb. Dániában, amelyet éppen a t. agrár képviselő urak, mint a legk^ egyensúlyozottabb országot szoktak példaképpen a t. Ház elé hozni, a gazdag Dániában, amelynek tengerpartja, óriási exportja van, 95"8 korona a fejadó kvótája. Svájcban 95 frank. A dúsgazdag Svájcban, amelyet époen bizonyos körök olyan megdönthetetlenül biztos, pénzügyileg alátámasztott országnak tekintenek, hogy az összes megingott valutájú országokból odamenekül a pénz. a svájci bankok trezorjaiba. Svájcban tehát 95 frank a fejadó. Szabad lenne Magyarországon többnek lennie 100 pengőnél? (Helyeslés balról és a középen.) Ezekből a számokból látjuk azt, amit fájdalommal, de meg kell állapítani, hogy ez az