Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-70

40 Az országgyűlés képviselőházának 7 talán majd csak részben fogja azoknak a bizalmát bírni, akik ezt a javaslatot megszavazták, (Kun Béla: Szereimet vallott a nagy bankároknak! — Berki Gyula: Halljuk a szónokot!) mégis élni fog azzal a széleskörű felhatalmazással, amellyel ez a javaslat a mindenkori pénzügyminisztert felruházza. (Dinnyés Lajos: Ez a veszedelem! A második mohácsi vész!) Az eredeti javaslat tárgyalásánál én nem voltam jelen, akkor még nem voltam tagja a törvényhozásnak, csak a hírlapi tudósítások után emlékszem arra, hogy ennek a törvényhozásnak több illusztris tagja, akik bár szavazatukkal támogatták ennek a javaslatnak törvényerőreemelkedését, mégis aggályosnak találták a kormánynak és a pénzügyminiszternek adott széleskörű felhatalmazást. Azt hiszem, hogy ezek az aggodalmak ma még sokkal fokozottabb mértékben fennállanak, kell, hogy fenn álljanak, mert hiszen ez a javaslat, amely most tárgyalás alatt van, időbeli korlátokat nem tartalmaz. (Dinnyés Lajos: Diktatórikus hatalmat a kormánynak!) Nemcsak alkotmányjogi, hanem közgazdasági szempontból is sérelmesnek tartom a javaslatot, különösen azoknak a magángazdaságoknak szempontjából, amelyek még nincsenek eladósodva (Felkiáltások balfelől: Vannak még olyanok isf) és amelyek közszolgáltatási kötelezettségüknek eleget tudnak tenni. Különösen aggályosnak tartom a javaslatot azoknak a mezőgazdasági területeknek szempontjából, amelyéket a pénzügyminiszter úr tartalékolni kíván. Ezeknek a tartalékoknak területét a pénzügyminiszter úr az összes mezőgazdasági területek 60%-ában állapítja meg és 40% az, amelyik már pénzügyi és közgazdasági szempontból számításba nem jöhet, ez a 40% az államháztartás egyensúlyának érdekében vívott küzdelemben elvérzett. (Dinnyés Lajos: Több is elvérzett! — Zaj.) Az előrelátó hadvezér, mielőtt az utolsó tartalékot is fel akarja használni, átnézi a terveket, vizsgálja az esélyeket, és egyben gondoskodik arról is, hogy legyen egy tartalék, amely fedezi a visszavonulást. Én nemcsak ezeknek az el nem adósodott mezőgazdasági területeknek, hanem az egész nemzetnek érdekében kérem az igen t. pénzügyminiszter urat, álljon el ezeknek a tartalékoknak felhasználásától, mert ha ezek a tartalékok is elvesznek, akkor igazán minden elveszett. (Klein Antal: Nincsen tartalék!) En a magam egyszerű falusi észjárásával úgy gondolom, hogy az államháztartás egyensúlyának biztosítása csak a magángazdaságok egyensúlyának biztosításával érhető el, hiszen a magángazdaságok képezik alapját az államháztartás egyensúlyának. Nem tudom elképzelni, hogy szilárd magángazdaság nélkül, szilárd államháztartási egyensúlyt tudjanak biztosítani. Mint vidéki ember látom, hogy a mezőgazdaságban és a kisiparban foglalkozók körében rohamosan nő azoknak száma, akik közszolgáltatási kötelezettségüknek nem tudnak eleget tenni. (Lang Lénárd: Többségben vannak!) Ezeknek száma ezután még sokkal rohamosabban fog emelkedni, mert a megmaradottaknak kell elviselniök az elhullottak köztériéit is. (Felkiáltások balfelől: Nem bírják!) Az elmúlt tízéves rendszernek és a jelenlegi politikai rendszernek is legnagyobb hibája, amelyért a felelősség mindörökre őket fogja terhelni, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) az, hogy a községi háztartások egyensúlyának biztosítása érdekében a mezőgazdaság egy termelési ágát, a bortermelést teljesen tönkretették. (Ügy 0. ülése 1932 április 20-án, szerdán. van! Ügy van! balfelől. — Sauerborn Károly: A karteleket védik! •— Felkiáltások balfelől: Nincs piaca a bornak! — Reisinger Ferenc: Éljen a szeszkartel! — Felkiáltások a bal- és szélsőbaloldalon: Éljen a szeszkartel!) A minden előrelátás nélkül^megállapított borfogyasztási adó (Ügy van! Ügy van! balfelől.) a vidék szőlőtermelő lakosságát a pusztulás szélére juttatta. (Felkiáltások balfelől: Hiába termel ma a gazda! — Lázár Miklós: Majd meglátjuk, hogy fognak szavazni a pénzügyi tárcánál benyújtandó határozati javaslatra!) A mi vidékünkön, ahol a bor jelenlegi ára 8—10 fillér (Dinnyés Lajos: Hatért is lehet kapni!) a szőlőnek egy részét már nem is művelik meg, mert kilátástalannak tartják a bortermelést. (Zaj.) Ez kilátástalan is marad mindaddig, amíg ezt a 8—10 filléres bort 19 és H fillér borfogyasztási adó terheli. (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon. — Lázár Miklós: Elviselhetetlen.) Ez a 19 és H fillér borfogyasztási adó magában több, mint a bor árának 100%-a, (Ügy van! Ügy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) nem számítva azokat az adókat, amelyek még ezenkívül terhelik a bortermelést. (Lázár Miklós: A sörön nincs annyi adó! — Sauerborn Károly: Kartellben vannak, nem úgy, mint a bortermelők!) A múltkoriban az uzsorajavaslat tárgyalásánál az igazságügyminiszter úr az uzsorás kapzsiságának, lelketlenségének és szívtelenségének illusztrálására Shakespeare Velencei kalmárából szemelvényeket olvasott fel (Halljuk! Halljuk! balfelől.) és többek között azt a megállapítást^ tette, hogy az uzsorások mindig a szabadság és jog álarcában jelentkeznek. En nem hiszem, hogy Shylock kegyetlensége, szív telensége nagyobb lett volna, mint azé a pénzügyi politikáé, amely a szerencsétlen bortermelőkkel szemben így jár el. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Én azt hiszem, hogy még külföldi hitelezőink szíve is meglágyulna irántunk, (Sauerborn Károly: Az puhább, biztos! — Kun Béla: A nagybankok!) ha ismernék ezeket az állapotokat, amelyek itt vannak. (A jobboldalon egy csoport képviselő a terembe lép. — Kun Béla: Jönnek már! — Felkiáltások balfelől: Szavazni! — Kabók Lajos: Jönnek a mezei hadak. — Jánossy Gábor: Képviselők azok, nem mezei hadak! Olyan képviselők, mint önök! — zaj.) Elnök: Csendet kérek! Musa István: Nagyon félősnek tartom, hogy az államháztartás egyensúlyának biztosítása érdekében éppenúgy tönkre fogja tenni ez a pénzügyi politika a többi termelő ágakat, mint ahogyan a borfogyasztási adó a községi háztartások egyensúlyának biztosítása érdekében máris tönkretette a bortermelőket. (Sauerborn Károly: Szép kis egyensúly! — Sándor István: Es a háztartást is tönkretette!) Kétségtelen, erre a széleskörű felhatalmazásra csak azért van szüksége a kormánynak, hogy a maga kétesértékű elgondolásait megvalósíthassa a parlament ellenőrzése nélkül. (Felkiáltások balfelől: Hát vannak elgondolásai? — Jánossy Gábor: Halljuk, ne zavarj átok!) Az eddigi szomorú tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez a politikai rendszer, amely az örvény szélére futtatta az országot, (Zaj a. baloldalon.) továbbra fenn nem tartható. (Dinynyés Lajos: Uj levegőt!) Az ennek a rendszernek érdekében történő mindenféle intézkedés csak gyorsítja a katasztrófa bekövetkezését, amelyért imindazok felelősek, akik ezt a politikai rendszert támogatják és akik ennek a ja-