Képviselőházi napló, 1931. VI. kötet • 1932. április 20. - 1932. május 04.

Ülésnapok - 1931-78

4Ô0 Az országgyűlés képviselőházának hát itt van egy példája annak, hogy a pénz­ügyi kormányzat olyan esetben, amikor evi­dens és nyilvánvaló, hogy a gazdaközönség terhére, egy üzemanyag árát indokolatlanul megterhelő pénzügyi műveletet végez, a gáz­olajnál már kirójja azt a kincstári haszonré­szesedést, amelyet egyébként a mezőgazdasági üzemanyagként használt gázolajnál nem ró ki, vagyis körülbelül 10:40 pengővel drágítja meg csak ezen a ponton is a kocsikenőcsöt. (Az elnöki széket Almássy László foglalja el.) A. másik rendkívül érdekes jelenség, lamely szintén ebből a kalkulációból derül ki, az, hogy a kocsikenőcsnél használatos 12%-os gyanta­olaj beszerzésére egyetlen fillér valutát a gyár a Nemzeti Banktól nem kap. Kérdezem, hogy amikor a mezőgazdaság a maga exportját rendkívüli valutaveszteséggel kénytelen lebo­nyolítani, mert az export- és importrelációban éppen a magyar mezőgazdasági export rend­kívül súlyos pönalizálással kénytelen állan­dóan küzdeni, hogyan engedhető meg, hogy ugyanez a mezőgazdaság, amely az egyik olda­lon már az eladási áraknál jelentékeny vesz­teséget szenved, a másik oldalon a valuták zugforgalmi árát. legyen kénytelen megfizetni azok után az üzemanyagok után, amelyek a mezőgazdaság számára nélkülözhetetlenek? A nyilvánosság elé viszem ezt a tényt. Igaz, hogy egy oldalról kaptam ezt az információt, de nyilvánosság elé viszem azért, mert rendkívül szeretném, hogy megcáfoltassék, vagy pedig hogy beismerést kapjunk. (Helyeslés balbelől.) Ezt a kérdést így hagyni nem lehet, hogy a magyar mezőgazdaság a maga exportját a hi­vatalos árfolyamon számolja el, az üzemanya­gok árában azonban zugforgalmi valutaárak szerepeljenek. Ez olyan szituáció, amelyet megengedni és eltűrni nem szabad. (Kun Béla: A kormány agrárprogrammjának dicsősé­gére !) Kénytelen vagyok azután rámutatni arra is, hogy itt bizonyos gyártási pluszrezsi jelent­kezik abban, hogy a békében mindössze három kocsikenőcsgyár volt, a régi Nagy-Magyaror­szágon, ma pedig 17 kocsikenőcsgyár dolgozik, ezenkívül meg a Hangyaipar és a Magyar Asz­falt is létesített a legutóbbi esztendőben külön egy-egy gyárat, úgy, hogy itt túldimenzionált gyártási apparátus áll rendelkezésére nem a magyar mezőgazdaságnak, amely egy, két, vagy három gyár termelésével vígan kielégít­hető volna, hanem azt kell mondanom, ennek a túlprotegált gyáriparnak, amelyet raciona­lizálásra, koncentrációra, észszerű és olcsó ter­melésre semmivel sem szorít rá az igen t. kormány. Kérdezem, hogyha például az észszerűen olcsón dolgozó és olcsóm eladó gyárak tényleg a kincstári haszonrészesedéstől mentesen kap­nák meg ezt a gázolajat, amelyre szükségük van, nem lehetne-e máról-holnapra leépíteni ezt a feleslegesen drágító, ballasztot jelentő, a magyar, — mondjuk — gazdasági érdekek szempontjából semmikép haszonnal nem járó gyártást? Nem lehetne-e koncentrálni ezt a gyártást, ami nem azt jelenti, hogy most már dobáljuk szét ezeket a gyárakat, hanem azt je­lenti, hogy hajtsuk végre azt a koncentrációt, amely azután közös veszteségi alapon dotálja a lezárt gyárakat, de felesleges rezsiköltséget, felesleges termelési költséget a gyártásban és termelésben nem enged meg. Kénytelen vagyok ezek után rámutatni, hogy amikor a békében; az anyagok és munka­78. ülése 1932 május ú-en, szerdán. t bérek nettó beszerzési árai 12:50 koronára rúg­tak ugyan, ez a tétel ma 39 pengőt tesz ki, vagyis olyan hallatlan eltolódás van, amely máshol, mint az alapanyagok árában, miután a miunkabérek körülbelül változatlanok, meg nem mgy arázható, meg nem indokolható. De másra is kénytelen vagyok itt rámutatni, és ez az, hogy a kartell itt alapjábanvéve olyan tételeket is állít be a kalkulációba, amelyek a mai viszonyok között el nemi fogadhatók és in­dokolatlanok. Mert pl. az, hogy ő dübiózákért vagy kihitelezési kamatdiffereneiáért meg­lehetősen magas tételeket állít be, lehet helyes az elmúlt esztendőre nézve, amikor még tény­leg voltak dubiózák, de a folyó évi üzletre^ ez már nem mérvadó, mert ezidén már csak kész­pénzüzlet van, tehát semmi köcrülniéhyek kö­zött sem helyeselhető, ha ezek a kalkulációs té­telek az áralakulásnál tényleg figyelembe vé­tetnek. Én ezt a példát így részletesen — ami ta­lán unalmas is — azért hoztam fel, hogy mél­tóztassanak betekintést szerezni abba, hogy általában a magyar mezőgazdaság sorsa mi­lyen gondozásban részesül. Én itt nem annyira a kereskedelemügyi minisztérium eljárását ki­fogásolom, mert nekem az a tapasztalatom a konkrét kérdéseknek megvizsgálása és azokkal való foglalkozás során, hogy a kereskedelem­ügyi minisztériumban aránylag sokkal több helyes érzék van e kérdések megítélésével kap­csolatban, mint pl. a pénzügyminisztériumban, amely a legridegebb módon zárkózik el a he­lyes, indokolt és szükséges mezőgazdasági szempontok honorálása és elismerése elől. Most röviden áttérek azokra a mezőgazda­sági üzemanyagokra, amelyek mint úgyneve­zett adómentes üzemanyagok szerepelnek. Itt kénytelen vagyok mindenekelőtt azt kifogá­solni, hogy egy bizonyos mérsékelt árleszállí­tás ezeknél az anyagoknál április 8-án követ­kezett be. Április 8-a előtt minden gazdaság be kellett, hogy szerezze a maga benzin-, gázolaj-, traktorpetróleumszükségletét, végeredményben tehát az egész mezőgazdasági esztendő szük­séglete szereztetett be egy négy-hat hetes kése­delem következtében indokolatlanul magas árakon. De méltóztassék figyelembe venni még va­lamit. Amikor mi itt a napisajtóban is azt hall­juk, hogy a mezőgazdaság tulajdonképpen rendkívül nagy bén ét kapott az árleszállítás formájában, kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy itt körülbelül ugyanaz a helyzet, mint amilyenről a múlt héten a növényvédelmi sze­reknél számoltam be. A benzin-, traktorpetró­leum- és gázolajárak sem olyan stabilak, nem olyan megingathatatlanok, mint ahogy az ár­jegyzékek és ajánlatok alapján látszik, mert kicsinyben aránylag csak a fogyasztóknak kis százaléka vásárol. A nagyobb tételek és a nagybani eladások során a múlt évben jelen­tékeny árengedmények voltak elérhetők, ame­lyek a folyó évben egyátalában senkinek sem koncedáltattak már, úgyhogy az árleszállítás után a tényleges eladási ár ezidén magasabb, mint volt a múlt évben, amikor még a maga­sabb árak voltak érvényben. (Egy hang a kö­zépen: Hozzá jött a kincstári részesedés!) Folytatólag azután kénytelen vagyok rá­mutatni arra is, hogy az az eljárás, amely ' a múlt év_ decemberében a benzin-, illetőleg ás­ványolaj-termékek árával kapcsolatban főleg a kincstári haszonrészesedések egyoldalú fel­emelése formájában mutatkozott, sem a terme­lésnek, sem a fogyasztásnak, sem az állam-

Next

/
Thumbnails
Contents