Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-71

Az országgyűlés képviselőházának 71. Méltóztassanak tudomásul venni, hogy mi a Korányi-expozét az ország magánháztartásainak ismerete alapján nem tarthatjuk reálisnak, mert a magánháztartás romjain és romjaiból nem lehet az államháztartás stabilitását felépíteni. (Élénk helyesLs és taps a baloldalon.) Itt látunk egy 806 milliós budgetet az egyik oldalon, a másik oldalon pedig nézzük meg a n agy tömegek átlagkeresetét, mert hiszen onnan akarják összegyűjteni a szükséges összegeket. Itt nem az történik, amire beszédem elején voltam bátor mutatni, amire Neville Chamberlain építette a maga expozéjában anglia államháztartásának kereteit: igazságosságra és az arányosságra. Itt nem ez történik, mert itt még ma is az ország adójának 80%-át éppen a vagyontalan, dolgozó rétegek fizetik ki. Ott megfordított az arány. Budapesten nagyon optimisztikus számítással 200 pengőre becsülöm az átlagjövedelmet. Kérdem én Jánossy igen t. képviselőtársamat, aki most már részben budapesti lakos, hogyan csinálná meg annak a polgári háztartásnak budgetjét, ahol az összjövedelem 200 pengő? Ebből a 200 pengőből lakást kell fizetni, éhből a 200 pengőből ruházkodni kell, ebből a 200 pengőiből kosztot kell ad-ii a családnak, taníttatni kell a gyermekekot, fizetni kell az Országos Társadalombiztosító Intézetet, az adót s kérdem t. képviselőtár :amat, reális-e &z> a költségvetés, amelyet 200 pengős átlagjövedelmekre alapítanak? (Szűcs István: Évi?) Havi jövedelmet értek. De t. képviselőtársam, én »optimista voltain, amikor 200 pengőre tettem a 'havi jövedelmet ós csak azokról szóltam, akik ma abban a boldogságban élnek, hogy van állásuk, tehát van keresetük és jövedelmük. De ha már Budapesten nemcsak a t. szociáldemokratapárt statisztikáját nézem, amely inkább fizikai munkásokra vonatkozik, hanem nézem a középosztály tragikus statisztikáját, nézem a polgári munka megvert hadseregét, amely naprólnapra Özönlik a körutakon és mert van szemem, látom, hogy ebben a nagy városban minden tizedik ember munka, kereset és jövedelem nélkül él. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon, — Fábián Béla: Tizedik? Ez még elviselhető volna!) Bevallom, optimista voltam, de vidéken ez az optimisztikus szám az értelmiségnél sem egészen 100 pengő. (Lang Lénárd; 30 pengő!) Nem a t mezőgazdasági keresetről, hanem a vidéki értelmiség jövedelméről van szó. (Lang Lénárd: Deficit van, nincs jövedelem!) Ha a mezőgazdáság átlagjövedelméről beszélek, akkor teljesen egyetértek Lang t- barátommal, — s ezt minden vidéki t. képviselőtársam alá fogja írni — hogy ott nem is lehet átlagjövedelmet konstruálni, mert a mezőgazdasági termelés annyira irreálissá vált, hogy az, minden^ túlzás nélkül, végzetesen deficites foglalkozásnak mondható. Nem tudom, hogy a Dunántúlon és az ország egyéb vidékein is így van-e, de az én vidékemen, a Tokaj-Hegyalján, fájdalom így van. Ott a nép 90%-a szőlőgazdaságból és bortermelésből él és nem titok, hogy a borgazdaság teljesen irreálissá lett. (Dinnyés Lajos: Miért nem mondják meg a pénzügyminiszter úrnak? — Jánossy Gábor: Tudja ő is!) T. Ház! Olvastam az újságban Fenyő Miksa t. képviselőtársam beszédét és bár némi meglepetéssel, de örömmel üdvözlöm őt az agrárellenzék sorában. Kijelentette Fenyő, hogy már ő is a földbirtokreformnak, egy egészen új birtokpolitikának az alapján áll. Mi, agrárellenzék, azonban feléfordulunk és szíves tudomására hozzuk, hogy a mezőgazdaságot nemülése 1932 április Él-én, csütörtökön. 53 csak a terményárak lemorzsolódása és nemcsak a túlzott közteher tették irreálissá és deficitessé hanem az a vámteher és kartellteher is, (Zajos helyeslés balról.) amely két utóbbi teher sáskahadként hatott az egész mezőgazdasági termelésre. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Es amikor szívesen fogadjuk őt az agrárellenzék soraiban, azt mondjuk neki: Üdvözlünk testvér ezen a mostoha oldalon, de necsak a földbirtokreform propagálásában merüljön ki minden tevékenységed, hanem mint a Gyosz. igazgatója, a kartellek totumfaktumja, harcolj a kartelíterhek és ama vámterhek ellen, {Zajos helyeslés és nagy derültség.) amelyeket 1925 január 1-én végzetszerűen a mezőgazdaságra zúdított az autonóm vámtarifa, amelynek akkor a t. képviselőtársam egyik legtüzesebb propagálója és legvitézebb harcosa volt. (Sándor Pál: Ma is az!) Tehát beszéljünk őszintén, (Jánossy Gábor: Es cselekedjünk őszintén! — Sándor Pál: Erre képtelenek!) a földbirtokreformot becsületesen és igazságosan csak a titkos választójog útján összehívott új Ház tudja megoldani. (Ügy van! Ügy van! Taps balfelől.) Ezért ki kell igazítanom Fenyő Miksa t. képviselőtársunk reformprogrammjána'k sorrendjét: nem a földbirtokreform az első követelés, hanem a titkos választójog, a szabad választás törvénybeiktatása. (Taps balról és középen.) A földbirtokreformot majd valósítsa^ meg a titkos választójog útján öszszeült Képviselőház. (Propper Sándor: ' Mindent ennek kellene fenntartani ! — Dinnyés Lajos: Benne van a programmban! — Jánossy Gábor: Az előmunkálatok már megindultak! — Sándor Pál: Száz évvel ezelőtt!) Elnök: Sándor Pál képviselő urat figyelmeztetem, ne szóljon közbe. Lázár Miklós: Hogyan akarjuk versenybe küldeni ma a legádázabb világversenybe azt a.

f mezőgazdaságot, mely eddigi terheit sem bírta, milyen forgalom lesz ezekből a súlyos adózásokból, milyen élet fakad az államháztartásnak ebből a szanálásából, hogyan támadhat ebből a gazdasági politikából tőke? Hogyan keletkezhetik ebből kereset és kereset hijján, kérdem az igen t. pénzügyminiszter urat, honnan fogja beszedni azt a 806 millió adót. {Felkiáltások balfelől: Sehonnan! — Propper Sándor: Majd nyomat kincstári jegyeket!) Még valamiben igazat kell adnom Fenyő képviselőtársamnak. (Derültség balról.) Azt az abszolút igazságot mondotta ki a beszédében, hogy^ a nagyobb forgalom a fogyasztás emelkedését vonja maga után. Bebizonyította ezt azzal, hogy amikor a t. kormány a második szanálás kezdetén felemelte az illetékeket s r a közszükségleti cikkeknek az árát, a cukor árát, a dohány árát, nemkülönben a fogyasztási adót és a forgalmi adót, azt tapasztalhatták, hogy fele annyi összeg folyik be az adókból, mint az emelések előtt. Ezt a böloseséget az egész ország kárán tapasztalhattuk mindannyian. De amikor azt látjuk, hogy az ipari index 116'3, a mezőgazdasági 82'9, a különbség tehát 11'5 pontról 33'4 pontra nőtt, nem mulaszthatjuk el az alkalmat^ hogy fel ne kérjük agrárellenzéki képviselőtársunkat, Fenyő Miksát, (Derültség.) és ne ajánljuk nagybecsű figyelmébe, hogy a mezőgazdasági társadalom elmondhatatlan lerongyolódásának egyik oka éppen ez az agrárolló, amelyet az előbb bátor voltam ismertetni. (Jánossy Gábor: Igaz! — Sauerborn Károly: De menynyire igaz!) Arra kérjük, hogy talán abba a tiszteletreméltó egyesületben, amelynek ő tényleg egyik